MINEK NEKEM TANÁCSADÓ? PÁR SZÓ A “COACHING”-RÓL
Helló Rinók!
Ezeket a sorokat reggel fél hatkor írom. Nem tudok aludni, mert ilyenkor izgatott vagyok - ugyanis ma van a Rinó klubosok szokásos “konzultációs-napja”. Ha új vagy a Klubban, röviden annyi a sztori, hogy ilyenkor egész nap, nagyjából órás váltásokban jönnek hozzám a rinóklub tagok tanácskozni. Régen a suliban ezt hívták “fogadóórának”, amikor a tanárhoz bemehettek a szülők megbeszélni a… megbeszélnivalókat.
(Manapság ezt nevezik “kócsingnak”, ami ugye az angol “coach = edző” szóból ered.)
Őszintén szólva azzal akartam kezdeni a napot, hogy kimegyek a kutyákkal futni. De rápillantottam az emailekre (nagy hiba! ), és észrevettem két üzenetet. És persze rögtön beindult a “nagyüzem” a fejemben. Egy írónál pedig szakmai ártalom, hogy villámgyorsan le kell írni a gondolatait, máskülönben elfelejti azokat…
Az első üzenet pozitív visszajelzés 1 ügyféltől:
“Kedves Ben! Nem gondoltam, hogy a konzultáción egyből rátapintasz a lényegre, egy olyan problémára, amivel én nem mertem szembenézni.
Üzlettel kapcsolatban kértem a segítséged, de végül ennél SOKKAL többet kaptam! Meglepett, hogy tényleg barátként kezeltél. Az őszinte véleményedért nagyon hálás vagyok! Igaz, kellett néhány nap, amíg elrendeztem magamban a dolgokat. A kapcsolataimban máris hasznosítani
tudtam, amiről beszéltünk. Köszönöm szépen!” G.T.
A másik email lényege egy leiratkozás, amely döntést az ügyfél azzal indolkolja, hogy “…bár elismerem a tudásodat, de nem használtam ki a klubod által nyújtott lehetőségeket. Az, hogy az üzletben nem haladtam, csak az én hibám - mindig halogattam, a család meg minden más egyéb volt a prioritás…”
Két ember, hasonló üzletben (wellness), ugyanazokkal a lehetőségekkel - mégis teljesen más döntést hoznak. Hogyan lehetséges ez?
Két típusú emberrel találkozom: akik örömmel fogadják a kínálkozó segítséget, meg akik azt kérdezik maguktól: Minek nekem tanácsadó?
Őrület, de az egész tanácsadói üzlet rákfenéje egy furcsa jelenség: miközben óriási szükségünk lenne segítségre az üzletünkben, az életben, a pénzügyeinkben, mégis elutasítjuk, hogy egy tanácsadóhoz forduljunk.
Az előbb utánanéztem az adatbázisban, és megdöbbenve fedeztem fel, hogy a klubtagoknak mindössze 20%-a vette igénybe eddig ezt a szolgáltatásunkat (vagy jött el tréningre, előadásra). És mindez úgy, hogy a dolog nem kerülne extra pénzébe!!!
Te érted ezt?…
Ahogy Hofi mondta: “Jó neked!”
A mai blogban egy személyes példával megmutatom, pár napja hogyan spóroltam meg harminc másodperc alatt több tízezer forintot azzal, hogy kikértem egy tanácsadóm véleményét egy problémámmal kapcsolatban. De előtte szeretném gyorsan tisztázni, hogy mi lehet a négy oka, ha egy ember félretolja egy üzleti konzultáns (coach, mentor, barát vagy akár szakorvos!) nyújtotta segítséget.
BREAKING NEWS! A RHINO CLUBOT FELVÁSÁROLJA EGY MAMMUT CÉG
Kedves Rinó tagok!
Meglepő bejelentéssel jelentkezem a mai napon: a Rhino Club-ra komoly vételi ajánlat érkezett.
Az elmúlt hónapokban több potenciális vevő jelentkezett, akik olvasták a könyveimet meg a blogjaimat, és meglátták a személyemben (no meg az adatbázisunkban) rejlő befektetési lehetőséget. Az egyetlen akadály eddig az volt, hogy sokallották a 2.000.000 eurós eladási árat.
Elárulom, hogy a “sales-package” ajánlatcsomag a Rhino Club-on kívül tartalmazza az összes, tulajdonunkban lévő domain nevet (pl: www.milliomos.hu) , húsz évre az eddig megjelent könyveim, valamint a következő öt könyvem kiadási jogait is.
Jelentem: ma reggel végre megérkezett a mindent eldöntő ajánlat!
A befektető alku nélkül megadja a kért összeget, azzal a három feltétellel, hogy a Rhino Club-ot továbbra is személyesen felügyelem, megírom a Rinocérosz üzletkötés folytatását, és vállalom, hogy nem tartok több párkapcsolati tréninget.
Ez a fantasztikus tőke-injekció végre lehetővé teszi azt a technikai fejlesztést, amelynek kialakítását az indulás óta tervezzük: egy teljes videó-webkonferencia rendszer kiépítését, amivel high-tech minőségben tarthatok interaktív tréningeket, akár a világ másik feléből.
Amiért pedig személyesen külön örülök ennek a fejleménynek, hogy végre megvásárolhatjuk azt a házat, amit már évekkel ezelőtt kinéztem a dél-afrikai Fokvárosban.
Ide fogok visszavonulni, ahol a nap nagy részét írással, meditációval és a régóta áhított, dolby sounddal felszerelt házi-mozi/ magán vetítőteremben a régi magyar filmek megtekintésével fogom tölteni.
Természetesen ti sem maradhattok ki a jóból: az üzlet létrejöttének megünneplésére Tahitiben kerül sor egy hatalmas, tengeri-herkentyűs partin, amelyre meghívunk minden klubtagunkat. (A repjegy természetesen a “cég” ajándéka. Mert megérdemlitek! )
Most már biztosan csak egy dologra vagytok kíváncsiak: melyik az a milliárdos cég, amelyiknek ezt a sorsdöntő fordulatot köszönhetjük?…
KOMMUNIKÁCIÓVAL AZ ÁLLATVÉDELEMÉRT
Tudjátok, hogy szívügyem az állatvédelem, de most kivételesen nem a magyar állatvédelem drámai helyzetéről akarok írni. (Bár tudom, hogy ti is kutya/macska/ló stb. rajongó emberek vagytok, és ha megalakítanánk a RHINO Állatvédő Egyesületet, tuti hogy elsőként csatlakoznátok.)
Az Országos Állatvédőrség által indított, önkéntes állatvédők kiképzését célul kitűző tanfolyamon tartottam a “Kommunikációs alapismeretek” oktatást.
Az első háromszáz állatvédő már levizsgázott és esküt tett, most indul a következő kétezer (!) állatvédő továbbképzése.
Az állatvédelemmel kapcsolatos kommunikáció egyébként semmiben nem különbözik az üzleti kommunikációtól, mivel a két leküzdendő probléma ugyanaz, legyen szó bármilyen marketingről:
1 Hogyan kommunikáljam az üzenetet, hogy a célpiacom megértse és elfogadja?
2 Hogyan hívjam fel a célpiac figyelmét magára az üzenetre?
Az állatvédelemmel kapcsolatban egyébként az általatok is jól ismert Joó István, kutyakiképző barátomat kitartóan gyötröm egy könyv megírása miatt, és ezzel kapcsolatban a mai blogbejegyzésben egy kis meglepetést tartogatok számotokra…
EGY ÁLMOD MEGVALÓSULHAT - A ZENE MEGÉRTÉSE SZEMINÁRIUM BUDAPESTEN!
Álmodozol még néha arról, hogy újraéleszted a gyerekkori célt, és egyszer még megtanulsz zongorázni?
Vagy hogy egy csodálatos napon, egy baráti összejövetelen köréd gyűlnek az emberek, és ámulva hallgatják, ahogy gitáron játszol?
Talán gyerekkorodban tanultál néhány évig zenét, talán soha nem volt rá lehetőséged. Talán olyan vagy mint én: imádod a zenét, nem is tudnád enélkül elképzelni az életet, de valamiért soha nem jutottál el odáig, hogy megtanulj egy hangszeren játszani.
Anyai ágon a zenéhez kötődő családból jövök. Nagyapám a MÁV szimfónikusokban volt hegedűs, anyám már hat éves koromban hangversenybérlettel vitt az Erkel-színházba, bátyám operaénekes lett. De nálam valahogy kimaradtak a “zenei gének”. Egyszer kezdtem a zeneiskolában klarinétozni - az első évet három évig nem sikerült elvégezni.
A tanárom azt mondta: “Ne búsulj, Bencike! A zenetanulás bizony nagyon bonyolult dolog. Nem sikerül ám mindenkinek…”
Na, ez úgy 20 évre be is tette nálam a fiókba a zenetanulási kedvem. Egészen addig, amíg Dél-Afrikában azt hallottam, hogy van egy szeminárium, amit egy amerikai zenepedagógus tart, aki állítólag “négy nap alatt megtanítja az embert zongorázni.”
“Képtelenség!” - gondoltam, de mégis elmentem a johannesburgi tréningre.
És aztán egy év múlva még egyszer.
Majd két évvel később még egyszer!
Mi lehet az, ami egy magamfajta “izgő-mozgó” embert képes rávenni arra, hogy négy teljes napig egy helyben üljön, és hallgasson egy szemináriumot - és ezt ráadásul nem is egyszer, de háromszor is megtegye?…
FILMAJÁNLÓ: ÉLETREVALÓK
“Kedves Ben! Gyakran olvasom a blogodat, meg az írásaidat, amikből nagyon sok bátorítást kapok. A Harcosok könyvedet egy nap alatt kiolvastam, ami nálam nagy teljesítmény. Most már harmadik éve dolgozom itt Angliában, betegellátóként. Ez azt jelenti, hogy mozgásképtelen embereknek segítek, mint szakápoló. Néha nagyon el tudok fáradni, és nem is fizikailag: ez a munka inkább a betegek lelkének ápolásáról szól, mint fizikai ellátásáról. Nagyon megörültem, amikor felhívtál a születésnapomon - alig hittem el, hogy tényleg veled beszélek. Említettél egy filmet, amit szerinted meg kellene néznem. Nem tudtam megjegyezni a címét. Egy hétig most otthon leszek, és annyira felkeltetted az érdeklődésemet, hogy mindenképpen meg akarom nézni…” V. Erzsébet
Szia Erzsi!
A film címe ÉLETREVALÓK (Intouchables). Postafordultával küldünk neked 2 db jegyet.
Ez a film elnyerte nálam “Az év legjobb filmje” díjat, azok közül, amiket az elmúlt év során moziban láttam.
Régen nem nevettem ennyit, amolyan igazi francia vígjáték, de mégis elgondolkodtató. A barátságról, egymás elfogadásáról, az élet élvezetéről szól.
Manapság már elég kevés olyan film van, amit érdemes megnézni - de azt a néhányat, amire rá kell szánni az időt (és a pénzt)…, szóval azokról igyekszem tudósítani titeket.
Itt küldöm a trailert (bemutató videót), 1 két perces kis ízelítőt abból, hogy mire számíts:
Még egy meglepi videó!
Van nekem egy bátyám. A Gergő. Aki könyveket (is) ír. Ez a Nógrádi család, hát ez egy ilyen író család, igen. A papa nyomdokaiban haladunk. Szóval nemrég jelent meg a bátyónak egy új gyermekkönyve, ami egy bálnáról szól, amit egy furcsa kísérletnek vetnek alá pénzhajhász tudósok. A napokban találtam egy videót, és gondoltam, elküldöm nektek. Ebben most semmi “üzlet” nincs, csak érdekességképpen.
Na jó, annyi üzlet van a dologban, hogy fel akarom őt kérni, lépjen színpadra az egyik RHINO tréningen. Írjátok meg, hallanátok-e tőle szívesen egy előadást “Hogyan csináljunk Pavarottit?” címmel.
Látjátok, minden hétre tartogatok számotokra egy kis meglepetést… :)
Új videó rinóknak - bepillantás egy készülő “termékbe”
Mindenkinek van a szívéhez közel álló “ügye”, amit erején felül támogat. Attila barátom az SM (sclerozis multiplex) betegség gyógyításáért küzd, én az állatvédelem mellett tettem le a voksom, apám pedig, ahogy erről már írtam korábban is, abban hisz, hogy a gyerekeket vissza kell vezetni az olvasáshoz. Ezt évek óta hirdeti író-olvasó találkozókon iskolákban, könyvtárakban, művelődési házakban.
Apám jelszava:
“Ha van irányítószám és meghívnak, jövök!”
Ha van általános iskolás gyermeked, nem kizárt, hogy az ő sulijukba is járt már. Generációk nőttek fel a könyvein - ma is találkozom olyan felnőttekkel, akiknek a kedvenc könyve harminc évvel ezelőtt a Gyermekrablás a Palánk utcában volt.
Fater szerint a munkásságát húsz évvel a halála után fogják igazán elismerni, ahogy ez történt Kafka, József Attila, Constantin Kavafis és más, “poszthumusz befutott” írók és költők esetében. Én azonban, nem is tudom miért, de valahogy szeretném, ha az öregem még ott ülne a saját “irodalmi megkoronozásának” ünnepségén.
Van aki rajong érte, van aki kritizálja, amiért “pénzt csinál az irodalomból”. Egy dolog biztos: csak egy van belőle!
Múlt hétvégén együtt vacsoráztunk, és akkor mondta: “Fiam, azt hiszem idén befejezem a találkozókat. Átadom nektek a stafétát…”
És ekkor született meg az ÖTLET, amit most először nektek, kedvenc rinóimnak árulok el…
KIS MAGYAR EGÉSZSÉG-ÜGY: KI ITT BELÉPSZ…
Vágjunk rögtön a közepébe: anyám ismét kórházba került.
Hogy ez miért lényeges annyira, hogy blogot is írjak belőle - nos, a dolog valójában nem róla, és még csak nem is a magyar egészségügyről, hanem rólatok, rólunk szól - akik ezért az egészség-ügy -ért jelenleg is keményen fizetünk - “társadalombiztosítás” címén.
(Már maga a szó is röhejes: társadalombiztosítás. Elgondolkodtál már valaha, hogy ez mit is jelent valójában?…)
És tudom, hogy amit most nektek leírok, az veletek (vagy hozzátartózóval) naponta megtörténik - de milyen fórumon tudjátok ti is elmondani, megosztani másokkal?! Legfeljebb itt. Ez az egész magyar egészségügy engem a Pomádé király című mesére emlékeztet: mindenki látja, hogy a király pucér, mégsem szól senki egy szót sem…
Szóval egy 63 éves, szellemileg aktív (színházba, hangversenyre, kiállításra, moziba jár, olvas, rutinos facebook felhasználó stb.) asszonyról van szó, aki viszont obezitása (túlsúly) miatt az elmúlt tíz évben az összes lehetséges betegséget begyűjtötte, amelyek a magyar “népbetegség” fogalmát kimerítik:, magas cukor, érrendszeri gondok, vérnyomás problémák, trombózis, embólia, visszerek, szívritmuszavar, tüdőinfarktus, mozgásszervi problémák - nem sorolom tovább.
Egyetlen konkrét adat: a mama tizenhét gyógyszert szed. (A szám a típust jelzi, nem a darabszámot!)
Januárban elment a háziorvoshoz a szokásos havi kontrollra, és vittemagával a legfrissebb laboreredményeit, amit a vérvétel után kapott az SZTK-ban. Az előző néhány napban voltak már figyelmeztető tünetek, hogy valami nincs rendben - fulladt, nem bírta a megterhelést, köhögött. A háziorvos, akihez egyébként anyám ősidők óta jár, és aki jól ismeri a kórtörténetét, ránézett a leletekre, és azt mondta: - Juditka! Magát most beküldöm egy kórházba. Estére leáll a veséje!
Az édesanyám, akinek patológiás kórházfóbiája van (miután az elmúltévekben csak abban a pesti kórházban nem feküdt, amit a háborúban lebombáztak) erre elfehéredett, és kijelentette: akkor inkább vigyék rögtön a proszektúrára, de kórházba mégegyszer NEM! A háziorvos hajthatatlan volt - és már tárcsázta is az ágyellátót, hogy hova küldje a mentőt. (Merthogy mentővel akarta bevitetni a mamát).
És itt jött az első meglepetés: nem volt olyan kórház, amelyik fogadta volna a beteget.
Tudtátok, hogy a magyar egészségügyben jelenleg a legnagyobb kihívás nem az, hogy meggyógyulj, hanem hogy egyáltalán bekerülj egy kórházba?
Elkezdődött egy rémálom, amelyet most tényszerűen, realista módon, amolyan Hemingway-es stílusban tárok elétek - és a végén elárulom azt is, hogy milyen céllal teszem ezt.
NAPI TIZENÖT PERC - ENNYIT (MINIMUM) MA IS SZÁNJ A PÁRODRA!
Az az igazság, hogy nekem mindig gondot okoz ez a bizonyos Bálint-nap. Az igazat megvallva nem is értem, hogy pontosan mit is kell ma ünnepelni, meg hogy miért. De ne tessék aggódni - nem fogok most én is végigmenni az úton, amin ilyenkor év elején sokan rálépnek, a rádióban, reggeli tévéműsorokban, hogy a Valentin-nap megint egy olyan hülye “ünnep”, amit majmolásból átvettünk az amerikaiaktól. (Aztán mindig kiderül: akik a leghangosabban kritizáljak, ők veszik a legnagyobb üdvözlőkártyákat…)
Vannak emberek, akik alig várják, hogy szív alakú kártyácskával ébresszék a párjukat, vagy üzenetet hagyjanak a jégszekrényen: “Ma este megleplek, bébi!”
Nos, itt az idő, hogy nyilvánosan bevalljam: én nem ilyen ember vagyok!
Most is csak azon gondolkodom, mit is kellene írnom, hogy ne bántsam meg azokat, akiknek a Valentin-nap (ilyen-olyan okból) fontos, értékes, emlékezetes. Az biztos, hogy barátnő tőlem még ezen a napon kártyát /plüssmacit/ vacsorameghívást nem kapott, és ez valószínűleg már csak így is marad, még ha meg is köveznek érte. Ennek a távolságtartásnak az eredete valószínűleg visszavezethető a mindenfajta “kötelező jellegű” ünneptől való (Szilveszter, Karácsony, születésnapok stb.), zsigerből induló viszolygásomhoz.
Amit azonban egyszer végre szeretnék ezen a napon csinálni: rendezni egy zajos “Anti-Valentin-nap” bulit, amelyre rögtön meg is hívok minden rhino club tagunkat, akinek szintén a hideg futkos a hátán a rózsaszín szívecskéktől, amiket ilyenkor az aluljáróban lehet kapni…
(Hogy mi is egész pontosan az “Anti-Valentin-nap” Party? No, erről majd írok egy külön blogot!)
Ha azonban engem személy szerint senki nem von kérdőre, hogy miért nem fejezem ki ma a szerelmemet, maximálisan támogatom a dolgot! Egyrészt azért, mert a kiskereskedelemnek (pláne mostanában!) óriási szüksége van az ilyen ünnepekre. Másrészt mostanában olyan keveset ünneplünk, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni!
Harmadrészt, én igenis hiszek abban, hogy minden valamirevaló párkapcsolat alapja az, hogy rendszeresen találjunk valamit, amivel építhetjük a kapcsolatot - és ha ez éppen egy amerikai ünnepnek köszönhető, hát legyen!
Szóval ha ez a kis blogbejegyzés számodra az legjobbkor jött emlékeztető, hogy ma hazafelé vegyél egy szál virágot, vagy a párodnak egy kis apróságot, aminek örül, vagy éppen hogy ma legyél egy picit türelmesebb, egy csöppnyit megértőbb - no, ezt a “szerepet” én bloggerként örömmel felvállalom.
Éljenek a szerelmesek! Éljenek a Rinók!
A mai napon két ajándékot is tartogatok számodra. Az egyik, és erről most csak dióhéjban, hogy idén tavasszal is megtartjuk a párkapcsolati tréninget. Ha tehát lemaradtál volna a tavalyiról, jön a lehetőség! (Hurrá.)
Az időpontot, helyszínt, jegyárat e-mailben küldjük.
Ezen a tréningen tanítom azt is (és igyekszem megvalósítani a magánéletemben is), hogy MINDEN NAP legyen legalább 15 perc, amit együtt töltünk a párunkkal, amikor CSAK egymásra koncentrálunk. Ez annyit jelent: abban a negyedórában nincs gyerek, nincs kutya, nincs anyós, nincs telefon, nincs meló.
Csak egymásra figyelünk - és közben olyan dolgot csinálunk, ami ÉPÍTI a kapcsolatunkat.
(Tehát 15 perc vita arról, hogy este ki mosogasson, az nem az, amire gondolok…)
Nos, van egy ötletem: ezt a mai negyed órát (egész pontosan: 16.24 percet) szenteljétek a második ajándékra, amit ezúton nektek küldünk!
A Valentin-napi ajándék ugyanis egy kisfilm, amit ezúton ajánlok mindenki figyelmébe, akinek párkapcsolati téren egy pici motivációra van szüksége, vagy éppen azon gondolkozik, hogy mit is csináljunk a “szerelem-nap” estéjén (ami nem kerül pénzbe…)?!
A párkapcsolati tréningen erről a “témáról” egy egész órát beszélgetünk, de a dolog lényege benne van ebben röpke 16 perces videóban. Számomra ez a kisfilm csudálatosan összefoglalja, amit a szerelemről gondolok: az “egésznek” valójában csak akkor van értelme, ha a párod MINDEN NAP képes megmosolyogtatni. Lehet jó a szex, klassz ha lehet a másikra számítani, vagy jól főz, vagy gazdag, de a legfontosabb kérdés, valljuk be, ez: Képes vagy a párodat megnevettetni vagy sem?
A film angolul van, de hogy lásd, milyen rendes fickó vagyok, átküldöm a magyar feliratos verzió linkjét azokra gondolva, akik még csak most kezdenek angolul tanulni. (De bizony kezdenek már, ugye…?!)
Melyik filmről is van tehát szó?…
AZ AKARAT DIADALA
Van egy legendás Jim Carrey film, biztosan láttátok már. A címe: Az igenember (Yes Man). A sztori lényege, hogy a főszereplő pasi alaptermészete a tagadás, a tiltakozás és az ellenállás. Aztán egy nap egy barátja ösztönzésére elmegy egy motivációs guru szemináriumára, ahol azt a feladatot kapja, hogy minden kérdésre, felszólításra, ajánlatra és átokra gondolkodás nélkül rá kell vágnia: IGEN! - legyen az bármilyen nagy marhaság.
A karácsonyi ünnepek alatt szinte kötelezően megnézendő filmek, úgy mint az It’s a wonderful life, a Toy Story, a Télapu, Chevy Chase-től a Karácsonyi vakáció és a Dickens féle Karácsonyi ének mellett nálam szerepel a listán a Yes Man is. Most is megnéztem, és persze (ismét) meghoztam azt a (nem túl eredeti) döntést, hogy egy pár hétig mindenre azt mondom: IGEN!!!
Így történt, hogy az elmúlt pár hétben fura dolgok történtek velem: Manchesterben holland tulipánhagymát árultam a főtéren, karácsony szenteste beálltam utcai zenésznek és gyermekdalokat énekeltem az angol York városkában, az évet véradással kezdtem a váci kórházban, a számítógépemet lecseréltem egy Apple IMAC-re, jelentkeztem egy kamionvezetői tanfolyamra, elkezdtem gitározni tanulni és (életemben először) lementem egy éjszakai latino klubba salsát táncolni.
Ezek után nem meglepő, hogy amikor a múlt héten egy kutyás barátom felhívott, hogy van-e kedvem a hétvégén a Mátrában részt venni a nemzetközi kutyaszánhajtó versenyen (ahol a kutyaszánozást is kipróbálhatom), mi mást mondhat erre az ember, aki nem csak “pozitív hozzáállás” fogadalmat tett, de megrögzött kutyabolond?! IGEN!!!
És most jön a mai bejegyzésem lényege: a Mátrában végül nem csak a huskykról, malamudokról és egyéb szánhúzó kutyákról tanultam újat, hanem emlékezetes leckét vettem az akarat diadaláról, amelyet ezúton megosztok veletek…
MEGLEPŐ TIPP A CÉLOKRÓL
Van egy film, amit az elmúlt húsz évben számtalanszor láttam, és ha a közelben vetítik egy moziban, biztosan ott leszek. Titokban ugyanis abban bízom hogy egyszer másképp végződik. Ez a film a Hair.
Azt mondják, a kezdődő elmeháborodottság egyik jele, amikor újra és újra ugyanazt tesszük, és mégis más végeredményt várunk. És mi az, amit minden év elején megteszünk, miközben tudjuk, hogy már tavaly sem működött a dolog?
Bingo! Célokat tűzünk ki.
Mi lenne, ha ezúttal kipróbálnánk valami új módszert?
Mondjuk azt, hogy… most egy ideig egyáltalán ne tűzzünk ki célokat!!!
Igen, tudom - minden önjelölt motivációs előadó ilyenkor, év elején azt papolja, hogy most jött el az idő a céljaink végiggondolására, hogy “új erővel” kezdjük az új évet.
No de, ez a tanács már a legapróbb logikai teszt próbáját sem állja ki: mi köze az önkényesen megalkotott naptári “újévnek” ahhoz, hogy mikor írjuk össze a céljainkat? Vagy a célok mindig csak januártól januárig számítanak…?
Igen, én is tudom a célkitűzés szabályait - legyen tömege, legyen reális, legyen időhöz kötve… Őszintén: nem unalmas ez már egy kicsit?
Te is tudod, én is tudom: SEMMIT nem ér magában, hogy leírjuk, mit szeretnénk, ha megvalósulna!
“Megtanulni angolul.”
“Találni egy normális pasit.”
“Több pénzt keresni.”
“Lefogyni.”
Ahogy te is, én is ezt tettem éveken át. Eljött a december, és az ünnepek közötti csendesebb órákat listák készítésével töltöttem. Majd egy évvel később, meglepve néztem, hogy a felírt célok közül alig egy-kettőt sikerült megvalósítanom.
Ez a baj az újévi fogadalmakkal: legtöbbször már akkor füstbe mennek, ahogy leírtuk őket.
A megoldásra végül 32 évesen, afrikai motorbalesetem után jöttem rá, amikor egyetlen cél lebegett előttem: újra megtanulni járni.
Hogyan változtassuk meg az életünket?
Úgy, hogy az egyetlen dolgot változtatjuk meg, ami felett maximális hatalommal rendelkezünk. Ez pedig nem más, mint…
HA MÁR MINDEN MÁS BEFUCCSOLT - HALLGASS BENIRE!
“Kedves Rhino Club! Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy személyesen konzultálhattam Benivel. Többféle témáról is beszélgettünk, és mindegyikkel kapcsolatban fantasztikus tanácsokat és útmutatást kaptam Tőle. Minden mondatából és kérdéséből érződött a cél-és sikerorientáltság, a profizmus, a maximalizmus, a megoldás azonnali keresése, a jó szándék és a segíteni akarás. Elképesztő karriert és életstílust épített fel, és világlátottsága miatt teljesen más megvilágításban látja a mindennapi dolgokat (és a globális problémákat is). Nagyon hasznos volt számomra a találkozásunk. Több, az életemet érintő nagyon fontos kérdésben döntést tudtam hozni, közvetlenül a vele való konzultáció után. Ezúton is köszönöm a segítséget!” Grábics Mónika
Az egy hónappal ezelőtt meghirdetett konzultációs napon, óránkénti váltással, reggeltől estig jöttetek, és bár nagyon fárasztó, egyben nagyon felemelő élmény volt. Egyrészt mert fantasztikus, hogy milyen gyorsan el lehet érni változást csupán néhány percnyi beszélgetés által, másrészt hihetetlen, hogy milyen hasonló problémákkal küszködünk mindannyian.
(Mintha ugyanabban az országban élnénk…)
Emellett, szeretném megdicsérni mindazokat, akik részt vettek a múlt havi “nyílt-Rhino napon”, és rászánták az idejüket, hogy találkozzanak velem. A valódi elismerés nem nekem, csakis nektek szól.
Nagy adag bátorság kell ahhoz, hogy az ember lemeztelenedjen egy ismeretlen ember előtt - még akkor is, ha megbízik benne.
A konzultáció eredete a latin consultare, amelynek jelentése “átbeszélni, megtárgyalni egy probléma megoldásának lehetőségeit”. Nálunk a tanácsadás szó szerinti jelentése terjedt el, amelyet azonban minden valamirevaló konzultáns elutasít. Egy jó tanácsadó ugyanis nem ad tanácsokat, legyen az pszichológus, dietetikus, vezetési tanácsadó vagy pénzügyi szakember.
Miért?
Két egyszerű okból. Először is, mert ahhoz, hogy az ember “jó tanácsot” tudjon adni, ahhoz rendelkeznie kellene az összes adattal, amely az ügyfél (páciens, stb.) birtokában van. Ezért is forgatom mindig a szemem, amikor valaki azt mondja, “Ha én a helyedben lennék…” Ilyen nincs! Nem vagy a helyében, ezért nem tudod, hogy mit csinálnál… Csak találgatsz!
Márpedig, a találgatást hagyjuk a mikrobiológusokra meg a benzinár jósokra.
A másik probléma, hogy valójában két tanács létezik: a jó és a rossz tanács. A rossz tanács az, ami nem működik a gyakorlatban, tévútra vezet, rosszabbodik a helyzet, ha megvalósítják… nem ragozom. A másik tanács a jó tanács, amit ha a delikvens megfogad, működik neki. De ez is rossz tanács, ugyanis ezzel azt érjük el, hogy szépen elvesszük az ügyfél önállóságát: legközelebb is hozzánk fog fordulni tanácsért, amikor döntésképtelen. Ezzel tehát a tanácsadó (barátnő, anyuka, stb.), aki a tanácsadó szerepében tetszeleg, végleg magához köti a tanácstalant.
(Ezért az egyik legnagyobb vezetési hiba, amikor a vezető megmondja, hogy mit kell csinálni és hogyan. A munkatársnak magának kell kitalálnia!)
A “tanácsadó” egyetlen ésszerű feladata: segíteni, hogy más nézőpontokat is képesek legyünk birtokolni.
És ebben egy kívülálló, “objektív” személy segítsége meghatározó lehet.
Még egy visszajelzés a múlt havi RHINO konzultációk után:
“Összehasonlítási alapom nincsen, ezért simán rávágom, hogy a pasi egy zseni 
. A könyvei, blogjai, hírlevelei alapján is kezdtem példaképnek tekinteni, de a személyes találkozás végképp meggyőzött. Kellemes meglepetés ért, mert úgy gondoltam, hogy max. fél órás lesz a találkozónk, és nagyon jól esett, hogy végül 1 egész óráig tartott. Igaz, ez gyorsan elrepült. Beniből hihetetlen energia sugárzik, ami már messziről érezhető. (Egymás között szólva “elég nagy arca” van, de ha nem lenne ilyen az egyénisége, nem tartana ott, ahol tart…) Azért kerestem fel, hogy egy bizonyos ügyben tanácsot/segítséget kérjek tőle. 60 perc alatt teljesen megváltozott minden, amit addig gondoltam… Az eredeti kérdésem már nem volt kérdés! Olyan volt, mintha hirtelen felszabadultam volna egy nyomás alól!!!? Beniben az a legjobb, hogy nem csak úgy “osztja az észt”, hanem a Rhino Club-on keresztül folyamatosan segít a tanácsaival, lehet rá számítani. Egyszóval fantasztikus figura, nem tudok mást mondani róla.” Gacov Kati
A mai napon meghirdetjük a következő konzultációs lehetőséget, amelynek idejét és helyszínét csak Rhino Club tagok számára…
WELCOME HOME! - BEN ÚJRA ITTHON
Sziasztok Rinók!
Örömmel jelentem, hogy a hosssssszzúúú zarándokÚt után hazaértem.
Még egyszer, köszönöm a türelmeteket, és a rengeteg biztatást és pozitív energiát, amelyet a Camino zarándokút során nekem küldtetek - akár sms-ben, e-mailben vagy gondolatban.
Sokan kérdezitek, “milyen volt?”, amire persze nagyon nehéz egyszerű választ adni. Hasonlóan ahhoz, mint amikor azt kérdezzük valakitől: “Boldog ember vagy?”
Nos, az őszinte válasz erre a kérdésre csak ez lehet: “Néha igen, néha nem…”
Most éppen IGEN, mert jó újra itthon lenni - még akkor is, ha az első tankolásnál rögtön szívmasszázst kellett nálam alkalmazni, hogy túléljem a sokkot, amikor megláttam, mennyibe kerül egy liter dízel…
Azt mondják, a Camino akkor kezdődik, amikor véget ér - mert most derül ki, hogy valóban megérte-e 800 kilométert végiggyalogolni (vagy csak azért tettük meg ezt az utat, hogy a végén kipipáljuk egy listán).
Valóban meg lehet változni 40 nap alatt?
El lehet érni, hogy az ember meg tudja tartani magában azt a lelki békességet, amelyet az Úton megtapasztalt?
800 km - gondolj csak bele: az bizony nem kevés.
Egész pontosan 800.000 méter. Egy átlagos embernek ez több mint 1.5 millió lépés.
Közben nem egyszer elbizonytalanodsz: “Hát hülye vagyok én…?”
Az egyik leggyakoribb kérdés az Úton: hogyan tudod magad továbbvonszolni, amikor minden porcikád azt ordítja: “Elég volt! Elfáradtam…”
A Camino azonban halkan, türelmesen tanít. Hogy mire?…
A PUTTONYBRIGÁD ÚJRA AKCIÓBAN!
Mikor történt meg veled utoljára, hogy valaki egy kosárnyi élelmiszert (vagy bármilyen ajándékot) hagyott az ajtód előtt, és neked fogalmad sem volt, hogy ki az ismeretlen jótevőd?
Ha történt már ilyen veled, méghozzá éppen december 5-én, lehetséges, hogy a Puttonybrigád járt nálad!
Az akciót évekkel ezelőtt, még Dél-Afrikában indítottuk el, amikor egy sokgyerekes, afrikai nagycsaládnak vittünk élelmiszercsomagot. Mégpedig úgy, hogy a küldeményt egy postásnak öltözött futár vitte a házhoz.
Mindenki ismer legalább egy olyan családot a környezetében, akiknek életében egy élelmiszercsomag jelentős segítséget jelenthet a karácsonyi készülődés idején.
Mindezt bármiféle ellenszolgáltatás vagy hála elvárása nélkül tesszük, sőt, az “ajándékozó” kiléte titokban marad. Az akció lényeges eleme ugyanis, hogy mindezért nem várunk hálát, köszönetet. A csomagban csak egy üdvözlőkártya van, a következő szöveggel:
A Puttony brigád nem egy jótékonysági szervezet, tévécsatorna vagy multicég által indított adakozási misszió. Ez egy egyéni kezdeményezés! A program célja, hogy a saját elhatározásunkból segítsünk egy családnak vagy rászorulónak. S mindezt azért tesszük, mert úgy gondoljuk, hogy ez a dolgunk.
Az akció részletes leírása megtalálható a www.puttonybrigad.hu weboldalon.
Ha ez számodra újdonság, ennek egyszerű oka van: a Puttonyok éjszakáját nem hirdetjük, nem reklámozzuk, nem kérünk hozzá állami vagy “eu-s” segítséget. Sokan kérdezték már tőlünk, miért nem indítunk országos akciót, miért nem hirdetünk a médiában, az interneten, miért csak a “szájhagyomány” útján terjed a Rhino Club akciójának híre?
A válasz talán meglepő, de egyszerű…
JÖN AZ ÚJ “RINÓ” SZEMINÁRIUM: PUBLIC SPEAKING MAGYARUL
Hallottad már ezt a kifejezést - public speaking?
Azt jelenti: nyilvános beszéd. Magyarországon hívják ezt még úgy is, hogy retorika, szónoklattan vagy előadásmód. A lényeg ugyanaz: amikor valaki kiáll más emberek elé, hogy beszédet mondjon.
Ezúton jelentem, hogy létrehoztunk egy új szemináriumot, amelynek premierjét egy multi cég vezetőinek tartottuk meg. (Ha leírnám melyik cégről van szó, BIZTOSAN ismernéd…)
Azt mondják, a nyilvános beszéd egy művészet. Nos, a PublicSpeaking.hu nevet viselő tréning nem a művészetről szól. Az üzleti világban az emberek előtti szónoklással kapcsolatban létezik egy kíméletlen tény, amit már a kezdeteknél jobb tisztázni:
Az emberek az üzleti világban (leszámítva azokat, akik valóban szeretnek téged) akkor fognak meghallgatni ÉS hallgatni rád, ha azt gondolják, hogy az előadásoddal hozzásegíted őket, hogy több pénzt keressenek.
Korábban sokáig áltattam magam, hogy az emberek azért jönnek a tréningjeimre, mert azok “elgondolkodtatóak”, vagy mert megnevettetem őket.
Tény, hogy nálam mindig elsődleges cél, hogy a közönség jól szórakozzon.
De az emberek valójában azért vesznek jegyet egy Nógrádi Bence tréningre, mert sikerült meggyőzni őket, hogy a tréning több pénzt ér nekik, mint amennyibe kerül. Pont.
Ha ezt az irányelvet megérted, már félúton jársz, hogy sikeres üzleti szónok legyen belőled.
A kérdés persze az, hogy akarsz-e egyáltalán jó “szónokká” válni?…
HOSSZÚ ÚT VOLT…
Hello Rinok!
Jelentkezem Galiciabol, az Atlanti-Ocean partjarol, egy kozepkori spanyol halaszfalubol.
A helyseg neve Finisterre, ami a latin “fin” (vege) es “terra” (fold) szavakbol ered. Jelentese: A vilag vege. A kozepkorban par szaz evig az europaiak ugy hittek, hogy itt vegzodik Finisterre-ben a vilag, es kezdodik a “semmi” - egeszen addig, amig spanyol es portugal hajosok, elukon Colombus es Amerigo Vespucci be nem bizonyitottak, hogy ez nem egeszen igy van.
Csendesen jelentem, hogy ahogy terveztem, 2011. november 11-en elertem az oceant.
Ez szamomra egyszerre volt orom es szomorusag. Orom, mert egy regi celom elereset unnepelhettem, es szomorusag, mert ez a Camino de Santiago zarandokutam veget jelentette.
A megtett tavolsag, 44 nap alatt osszesen: 752+136= 888.
(Aki jaratos ezen a teren, az tudja, hogy ez bizony egy magikus szam…)
Ma reggel, a zarandokszallas wecejeben ezt a feliratot lattam az ajtoba vesve: “Your Camino may end here, but this is just the beginning of self discovery…”
Magyarul, a Camino itt talan veget er, de sajat magunk felfedezese csak most kezdodik…
Ezuton is halasan koszonom a sok sms-t, e-mailt, amit az elmult hetekben kaptam toletek. Nagyon igaz a mondas, hogy a Camino-n soha nem vagy egyedul, ha vannak otthon barataid…
Ezen kivul koszonom a turelmet, hogy az elmaradt “blog-jelentkezeseimet” turelmesen elfogadtatok - sajnos a hegyek kozott nem tul gyakori az internet-kavezo…
Rengeteg meselnivalom van, es persze vegig naplot vezettem, ugyhogy boven osszegyult egy konyvre valo kaland…
De most a szovegeles helyett kuldok nektek nehany kepet az Utrol…
BUEN CAMINO! TÚL AZ ELSŐ 100 KILOMÉTEREN!
Helló Mindenki!
Újra jelentkezem az El Camino de Santiago zarándokútról. Jelentem, az első 100 km-en túl vagyok!
Íme az első fotó, ami az út kezdetét mutatja:
Úgy tűnik, minden egyes ember, akivel találkozom, valami másért indul el az Úton.
Például találkoztam egy lengyel pappal, aki két évvel ezelőtt infarktust kapott, leállt a szíve, úgy hozták vissza a klinikai halál állapotából. S akkor megfogadta, hogy ahogy felépül és megerősödik, végigjárja a Camino-t.
Azután itt van a két ausztrál nő, akik mindketten rákosak, és úgy gondolják, hogy ha ezt az utat végigcsinálják, akkor minden betegséget le tudnak győzni.
Találkoztam egy amerikai sráccal, a neve Jeff, Californiából jön, és azért gyalogol a Camino-n, mert egy barátja fogadott vele 5000 dollárba, hogy nem tudja végigcsinálni. (A srác 160 kiló…)
Kérdeztétek páran mailben, hogy én miért csinálom…?
Nos, a válasz meglepően egyszerű…
BUEN CAMINO!
Bakancslista, “101-es Lista”, Álomfüzet - különböző kifejezések ugyanazon témára: azoknak a dolgoknak a felsorolására, amelyeket még (ebben) az életünkben szeretnénk véghezvinni.
Ejtőernyős ugrás, egy fa ültetése, látogatás a Grand Canyon-hoz, szex egy repülőgép mosdójában - kinek éppen mi az, ami boldoggá teszi.
Az én “bakancslistám” egy befőttes gumival összefogott, bőrkötésű könyvecskében sorakozik, amelyben rajzok, fotók, vonatjegyek, koncertbelépők stb. kísérik a bejegyzéseket. (Mintát lásd: Sean Connery Szent Grál naplója az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmben…)
Az egyik oldalon évek óta egyetlen, négy szavas bejegyzés árválkodik, minden különösebb magyarázat nélkül (egyetlen fotóval, ami egy sárga kagylót ábrázol).
Ez a valami nem más, mint…
BENI CRISTINA BARCELONA
Kedves Rinók!
Jelentkezem a katalán fővárosból, ahonnan a legfrissebb híreket közvetítem, néhány frissen készített fotóval illusztrálva.
Ezeket a sorokat a Plaza de Espana-ról írom, egy kölcsönkapott laptopról (MacPro).
Íme Barcelona leghíresebb tere (ami kb. olyan tájékozódási pont itt, mint Pesten a Hősök tere):
Barcelonában pezseg az élet, állati jó az idő, és most éppen “siesta” van. Ezt kellene nekünk is átvenni a spanyoloktól - egykor mindenki hazamegy, bezárnak a (kisebb) boltok, vagy megtelnek a parkok emberekkel, akik ebédelnek, beszélgetnek, vagy egyszerűen csak alszanak egy kicsit. Szerintem határozottan pozitív irányba változna az életünk, ha a nap közepén, mondjuk dél és négy óra között mi is ki tudnánk kapcsolni, és egy keveset magunkkal vagy a szeretteinkkel foglalkozni.
Bárki tud mondani egyetlen nyomós okot arra, hogy ez nálunk miért nem megvalósítható?
Tegnap este a Montjuic hegyen található híres szökőkútnál találkoztam, nem fogjátok elhinni, egy Rhino Club tagunk lányával, aki itt tanul Barcelonában, és éppen erről beszélgettünk. (Neki is este vannak az órái az egyetemen…).
Barcelonából jelentem továbbá, hogy egy rendkívüli jelentőségű esemény történt a hétvégén, amelyet pezsgővel ünnepeltünk mindannyian, akik szerint a bikaviadalok egyenlők az állatkínzással…
Ezen a fotón például…
HOL VOLTÁL SZEPTEMBER 11-ÉN? - IN MEMORIAM 9/11
Az összes történet közül, amit az elmúlt tíz évben hallottam, hogy ki mit csinált 2001. szeptember 11-én reggel, a leginkább azok ragadtak meg, amelyek mesélői a szerencsének vagy a sorsnak köszönhetően túlélték a tragikus napot.
Például az a new-york-i tőzsdeügynök, aki szeptember 10-én érkezett haza mexikói nászútjáról. Aznap este a felesége meg akarta lepni, és a behemót színész, Bud Spencer kedvenc vacsoráját készítette el neki: hagymás-chilis babot, kolbásszal. A vacsora olyan szörnyűre sikeredett, hogy még egy venezulai börtönben is moslék-ellenes lázadás tört volna ki, ha a raboknak ezt kellett volna megenniük. De a szerelem megszépíti a valóságot, így a férfi megköszönte a feleségének a figyelmességét, és kétszer is szedett a tálból.
A következő nap 2001. szeptember 11-én, kedden reggel a Brooklynból Manhattanbe tartó metrón utazott, hogy kilenc órára beérjen munkahelyére, ami a World Trade Center déli tornyának egyik felső emeletén volt. A metró északra tartott, az előző esti chilis bab viszont hirtelen délnek fordult… és ezen nem New Jersey-t kell érteni. Emberünknek irtózatosan fájni kezdett a hasa, és rájött, hogy a munkahelyéig már nem jut el. A következő állomásnál kétségbeesetten leszállt - egy megállóval a World Trade Center előtt. Felrohant az aluljáróból, hogy keressen egy nyilvános vécét. De Manhattan nem éppen a nyilvános vécék gyakoriságáról híres, így (képtelen tovább türtőztetni háborgó gyomrát), történetünk főhőse a Park Row és a Broadway sarkán…, nos hát…. a Pampers pelenka reklámemberévé vált.
Megszégyenülve - de határozottan megkönnyebbülve! - leintett egy sárga taxit, akinek 100 dollárt ajánlott, ha azonnal hazaviszi. (9 dollár a viteldíj, 91 dollár az új üléshuzat…)
Amint hazaért, berohant a fürdőszobába zuhanyozni. Sietősen magára kapott egy új öltönyt, és közben - jó amerikai szokás szerint - bekapcsolta a televíziót. Döbbenten meredt a képernyőre, ahol azt látta, hogy egy utasszállító repülőgép becsapódik a World Trade Center déli tornyába.
Pontosan abba az emeletbe, ahol abban a percben éppen megkezdte volna a munkát, ha a felesége előző nap este nem igyekszik meglepni őt kezdetleges főzőtudományával. A bróker lerogyott a szőnyegre és zokogni kezdett.
Az én 9/11 történetem messze ilyen drámai.
De pontosan emlékszem, mit csináltam szeptember 11-én, kedden, magyar idő szerint délután 14.46-kor, amikor az American Airlines 11-es járata becsapódott a World Trade Center északi tornyába…
10 PERC A PÉNZÜGYEKRŐL (4.) - AZ ADÓSSÁGOK KIFIZETÉSE
Három alapszabályunkból az elsőt már vettük az előző részben, most pedig jöjjön a második nagyon fontos szabály, amelynek betartása KULCS tényező az adósságaink visszafizetésében.
Először is, tisztázzuk, hogy miért kell visszafizetni az adósságot?
Ez hülye kérdésnek tűnik, hiszen a “standard” válasz az lenne: mert erkölcsileg úgy illik. Persze, ez egyértelmű, de valójában van egy sokkal gyakorlatiasabb ok: amikor pénzt kérünk kölcsön (vagy nem fizetünk be egy számlát stb.) megnyitunk egy olyan csapot, amiből egészen addig csöpögni, folyni fog a víz, amíg nem zárjuk el. Vagyis nem zárjuk le a dolgot véglegesen. És addig rajta marad a figyelmünk, és ezáltal mi magunk, negatívan befolyásoljuk az áramlásainkat.
Teljesen mindegy, hogy egy kölcsön visszafizetéséről vagy egy számla elmaradt kifizetéséről van szó.
Az ilyen “nyitott ciklusok” (sicc!) valójában a pénzügyi BE-áramlásokat akadályozzák.
Ne aggódj, tőlem soha nem fogod hallani, hogy milyen lüke voltál, hogy hitelt vettél fel, vagy kölcsönkértél. Igenis lehetnek olyan helyzetek, amikor szükséged van egy pénzügyi segítségre. Bill Gates, Richard Branson vagy Steve Jobs sem tudta volna felépíteni a vállalatbirodalmát, ha az élete egy bizonyos pontján nem kap anyagi kölcsönt egy vagy több banktól. Steven Spielberg kölcsönkapott pénzt, hogy meg tudja venni élete első, 8 mm-es filmfelvevőjét. Jacques Cousteau, a híres tengerkutató az első hajóját (Calypso) csak egy gazdag francia mecénás támogatásával tudta megvásárolni és átépíteni.
És még sorolhatnám a példákat hosszú oldalakon keresztül.
A lényeg az, hogy ha hitelt veszünk fel, akkor biztosítanunk kell már a hitelfelvétel pillanatában, hogy az a bizonyos dolog (projekt, üzlet, ingatlan, stb.) az első naptól kezdve, ahogy létrejön, képes lesz kitermelni a kölcsön visszafizetéséhez szükséges összeget.
Érdekes, hogy a hitelképességnek (tehát annak a ténynek, hogy egyáltalán számíthatunk-e pénzügyi támogatásra) az alapja nem a vagyonunk nagysága, hanem az a tény, AHOGYAN a számláinkat, tartozásainkat fizetjük.
És annak ellenére, hogy az előbb azt írtam, hogy minél gyorsabban kifizeted a számláidat, annál gyorsabban tudsz a termelésre koncentrálni, most mégis azt tanácsolom:
NE PRÓBÁLD MEG LEZÁRNI MINDEN TARTOZÁSODAT!
Fura tanács, de ez a kulcsa annak, hogy belátható időn belül visszafizesd a tartozásaidat ÉS közben megőrizd a hitelképességedet (vagy más szóval, a pénzügyi jóhíredet).
Nézzük a gyakorlati alkalmazást:
Tegyük fel, hogy van egy banki hiteled a kocsidra, két tartozásod barátoknak, akiktől a múlt hónapban kölcsönkértél, három közüzemi számlád, egy vásárlói hiteled, amit egy lap-top vásárlására vettél fel, valamint egy Reader’s Digest tartozásod, egy tavaly karácsonyra megrendelt könyvsorozatra. A teljes adósságod összértéke 2.3 millió forint, és neked jelenleg ennek a 10 százaléka, 230.000 Ft áll rendelkezésedre, amit a törlesztésre tudsz szánni.
Mit csinálsz?…
10 PERC A PÉNZÜGYEKRŐL (3.) / HÁROM TIPP, AMIKET HOLNAPTÓL ALKALMAZNOD KELL(ENE)
A pozitív visszajelzésekből úgy érzékelem, hogy ezzel a pénzügyi “mini-online” tanfolyammal, amit pár napja indítottunk a Rhino Club blogoldalán, érzékeny pontokat érintünk. De ahogy ti is írjátok: pontosan erre van szükség, hogy végre pontos tennivalókról beszéljünk, és ne az elméletről.
Az internet tele van olyan írásokkal, amelyek nagy általánosságban elemezgetik a jelenlegi gazdasági helyzetet, de nem adnak KONKRÉT tennivalókat. Márpedig, amikor az ember eleve zaklatott állapotban van, mert úgy érzi, bármennyit is dolgozik, nem tudja “beérni magát”, nem tud eleget keresni, akkor amire szüksége van: KONKRÉT lépések.
Ha rendszeresen netezel, te is tudod, hogy sok EZER (vagy inkább százezer…?) blog közül lehet választani, és időnként tényleg csak a szerencse kérdése, hogy rátalálsz-e arra, amelyiket valóban érdemes olvasni. A “tanácsadók” többsége ugyanis leírja, hogy “mit csinálj”, de azt már nem, hogy hogyan.
Erről eszembe jut a régi vicc a menedzsment tanácsadásról:
A patkány megelégeli, hogy mindenki utálja a fajtáját, mindenki bántja őket, lenézi őket, és az emberek irtják őket, mert azt hiszik, hogy a patkányok betegséget terjesztenek. Egy haverja szerint a legbölcsebb állat az erdőben a bagoly. A patkány elmegy hozzá tanácsot kérni. (A bagoly “tanácsadói óradíjként” három egeret kér, amit előre kell fizetni…) A bagoly meghallgatja a patkányt, bölcsen vakargatja a fülét, majd végül így szól: - Nos, a megoldás egyszerű. Át kell változnod koala mackóvá!
- Nahát, hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe… - mondja a patkány.
A bagoly folytatja: - A koalákat mindenki szereti, mindenki simogatja, ráadásul védett állatoknak számítanak. Probléma megoldva!
- Hát ez egy nagyon jó ötlet! Te bagoly, de HOGYAN kell koalává változni?
Mire a bagoly: - Ja, hát én csak a stratégiával foglalkozom. A taktika már nem rám tartozik…
Aki rendszeresen olvassa az írásaimat, az tudja, hogy igyekszem megtartani blogjaimmal kapcsolatosan azt a három irányelvet, amely miatt minden nap várjátok az írásaimat:
a) aktuális témákról írok, amelyek éppen engem is érdekelnek
b) konkrét lépéseket, tennivalót, “to-do” listát javaslok
c) minden blogomat úgy írom, hogy kb. 10 perc elegendő legyen az elolvasáshoz.
(Ez utóbbit egyébként úgy csináljuk, hogy amikor egy blog elkészül, hárman is elolvassák, miközben egy stopper méri az időt. Visszajelzéseikből tudom, hogy kell-e a cikket rövidíteni.)
Tanfolyamunk első két részében arról volt szó, milyen lépéseket kell tennünk egy pénzügyi válsághelyzetben.
A következő blogokban három konkrét tippet kapsz arról, hogy mi a teendő, hogy MEGELŐZZÜK személyes életünkben vagy a vállalkozásunkban a pénzügyi válságot, illetve ha már belecsúsztunk egy ilyenbe, hogyan másszunk ki belőle.
Az első dolog, amit meg kell értenünk a pénzzel kapcsolatban, hogy soha nem az számít, valójában mennyi pénz van a zsebünkben (vagy a számlánkon), hanem hogy a környezetünk, az üzleti partnerek, a külvilág MIT GONDOL, hogy mennyi pénzünk van, és hogy mennyire vagyunk pénzügyileg megbízhatóak.
Vágod a különbséget a kettő között?
Hogyan valósítsuk ezt meg a gyakorlatban?
A legelső tennivalónk, hogy…
(Tudom, ennél a pontnál mindig vannak olyanok, akik a pokolba küldenek, amiért - Rhino Club tagság híján - nem tudják elolvasni a bejegyzés többi részét. Sajnos fiúk/lányok az a nagy harci helyzet, hogy én abból élek, hogy blogokat írok, amelyeket csak az üzleti klubunk tagjai tudnak elolvasni. Ez a munkám. Van, aki kenyeret süt, mások kamiont vezetnek, én írok. Ha tehát valóban kíváncsi vagy az írásaimra, akkor ugorj fel a www.rino.hu oldalra, és csatlakozz a Rhino Club tagjai közé. Szerintem megéri. És azt hiszem azok szerint is, akik már három éve aktív Rhino tagok. Hogy az Isten tartsa meg őket egészségben, és eme jó szokásukban…)
10 PERC PÉNZÜGY - A MÁSODIK LÉPÉS (II. RÉSZ)
Oké, tehát tisztáztuk, hogy az első dolog, amit tenned kell, az a promózás.
A promózással egy nagy gond van: ha nem jó a termék (vagy nincs!), akkor elég nehéz jó promót készíteni.
És még ha sikerül is összehozni egy jó promó kampányt, ami eladja a terméket, a vásárló elég gyorsan rájön, hogy átkúrták. Így jó magyarosan!
És akkor a következő promót (hírt, marketinget, reklámot, akciót stb.) már úgy fogadja,hogy “na, elmentek ti a jó édes…”
Akkor aztán hiába promózol, amennyit akarsz.
Olyan ez, mint amikor a vásárban veszel egy zsákbamacskát 500 Ft-ért, és amikor kinyitod, akkor a zacskóban egy ötven forintos “nyeremény” van. A következő tíz évben nem veszel újabb zsákbamacskát. (És nemcsak attól az eladótól, de mástól sem.)
A pénzügyi problémákról kezdtünk blogozni, és mégis a promózásról beszélünk. Miért?
Mert a pénzügyi problémákat így tudod megoldani.
No de, ha szorult pénzügyi helyzetbe kerülsz, van egy másik dolog, ami ugyanilyen fontos.
Mit értünk “szorult pénzügyi helyzeten”?
Például azt, amikor valaki azért nem jön el (Pécsről) a hétvégi szemináriumra, mert a jegyet ugyan ki tudná fizetni, de a benzint (Pécs-Budapest), már nem. És ez az illető egy évvel korábban még azon gondolkodott, hogy vitorláshajót vásárol…
Szóval, mi ez a második, nagyon fontos lépés?
TÍZ PERCBEN A PÉNZÜGYEKRŐL (I. RÉSZ)
Egy aktuális kérdéssel jelentkezem: Mit csináljak, amikor már nincs hova húzni a nadrágövet?
Más szóval, amikor pénzügyi katasztrófa fenyeget, merre induljunk?
Először is arról, hogy miért pont ez a bizonyos “tíz perc” szerepel a címben?!
Nos, eredetileg öt percet akartam írni, de amikor legutoljára egy olyan blogot írtam, hogy “Öt perc marketing”, akkor 24 órán belül bejelentkezett egy bizonyos Szalai Nóra ügyvédje, aki megfenyegetett, hogy ha azonnal nem veszem le ezt a blogcímet, akkor beperelnek…
Állítólag az “öt perc…_akármi” le van védve, ami - ha jobban belegondolunk - irtó logikátlan, mert ezzel az erővel levédethetnénk azt is, hogy “egy hét nyaralás”… na mindegy. No de, nálunk ez már csak így van - ha valakinek nem tetszik valami, azonnal perrel fenyegetőzik. Szóval, akkor legyen tíz perc.
Nagyjából úgyis ennyi időt kell csak rászánnod, hogy ezt a pár sort elolvasd. Óra indul!
De miről is van szó?
Ha az embert ledönti egy vírus, elmegy a háziorvoshoz, vagy a természetgyógyászához,és megkérdezi: mit csináljak? De mit csinálunk, amikor a pénzügyi csőd szélére “sodródunk”? Milyen lépéseket kell tenni, hogy gyorsan és hatékonyan kezeljük a helyzetet?
Ismersz valakit, aki ilyenkor “pénzügyi tanácsadóhoz” fordul? Én sem. (A könyvelő nem számít. Őt csak az érdekli, hogy mire költöd a pénzed, az nem, hogy az honnan van.)
Nos, erről gondoltam, hogy írok pár sort, mert a szituáció szerintem nem ismeretlen számotokra: a számlák sorakoznak a polcon, a bevétel meg egyre csökken. Este meg nézünk magunk elé, ahogy a Hofi is mondta: “Hát akkó’ most mi lesz?…”
Mi az első dolog, amit egy vállalkozás (vagy beszélhetünk egy családi háztartásról is akár) rendszerint tesz, amikor rájön, hogy pénzügyileg a szakadék felé araszol? És ami egyébként, egészen biztosan még egy nagyot taszít is előre rajtunk…?!
ÚJ HANGANYAG! A “KLASSZIKUSOK” PROJEKT ÚJRA REFLEKTORFÉNYBEN
Újabb fejezethez érkezett a családom “Klasszikusok” projektje. Azok számára, akik esetleg nem tudják, miről van szó, egy rövid emlékeztető: zajos médiabotrány kísérte azt a projektet, amikor gyermek és ifjúsági író apám buzdítására elindítottunk egy sorozatot, amely a régi klasszikus regények újramesélt változatát tartalmazta. Annak ellenére, hogy a rákövetkező évben a magyar érettségi tételek között is szerepeltünk (Elfogadható-e számodra a magyar klasszikus regények átírása? - volt a megírandó fogalmazás lényege), az irodalmárok egy csoportja, politikusok, sőt, egyes iskolaigazgatók vették tűz alá a családi projektet.
A kulturális műsorokban és a magazinokban a “pártatlan” újságírók nyíltan támadták a sorozatot, bekerültünk még a Heti hetesbe és a Fábry-show-ba is. Az egyik jobb oldali on-line hírmondó egyenesen azt javasolta, hogy a Vörösmarty téren, egy óriási máglyán kellene elégetni az összes könyvet.
No comment.
Miután a nagy bolthálózatok elzárkóztak a könyvek forgalmazásától, és a pedagógusok is csak “titokban” ajánlották az iskolásoknak az újramesélt változatokat, felvetettem apámnak, hogy tapasztalatom szerint, ha egy csoportot vagy kezdeményezést szokatlanul heves, minden irányból érkező össztűz ér, ott nagy eséllyel van valaki, akinek ÉRDEKE, hogy a szóban forgó szervezet vagy projekt elbukjon.
Az ilyen mértékű támadást, ellenségességet nem lehet csupán a “szaktekintélyek” ostobaságával igazolni.
(A történelmi példák százai is ezt az elméletet igazolják. Minden háború, zűrzavar, politikai zavargás stb. hátterében, a keresztes háborúktól a francia forradalmon keresztül az iraki vérengzésekig minden esetben meg lehet találni a háttérben egy csoportot, amelyiknek érdeke a konfliktus fenntartása.
A Klasszikusok sorozat folytatására befektetőt kezdtünk keresni. (Az eddig megjelent könyvek egyébként óriási sikernek örvendenek az olvasóink körében.)
Több ígéretes tárgyalásunk is volt olyan üzletemberekkel, akik fantáziát láttak a kezdeményezésben.
A sorozat megjelenése után egy évvel érdekes fordulatot vett a könyvprojekt története, ami rendkívül tanulságos mind a marketing, mind a vállalkozás-indítás szempontjából.
Ha kíváncsi vagy mi történt, és meg akarod hallgatni azt a rádióinterjút, amit apámmal és a bátyámmal készítettek a Kossuth rádióban, ez a mai blog neked szól!
KEDVENC TRÉNINGÜNK, ÉVENTE CSAK EGYSZER!
Pár nappal ezelőtt Krakkó főterén (hol máshol?) összefutottam egy régi ügyfelemmel, akit ezer éve nem láttam. Meglehetősen lehangoltnak tűnt. Kiderült, hogy éppen válik a férjétől.
Beszélgetni kezdtünk azokról a párokról, akiket anno mindketten ismertünk. És arra kellett rádöbbennünk, hogy újra csak ismételgetjük: “Ők már nincsenek együtt… És ők is elváltak már… Ők pedig meg nem váltak még el, de három éve külön élnek…”
Az ügyfelem váratlanul így szólt: “Tudod Ben, volt nektek egy párkapcsolati tréningetek, amire egyszer meghívtál minket. Talán a dolgok másképp alakultak volna, ha akkor elmegyünk…”
“És miért nem tettétek?” - kérdeztem.
“Hja, hát a férjem az ilyen személyiségfejlesztő tréningeket mind agymosásnak tartja.”
Akarod tudni, mit válaszoltam…?
ÁLLVA DOLGOZNI? ŐRÜLT ÖTLET - DE VAN BENNE RENDSZER!
Akik rendszeresen olvassák a blogomat, tudják, hogy igyekszem gyakorlati tippekkel, írásokkal szolgálni a Rhino Club tagjait. Ma egy egészen gyakorlatias ötlettel jelentkezem, amiről alig várom, hogy beszámoljak nektek.
Kb. egy hónappal ezelőtt elpanaszoltam valakinek, hogy nehezen megy az írás. De nem az “ihlet hiánya” miatt, hanem mert már egyszerűen nem tudok egy helyben ülni. Tudni kell, hogy amióta könyveket írok, tehát úgy 14. éve, hetente átlagosan 50-60 órát töltök ülőmunkával (most az autózást meg a motorozást nem számítva). És bármilyen széket, bőrfotelt, térdeplő-széket próbáltam is ki, fél óránál tovább nem tudok egy helyben ülni - mondjuk ki, nnaa: egyszerűen fájni kezd a se..jhajom, a térdem, a nyakam… szóval minden bajom van!
Nem véletlen, hogy anyám évek óta veszekszik velem, hogy miért állok vacsora közben - “Kisfiam, ülj le, egyél rendesen…!” szokta mondani. Ilyenkor faarccal magyarázom: “Drága anyám, örülök, ha egy kicsit végre állhatok…”
Szóval mondom ennek a pasinak (a vonaton ismerkedtünk meg), hogy mi a helyzet, és hozzáteszem, hogy biztosan tudja, miről beszélek. Mire ő azt mondja: “Nem tudom, mert én állva dolgozom. Építész vagyok, és a tervezőasztalon állva szoktunk dolgozni.”
Ha éppen egy alagúton mentünk volna át, hát a fejemben gyúlt fény kivilágította volna az egész vonatfülkét!
Este, amikor hazamentem, az első dolgom volt, hogy összeszedtem egy rakás téglát a kertből meg a pincéből. Ezeket behelyeztem az asztalom lábai alá, amíg az asztal lapja el nem érte a derekamat. A “főnöki bőrfotelt” meg száműztem a padlásra.
Azóta állva dolgozom, és most szeretnék beszámolni nektek a tapasztalataimról…
MINDENKI ZSENINEK SZÜLETIK
A mai blog címe egyben a készülő önéletrajzi könyvem munkacíme is, amit az apámtól csentem el. Negyven éve virít ugyanis ez a mondat azon a zászlón, amit a tudatlanság és az önbizalomhiány elleni háborúban lobogtat bőszen.
Az ember elképesztően sok képességgel indul az életben. A zsenialitás hasonló ahhoz, mint amikor a magocskákat elszórjuk a kertben, és egyikből nő valami, a másik elpusztul. Miért? Mert nem gondozzák, nem locsolják, mert nem ápolják.
Hihetetlen, de igaz: van úgy, hogy egy gyerekből zseniális hegedűművész lehetne, csak soha életében nem adott senki a kezébe egy hegedűt!
Honnan tudjuk?
Sok esetben az ember ösztönösen ért valamihez, amiről soha életében nem tudja meg, hogy zseniálisan tudta volna csinálni. A másik véglet pedig az, amikor valaki soha életében nem döbben rá, hogy amit egész életében csinált, ahhoz egyáltalán nem ért…
Mit tegyünk, hogy (még időben) megtaláljuk azt, amihez valóban értünk?
Első lépésként egy kis játékra invitállak: íme néhány gyermek fotója, vajon ki tudta volna megjósolni róluk, hogy egyszer a saját területükön milyen sikereket érnek el?
(Ki tudod találni, kik ők?)
DEVIZAHITELESEK, HARCRA FEL!
Néhány nappal ezelőtt írtam egy blogot egy új könyvről, amelynek a címe:Devizahiteled van? Kezedben a megoldás!
A könyv szerzőjével leültünk beszélgetni a svájci frankos hitelek botrányos helyzetéről, annak kialakulásának okairól, és arról, hogy miért nézik a devizahitelesek szótlanul, hogy a bank elvigye a lakásukat a fejük felől.
Makkos Albert közgazdász gyakorlatilag kereszteshadjáratra szólítja fel a “pórul járt” hiteleseket, akiknek azt tanácsolja, hogy nem agresszíven, de határozottan tiltakozzanak a bankok eljárásmódja ellen.
A szerző hozzájárult, hogy a beszélgetést rögzítsem, és hogy a hanganyagot a Rhino Club tagjai számára elérhetővé tegyük.
Akár devizahiteles vagy, akár “pénzügyi műveltséged” fejlesztése érdekében kíváncsi vagy egy olyan szakember nézőpontjára, aki szerint a bankok előre látták a magyar hitelrendszer összeomlását, ez a hanganyag neked szól.
AZ AMERIKAI ÁLOM, AVAGY A GAZDASÁGI VÁLSÁG TÖRTÉNETE
Aki szereti a South Park című rajzfilm sorozatot, az a mai blogbejegyzésben található videót is élvezni fogja.
Egy szórakoztató “ismeretterjesztő” rajzfilmet találtunk a neten, amit szeretnénk ezúton a figyelmetekbe ajánlani.
Köztudott, hogy az európai (és ezzel együtt a magyar) gazdasági válság kirobbanásának okai Amerikáig nyúlnak vissza. Ennek az rajzfilmnek a témája a gazdasági válság, és az amerikai gazdaság fejlődésének története az elmúlt 300 évben.
A film az amerikai átlagemberről szól, akinek a házát elviszi a bank, és megpróbálja megérteni, hogyan jutott el idáig. A film mondanivalója ugyanannyira (ha nem még jobban) aktuális nálunk.
Milyen folyamatok húzódnak meg a gazdasági válság hátterében, hogyan alakult ki az amerikai Szövetségi Bank, kik irányítják a világ pénzügyi folyamatait, ki volt az utolsó amerikai elnök, aki megpróbált megálljt parancsolni a bankrendszer terjeszkedésének, kinek az érdeke, hogy az emberek eladósodjanak - ilyen és ehhez hasonló/kapcsolódó kérdéseket feszeget a film.
Azt mondják, a “pénzügyi műveltségünk” sok kívánnivalót hagy maga után. Nos, itt az idő, hogy egy rést betömjünk…
KÖNYVAJÁNLÓ - DEVIZAHITELESEK FIGYELMÉBE
Helló Rinók!
Több e-mail érkezett hozzám olyan tagjainktól, akik svájci frankos ingatlanhitelt nyögnek, és akik felett Damoklész kardjaként lebeg lakásuk/házuk elvesztésének réme.
Köztudott, hogy a bankok a helyzet kialakulását a “hiányzó pénzügyi műveltségre” vezetik vissza, és hogy a magyar átlagember úgy vett fel hitelt, hogy “nem volt tisztában a lehetőségeivel”.
Ez az “igazolás” nekem már az első perctől bűzlik, mert pont arra a szituációra emlékeztet, mint amikor a róka azzal védekezik a tyúklopási perben, hogy “hát miért nem tett fel a gazda erősebb tyúkhálót…?!”
A valóság az, hogy egész Európában soha korábban nem volt svájci frankú hitelezés! És aki ezt kitalálta, és megengedte, hogy rázúdítsák a magyar társadalomra, az pontosan tisztában volt ennek a pénzügyi terméknek a veszélyeivel.
Itt nem csak a lakáshitelesekről van szó (a törlesztő-részletet már több mint három hónapja nem fizető adósok száma 117.000-nél tart!), hanem a gépjármű és a szabad felhasználású hitelekről is, amelyeknek a fedezete a lakás volt.
Megjelent egy zseniális címet kapott könyv: Devizahiteled van? Kezedben a megoldás! - amelyre ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket. A szerző neve: Makkos Albert.
A könyv szerzőjével készített interjú és a témát boncolgató riport hanganyaga megtalálható az interneten, amelynek linkjét most elküldjük nektek.
Egy kicsit hosszúra nyúlt, (50 perc), de azt gondolom, érdemes szép csendben végighallgatni.
Talán tényleg itt az idő, hogy ezt a bizonyos “hiányos pénzügyi műveltségünket” elkezdjük felturbózni.
És annak is eljött az ideje, hogy a hitelfelvevők végre abbahagyják önmaguk ostorozását, és megértsék, hogy ez az egész svájci frankos “történet” egy gigantikus átverést takar. És aki ennek az átverésnek az áldozata, négy dolgot tehet:
1) Kérdez
2) Utánajár
3) MEGÉRTI, hogy mibe húzták bele, és aztán…
4) Tiltakozik!
MAI MAGYAR EGÉSZSÉG ÜGY
Rendhagyó blogbejegyzéssel zárom a hetet, de úgy gondolom, érdemes megosztanom veletek egy friss tapasztalatomat. Amit leírok, valójában nem a magyar egészségügyről szól, még csak nem is a jelenlegi kórházi állapotokról, hanem az emberi kommunikációról.
Olvasom a neten, hogy a magyar GDP-nek mindössze 4,3%-át költjük az egészségügyre. Ez így egyébként önmagában is kevésnek tűnik, de valójában akkor értjük meg ezt, amikor szükségünk van a szolgáltatásra.
Anyám éjjel kettőkor arra ébredt, hogy nagyon fáj a bal térde. Felhívott. Tudni kell, hogy “normál esetben” elég magas a fájdalomküszöbe, tehát ha panaszkodik, akkor ott már komoly baj van. Jeges borogatással, fájdalomcsillapítóval próbáltunk segíteni. Hajnalra a lábszára és a boka területe megdagadt, feszessé vált. Felhívtam három kórház traumatológia és sürgősségi osztályát is, de különböző indokokkal mindenütt leráztak. Végül reggel beültettem a kocsiba, és elvittem egy reumatológus privát rendelésére.
A vizsgálat nem volt egyszerű, mivel, szakszóval szólva “a diabeteses neuropathia miatt a beteg érintésre is igen érzékeny, nehezen vizsgálható.”. A lelet végére az orvos ezt írta: “A panaszok hátterében medialis meniscus lézió illetve Baker cysta ruptura sem zárható ki, ezért javasolt a térd és vénák UH vizsgálata + angiológiai vizsgálat mélyvénás trombozis kizárása céljából.”
Mélyvénás trombózis? Ez már nem játék! Felhívtam a háziorvost, aki azt mondta, meg kell röntgenezni.
A kerületi szakrendelésen két hétre adtak ultrahang vizsgálatra időpontot. Mivel a fájdalom nem akart csökkenni, végül bevittem az Állami Egészségügyi Központba (volt Honvéd kórház) a sürgősségi osztályra. Itt először azt mondta az “ügyeletes tiszt”, hogy mivel anyám nem katona, így nem “igényjogosult” az ellátásra, vigyem máshova. Hova? - kérdeztem. A válasz, hogy “hát ő ebben sajnos nem tud segíteni”.
Erre elővettem egy papírt, és leírtam: “A mélyvénás trombózis kizárására utaló panaszokkal beérkezett beteget nem tudjuk fogadni, ezért az ellátását elutasítjuk.” Majd megkértem, hogy ezt most írja alá.
Az orvos türelmet kért, “hátra ment”, majd öt perc múlva visszajött és azt mondta, hogy kivételesen, mivel kerületi lakos, megpróbál keríteni egy orvost, aki hajlandó megvizsgálni.
Ha voltál már ilyen helyzetben, tudod, milyen megalázó, amikor betegként könyörögnöd kell, hogy segítsenek - azoknak, akik erre esküdtek fel.
Nem kívánok a magyar egészségügyet szidók táborát növelni, mert találkoztam jó néhány olyan orvossal és nővérrel az elmúlt években, akik fantasztikusak, lelkiismeretesek, empatikusak, profik. (Igaz, 80 százalékuk már Angliában dolgozik…)
A fenti történet akkor vett igazán furcsa fordulatot, amikor négy óra múltán megjelent a vérvételt elvégző alorvos, kezében labor eredménnyel…
HOW TO START? - AVAGY A SIKERES ELINDULÁS TITKA
“Az ember két végzetes hibát követhet el a cél felé vezető úttal kapcsolatban. Az egyik, hogy megáll útközben és feladja. A másik, hogy soha el sem indul.” Buddha
Az “újévi” blog után kaptam egy emailt valakitől: “Helló Ben! Klassz, amit írsz, hogy ne halogassuk tovább a dolgokat, de nekem van egy nagy gondom: valahogy nehezemre esik ELKEZDENI egy feladatot. Ha már csinálok valamit, akkor már megy, de az elindulással mindig gondom volt. Tudnál erről valamit jó kis blogot írni? Szerintem a problémával nem vagyok egyedül… Zs. Pali”
Nos, a kérés meghallgattatott: íme egy bejegyzés, amiben felfedem a “titkot”, én hogyan oldottam meg a projekt-kezdés problémáját. (Bocs, hogy angolul van a blog címe, de most hirtelen nem jutott eszembe ennél jobb.)
A helyzet ismerős: TUDOD, hogy ideje hozzáfognod egy feladathoz, vagy el kellene intézned egy ügyet, meg kellene oldanod egy problémát, és mégis, napról napra, “patópálosan” arrébb tolod a dolgot.
Hogy konkrétumokat is írjak: talán arról van szó, el kellene már kezdened sportolni, vagy illene már rendet raknod a szobádban, esetleg egy új vállalkozást akarsz beindítani - de valahogy NEM MEGY! Mióta is tart ez így? Egy éve? Kettő?…
Nos, régen én is pont ilyen “halogatós” voltam, mielőtt rájöttem volna arra a hihetetlenül egyszerű megoldásra, amit most megosztok a Rhino Club tagjaival…
BOLDOG ÚJ ÉVET! - … ÉS ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!
Elárulok egy titkot: a “Rhino” naptár szerint az új év nem januárban, hanem ma kezdődik!
Ezt a tradíciót nagyjából tizenkét éve indítottam el, amikor (április végén) Afrikába érkezve, új életet kezdtem a Fekete Földrészen. Azóta hol szűk családi körben, hol barátainkkal együtt ünnepeljük.
Jelentem, a különös évszámítás fogadtatásának eddig 100%-os a tetszési indexe! Barátaink, ügyfeleink szívesen jönnek a tavaszi “Rhino újévi partira” (ahol éjfélkor a We are the champions! c. Queen dalt énekeljük…)
Képzeld csak el, hogy újévi partira jössz májusban, aminek a “témája” mondjuk az, hogy a legrandább karácsonyi pulóvered vagy mellénykédet kell felvenni, és a legszörnyűbb pulcsi kapja a fődíjat.
A Rhino-naptárban az év utolsó napja április 30., az új év első napja pedig: május elseje!
Elsőre talán “divathóbortnak”, vagy “csakazértis” különcködésnek tűnik a dolog, pedig van benne logika.
Rögtön meg is magyarázom…
JÓ MODOR = ÉRVÉNYESÜLÉS
Sokszor nekem szegezik a kérdést: mit szeretsz te annyira Dél-Afrikában?
Nos,az egyik ilyen “dolog” az, hogy az emberek ott kedvesek egymással.
Fura szó ez - “kedvesek” - de mit is jelent valójában?
Nem azt jelenti, hogy feltétlenül szeretik egymást, vagy hogy mindig egyetértenek egymással. Hanem azt, hogy odafigyelnek arra, hogy ne bántsák meg a másikat.
Mondok egy példát, ami irtóra hiányzik Afrikából. Bementem egy pesti Tesco-ba, és megkérdeztem az eladót, hol találok valamit. A válasz: “Fogalmam sincs.”
Afrikában egy ilyen kérdésre az eladó abbahagyja, amit éppen csinál, és jön, megkeresi, megmutatja, hol van a keresett áru. És a végén tudod, még mit mond? “Köszönöm, uram!”
Apróságnak tűnik, de egy ilyen apróság meglepő hatással lehet az ember aznapi kedélyállapotára.
Szeretsz olyan emberekkel beszélgetni, akik mindig ellentmondanak neked? Jól esik, amikor valaki nem hallgat végig? Vagy ha a szavadba vágnak?
Az ilyen emberekre mondjuk azt: modortalan!
Valójában arról van szó, hogy soha nem tanultak meg helyesen kommunikálni.
Az udvariatlan, erőszakos emberek állandó elutasításba ütköznek, és egyszer csak azt veszik észre, hogy senki nem akar velük beszélni.
Azok az emberek, akik figyelnek másokra, türelmesek és udvariasak, sokkal könnyebben boldogulnak az életben.
Más szóval, ha a kommunikációs technikáinkat fejlesztjük, egyúttal növeljük az esélyünket az életben való érvényesülésre.
A szüleimtől mindig azt tanultam gyerekkoromban, hogy az emberekkel legyek udvarias, akkor ők is udvariasak lesznek velünk. Sajnos nevelésük magjai rendszerint nagyot koppanva lehullottak rinocérosz bőrömről - én már tizenkét évesen megkaptam a tanáraimtól a “menthetetlenül deviáns” jelzőt. (És azóta a helyzet csak rosszabbodott…)
De azért most mutatok tizenkét példát (nevezd akár tippnek), amit napi szinten kellene használnunk arra, hogy kimerítsük az “odafigyelni másokra” fogalmát.
“VÉDENI A VÉDTELENT!” A RHINO TRUST AZ ÁLLATVÉDELEMÉRT
A közelmúltban a forgalmas útvonalak mellett furcsa óriásplakátok tűntek fel, amelyek egy új civil szervezet, a Magyar Állatvédelmi Őrszolgálat (a továbbiakban: Állatvédőrség) munkájára hívja fel a figyelmet.
A Rhino Trust által is támogatott kezdeményezés jelentős áttöréshez érkezett a magyar állatvédelem történetében: a szervezet az állam által hivatalos elismertséget szerzett, és az erről szóló együttműködési megállapodás ma délelőtt 11.00-kor kerül aláírásra Budapesten.
A hazai közéleti személyiségek előszeretettel támogatnak különböző civil szervezeteket és célokat, mint például a rák elleni harc vagy a gyermekétkeztetés. Aki közelről ismer, tudja, hogy személy szerint én az állatvédelem ügyét támogatom. És a Rhino Club-on keresztül tagjainkat is arra szeretném ösztönözni, hogy vállaljanak szerepet a hazai állatvédelem megreformálásában.
Aki olvasta a Hétköznapi harcosok 2. című könyvemet, talán emlékszik a Joó Istvánnal készült interjúra, amelyben arról beszélgettünk, hogy itt az ideje, hogy létrehozzuk az angol SPCA (Society for the Prevention of Cruelty to Animals, azaz nyersfordításban az Állatkínzás Megelőzésének Szövetsége) mintájára a magyar állatvédelmi szervezetet.
Minden valamirevaló állatszerető és állattartó állampolgár tisztában van a magyar állattartási kultúra kritikán aluli színvonalával, ezért ennek a szövetségnek a létjogosultságát nem kell ragoznom.
Mint kutyamentő (és megrögzött kutyabolond) évek óta szomorúan figyelem, hogy a hazai közéletben a betegellátás, a szegénység vagy a felháborító politikai csatározások mellett eltörpül az állatok védelmének ügye.
Pedig ha van olyan “civil csoport”, akik a saját érdekükben nem tudnak tiltakozni, azok éppen az állatok. Ők nem csak szeretetet és törődést, de a jogaik védelmét is elvárhatják tőlünk.
A cél felé vezető úton mérföldkőnek számít egy most induló tanfolyam, amelyen önkéntes állatvédők kapnak gyakorlati kiképzést, hogyan kell fellépni az állatkínzás ellen.
A tanfolyam célja, hogy az igazolvánnyal rendelkező, a rendőrség támogatására számító állatvédőrök szakszerűen lépjenek fel, amikor egy feltételezett állatkínzó portájára belépnek.
A Cerberos Állatvédő Egyesült megbízásából az a megtiszteltetés ért, hogy ezen a tanfolyamon én tarthatom a “Tárgyalástechnika és Konfliktuskezelés, azaz Hogyan Kommunikáljunk Forró Helyzetben?” elnevezésű órákat.
Ha szeretnél részt venni a hazai állatvédelemben, most itt a lehetőség, hogy aktív részese legyél egy országszerte felállítandó állatvédelmi hálózatnak…
SZUPER KIS MOTIVÁCIÓS VIDEO
Amikor nem jutott be a középiskolai kosárlabda csapatba, hazament, magára zárta az ajtót és egész éjjel sírt…
Kirúgták egy magazintól, arra hivatkozva, hogy “nincs képzelőereje”, és “nincsenek eredeti ötletei”…
Meghalt a menyasszonya, kétszer csődbe ment az üzlete, idegösszeroppanást kapott és nyolcszor alulmaradt politikai vetélytársaival szemben…
Tudod, kik voltak ezek az emberek? Tovább… »
NEM ÁRT, HA VAN EGY KIS ÖNBIZALMAD…
Múlt szombaton vendégségben voltunk, és a tévében éppen a Csillag születik című (megjegyzem, színvonalát tekintve kritikán aluli…) “sztárkutató” verseny közvetítése ment.
A színpadra lépőket figyelve arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi a helyes sorrend: a siker akkor jön el, ha az ember bízik magában, vagy a siker az alapja az önbizalomnak?
Tény, ami tény: a produkciótól függetlenül leggyorsabban azok a versenyzők véreztek el, akiken már a színpadra lépés pillanatában látszott, hogy alulbecsülik a tehetségüket, vagy éppen túl sokat gondolnak magukról. Ugyanígy, néha a sikerhez csak annyi kell, hogy az ember azt gondolja magáról: ÉN VAGYOK A SZTÁR!
Küldök nektek egy rövid kis videót (szokás szerint a Britain’s Got Talent angol “Ki-mit-tud?”-ból), amit érdemes néha újranézni, amikor elbizonytalanodsz, mennyire is kellene bíznod magadban… Tovább… »
HÚSVÉTI AJÁNDÉK - RHINO CLUB TAGOKNAK
Különleges ajándékot küldünk ma nektek, ami (szokásunkhoz híven) egy újabb letölthető hanganyag.
Nógrádi Gábor, gyermek és ifjúsági író szerint a Nyúl (így, nagybetűvel!) nem kimondottan örül a Húsvéti ünnepeknek. És véleményét néhány keresetlen szóban el is panaszolja a világnak…
Felolvassa maga a szerző! Tovább… »
A “KLASSZIKUSOK” PROJEKT
Tavaly igazi médiabotrány kísérte a családom által indított “Klasszikusok újramesélve” könyv sorozat megjelenését. Talán ti is hallottatok róla - a kötetek feltűntek a Híradóban, a FábryShow-ban és a vasárnap esti Heti Hetes-ben is. Sőt, a botrány hatása odáig terjedt, hogy a gimnáziumi irodalom érettségi egyik tétele egy fogalmazás volt, amelyben a diáknak pro és kontra érveket kellett felsorolnia a magyar regények átírása mellett vagy ellen!
Képzeld el, ha csak egyetlen terméked ekkora (ingyen) reklámot kapna!
Az alapötlet nem új - köztudott, hogy az “átírás-irodalom” sok száz éve ismert az egész világon. A görögök átírták Homéroszt, a franciák átírták Victor Hugo-t, az angolok számtalanszor átírták és lerövidítették Shakespeare-t. A németek óvódásoknak kiadták a Faustot egy harminc oldalas képeskönyvben. A spanyolok nem csak átírták Cervantes-t, de láttam a Don Quijotét négy éveseknek, hét éveseknek, kilenc éveseknek és tizenkét éveseknek készült kiadásban is.
Apám évek óta szenvedett a tudattól, hogy a gyerekek ma már nem olvassák Jókait, Gárdonyit és a többi nagy írót, és ezért elhatároztuk, hogy újrameséljük, a mai gyerekek számára “fogyaszthatóbbá” tesszük a régi nagy klasszikusokat.
A médiában és a magyar nyelv védőbástyáiként működő internetes oldalakon a felháborodott “kultúra-őrzők” és az elefántcsonttornyukban üldögélő irodalmárok össztüze zúdult a kezdeményezésre. Az ellenséges fogadtatás skálája az irodalomtörténész rosszalló fejcsóválásától az olyan szélsőséges megnyilvánulásokig terjedt, akik a kötetek bezúzását javasolták. De akadt olyan vélemény is, aki a Vörösmarty téren felhalmozott lángoló könyvmáglyákat vizionált.
A kérdés most nem az, hogy ki támogatja, vagy ki ellenzi ezt a projektet. Természetesen mi abban hiszünk, hogy ha egy újramesélt változat kell ahhoz, hogy egy gyerek elolvassa az Egri Csillagokat, akkor igenis át kell írni. Ha egy gyerek ma egyáltalán könyvet vesz a kezébe, a szülőnek és a pedagógusnak ujjongania kellene. Szomorú, de ez van.
Ami azonban minket most jobban érdekel, az ennek az egész sorozatnak a marketingje!
Egy közelgő marketing szeminárium egyik “esettanulmánya” lesz a Klasszikusok újramesélve sorozat - hogyan készültek el a művek, hogyan dobtuk piacra, hogyan értük el a célpiacot, hogyan alakítottuk ki a direkt marketinget (a terjesztők nyíltan elzárkóztak a sorozattól) stb.
Nagyon sokat lehet tanulni ebből az egy példából, ebben biztos vagyok.
A szeminárium előtt azonban szeretném, ha elolvasnátok legalább az egyik könyvet (vagy adjátok oda a gyerkőcnek, és kérjétek ki a véleményét!), hogy mégis tisztában legyetek, miről is szól majd az előadás.
Ezért ajándékba elküldjük nektek a sorozat egyik legsikeresebb kötetét, mégpedig azt, amelyik…
OKOZÓ VAGY HATÁS? TESSÉK ELDÖNTENI!
Kaptam tegnap este egy levelet. Egyik Rhino klubtagunk azt írja, hogy nagyon szereti a blogjaimat, de “megmondja az őszintét”, azt veszi észre, hogy az utóbbi időben mintha egy kicsit lazulnék, és kevesebb “komoly” témát feszegetek.
Nos, hogy mit jelent pontosan a “komoly” téma, azt nem tudom biztosan, de az igaz, hogy próbálok a mai őrült világban olyan blogokat írni, amik feldobják, megerősítik az olvasóimat. A bölcsességekből mintha már egy kicsit elegünk lenne, úgy veszem észre.
Ma egy olyan témát választottam, amin lehet mit elmélkedni - ezt pedig egyetlen kérdéssel lehet bevezetni: Ki a felelős azért, ami történik velünk?
Persze, erre ti, jólképzett barátaim bizonyára csípőből rávágjátok, hogy “te vagy sorsodnak irányítója…”.
Mégis, mikor hallottál utoljára valakit azt mondani, hogy “Képzeld, ez meg ez történt velem, és azért, mert én egy akkora hibát követtem el…”
Ha egy dolgot kellene kiemelnem, amitől az elmúlt években jelentős fordulatot vett az életem, az bizonyára az a nap lenne, amikor arról tanultam egy tanfolyamon Dél-Afrikában, amit most megosztok veletek…
AHOL NYOLC GYEREKTŐL HANGOS A HÁZ
Egy barátomnak nemrég gyermeke született, és azt mondja, azóta fenekestül felfordult az élete, egy éjszakát nem aludt végig… Ezzel együtt, élete legcsodálatosabb napjának tartja, amikor apa lett.
Régi igazság: minél őrültebb a külvilág, annál lényegesebb, hogy az embert otthon hazavárják.
A Rhino Club bemutatását ma egy olyan családdal folytatjuk, ahol a vasárnapi ebédhez tíz teríték kerül az asztalra…
ÚJ HANGANYAG ? KONZULTÁCIÓ A CÉLOKRÓL
Kíváncsi vagy, milyen egy üzleti konzultáció?
Itt a lehetőség, hogy “bepillants” a kulisszák mögé - és belehallgass egy konzultációról készült hangfelvételbe! Tovább… »
HOGYAN VÉSZELJÜK ÁT A VÁLSÁGOT?
Nem tudom, ti észrevettétek-e, de az elmúlt pár hétben mintha valami megváltozott volna.
Több ismerősöm is vásárolt ingatlant (két éve először mozdult meg a piac). A falunkban építkezéseket látni, a szomszéd kerítést épít, az autószerelőhöz megint két héttel előre kell bejelentkezni, tegnap meg egy étterembe nem tudtunk helyet kapni, annyian voltak.
Lehet, hogy lassan ugyan, de nemsokára mégis felkel a nap…?
Múlt hétvégén a Construmán (építészeti szakkiállítás) olyan irtózatos sor állt a pénztáraknál, hogy a Hungexpon ilyet is ritkán látni mostanában.
Gyakran járok ilyen kiállításokra, vásárokra, és beszélgetek a cégvezetőkkel: hogy megy soruk?!
Fura módon több olyan vállalkozóval is beszéltem, akik azt mondták: nem hogy nem érzik meg a “válságot”, de valójában jobban megy az üzletük, mint egy évvel korábban. Ez mondjuk nem olyan szenzáció, mivel a 2010. év mindenkinek a mélypont volt. Ennél csak jobb lehet az idei év…
De mégis, van-e valami közös azokban a vállalkozásokban, amelyeknek nincs okuk panaszra, amelyek kisebb sérülésekkel, de átvészelik a válságot?
Az építési piacnál egyébként aligha találni jobb tesztcsoportot, mivel ez az iparág szinte teljesen összeomlott (állítólag) 2008-ban. Közel harminc cégvezetővel beszélgettem a helyzetről, és összeszedtem azt a HÉT pontot, amelyet a legtöbben említettek, mint kiemelkedő tényezőt a válsághelyzet átvészelésében.
Egy fürdőszoba-felszerelést áruló cég vezetője mutatott néhány statisztikát - a bevételük meredeken emelkedett. Egy bojlereket, kazánokat áruló cégtulajdonos szerint az igény folyamatosan növekszik, de ma másképp kell kiszolgálni a vásárlókat. Egy lakás-építési vállalkozó azt állította, még ma is el lehet adni az új építésű társasházakat - ha a ház helyének kiválasztása szerencsésen zajlott (pl.: Bpest, XIV. vagy XVI. kerület). Csak éppen, amíg két éve egy lakáson keresett 20 milliót, ma keres 5-6 milliót.
Mi tehát ez a HÉT dolog - és amelyeket érdemes lenne átgondolnotok, mennyire van jelen a saját vállalkozásotokban?
Az első a listán egy meglepő tényező, amelyet a “túlélők” több, mint ötven százaléka említett…
ÚJ HANGANYAG! ÍRÓ VAGY OPERAÉNEKES? - A STÚDIÓBAN NÓGRÁDI GERGELY
A Rhino Club tagjainak bemutatását egy különleges hangfelvétellel folytatjuk: a mikrofon egyik végén Nógrádi Bence, a másikon Nógrádi Gergely.
Ha valakire lehet azt mondani, hogy minden volt már, csak akasztott ember nem, akkor ez a bátyámra feltétlenül igaz: volt már újságíró, konyhai mosogató, egyetemen óraadó tanár (ELTE), főszerkesztő, kommunikációs igazgató, kreatív igazgató, képviselő. Dolgozott Amerikában, Izraelben és Németországban. Három nyelven beszél, két diplomája van, de amit a legfontosabb teljesítményének tart: két gyermek édesapja.
Ha az ember a testvérét invitálja egy stúdió-beszélgetésre, nagy kérdés, hogy tudunk-e őszintén olyan dolgokról beszélgetni, ami másokat is érdekel, amiből mások is tanulhatnak.
Ennek eldöntését a hallgatókra bízom.
Éveken keresztül a legismertebb bulvár magazinok szerkesztője, főszerkesztője volt (HOT!, Sztárok, Sztory, Blikk stb.), miközben sztárok könyveit írta meg a háttérből (pl: Pokoli történetek - Vujity Tvrtko, Albert Györgyi).
Amire azonban én a legszívesebben emlékszem az elmúlt évtizedből, ahogy a bátyám operaénekesként a Bohémélet főszerepét énekli a színpadon. Már gyerekkorában a színházi pályára készült, három évesként száznál is több népdalt tudott kívülről elénekelni.
Sokat tudnék még róla mesélni, de beszéljen helyettem ő maga. Ha vége a napnak, kapcsold le a nagyvillanyt, csinálj egy jó teát, ülj be a kedvenc foteledbe, dőlj végig a díványon, tegyél fel egy fülhallgatót, és hallgasd meg ezt a felvételt.
Neked készítettük!
A hanganyag meghallgatásához kattints ide!
(Csak a Rhino Club tagjai számára elérhető szolgáltatás.)
ILYET MÉG NEM PIPÁLTAM! A KÖLYÖK CSAK 3 ÉVES!!!
Van néhány videó a neten, amit újra és újra megnézek, amikor egy kis bátorításra, lelkesedésre van szükségem.
Ezek között is az egyik legelső egy három éves, Jonathan nevű kiskölyök, akiből nemrég igazi Youtube sztár vált (6 millió fölött van a letöltések száma), miután megjelent a világhálón ez a felvétel.
Miközben az ember őt nézi, az jut eszébe: mikor tudtunk mi utoljára ennyire szenvedélyesen beletemetkezni valamibe…?
Szenvedélye, önbizalma, vidámsága ragadós - biztos vagyok abban, hogy ha megnézitek, rátok is hasonló hatással lesz!
Tovább… »
RHINO CLUB TAG SIKERES VILÁGREKORDJA!
Büszkén jelentjük, hogy Rhino Club tagunk, Eck Ibolya a hétvégén sikeresen megdöntötte a maratoni hajvágás Guinness-rekordját!
Ibi pénteken reggel 10-kor kezdte a rekordot, és közel 200 vendég fogadása után vasárnap este 6-ig vágta a hajakat rendületlenül. (Az eddigi csúcs 52 óra volt, ezt három órával teljesítette túl a gödi mesterfodrász.)
Folyamatosan (éjjel is!) várakoztak a hajvágásra várók fodrász-szalonja előtt, ahol valódi karneváli hangulat fogadta a vendégeket.
Nyolc óránként 15 percre állt meg pihenni.
Példája mutatja, hogy ha az ember elhatároz valamit, igenis megvalósulhat az álma - bármilyen akadályt is kell legyőznie ehhez.
Hogyan sikerült végrehajtani ezt az emberpróbáló teljesítményt, és milyen szerepe volt Rhino Club tagságának a sikerben?
Tovább… »
NÉHÁNY SZÓ AZ INGATLANHELYZETRŐL
Egy aktuális témával kapcsolatosan kaptam egy levelet, amelyet megosztok az olvasókkal, mivel azt gondolom, hogy a problémával a levél írója nincs egyedül.
“Helló Ben! Először is szeretném megköszönni, hogy neked küldött üzenetemet követő 10 percen belül felhívtál - megmondom őszintén, nem számítottam rá, ezért is voltam olyan megilletődött a telefonban. Jó érzés tudni, hogy vannak még olyanok ebben az országban, akik nem csak prédikálnak, hanem csinálják is azt, amit mondanak. Most még jobban érzem magam, hogy Rhino Club tag vagyok. Köszönöm! Ahogy kérted, leírom röviden a helyzetünket. A lényeg, hogy mi is részese vagyunk ennek az ingatlan katasztrófának, ami most megy végbe Magyarországon, mivel mi is felvettünk egy nagyobb hitelt négy évvel ezelőtt. Persze svájci frank alapút, mert a bank ezt javasolta. Az indulásnál még csak 120.000 Ft volt a hitelünk, az ehavi törlesztő részletünk már kétszázezer forint felett van. Közben a tartozásunk nem hogy csökkent volna, de hatmillió forinttal tartozunk többel a banknak. Sajnos a válság hatására közben a vállalkozásunk tönkrement (ruhaboltunk volt), így a részleteket már negyedik hónapja nem tudjuk fizetni. A bank most már a végrehajtással fenyegetőzik, és ez a helyzet, mondanom sem kell, súlyos stresszt okoz a családban is. Két gyerekünk van, egy kilenc és egy tizenöt éves. A számlák fizetésével is küzdünk, több mint egy éve megy a “zsonglőrködés”, hogy mit fizessünk ki először. (A gázművek felé 154.000 Ft-os tartozásunk van.) Közben a feleségem elveszítette az állását, így már csak egy fizetésből élünk. A család próbált segíteni, mostanáig bírták. Anyósom pénze is benne áll a házban. Nem tudom, mit tegyek, el vagyok nagyon keseredve. A házunkat elkezdtük árulni, de még csak érdeklődő sem volt három hónap alatt. A bankkal próbáltam egyezkedni, de amit ajánlottak (forintra váltás vagy a futamidő meghosszabbítása) nem hogy csökkentené, inkább növeli a hitelünket. Őket csak az érdekli, hogy fizessünk, vagy viszik a házat. A behajtási osztálytól többen is hívnak, még este kilenckor is… azért ez is megérne egy misét, hogy ebben az országban ezt is megtehetik. És olyan durván beszélnek, mintha éppen köztörvényes bűnözők lennék. A múltkor a feleségem vette fel, és én csak azt láttam, hogy hirtelen sírva fakad - úgy szedtem ki a kezéből a telefont. Hát, nagyjából ez a helyzet. Én egész életemben rendesen fizettem a számláimat, soha nem volt tartozásom, soha nem kértem kölcsön, mindig befizettem az adómat, hogy nyugodtan tudjak aludni. Most mégis ilyen helyzetbe kerültem, és szégyellem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam a családomat. És először életemben, nem látom a kiutat. Tudom, hogy okos dolgot nem nagyon tudsz mondani, erre nem is lehet, de egy kis motiváció most jól jönne… Te azt írtad az egyik könyvedben, hogy lebeszélsz mindenkit arról, hogy saját ingatlant vásároljon, mivel ebben az országban annyira bizonytalan mind a pénzügyi, mind az ingatlanpiac. Sajnos nem hallgattam rád (pedig a könyvet még előtte olvastam). Most kérdezem: mit tennél, a helyünkbe?…” K.J., Veresegyháza
Az első dolog, amire felhívnám a figyelmet, hogy ezt a helyzetet ketten kreálták: a hitelező bank és aki felvette a hitelt. Ez egy üzleti megállapodás volt, amelyben a bank vállalta, hogy beteszi a pénzét az ingatlanodba, te pedig azt, hogy fizeted. Nem azért nem fizeted a hitelt, mert nem akarod, vagy mert felelőtlen vagy, hanem mert időközben megváltoztak a feltételek, mégpedig önhibádon kívül.
Tehát tessék villámgyorsan abbahagyni az önkorbácsolást, mert az nemcsak sehova nem vezet, de ráadásul még alaptalan is!
Tegnap beszéltem egy gödi ingatlanközvetítővel, aki húsz éve dolgozik a szakmában, és 2007-ben ő is felvett több, mint húsz millió forint hitelt, hogy megvegyen egy házat. A havi hiteltartozása most több mint 340.000 Ft - és ő aktívan dolgozott az ingatlanszakmában!
Ha egy ingatlanos ebben a helyzetbe kerül, mit mondhat egy “civil a pályán?”
Második lépésként javaslom, hogy a bankkal folyamatosan tartsátok a kommunikációt. Azt már láttam másnál, hogy a teljes elzárkózás, elbujdosás nem megoldás, mert ez csak még jobban “felbőszíti” őket, ha lehet ilyet mondani.
További tippem, hogy nézzétek meg ezt a végrehajtással, és a jelenlegi ingatlanhelyzettel kapcsolatos videót…
AJÁNDÉK A RINÓ-HÖLGYEKNEK
Tegnap a falunkban még este hatkor is kígyózott a sor a sarki virágbolt előtt, ahol a munkából hazatérő férfiak türelmetlenül toporogtak.
Az ember persze ilyenkor rögtön arra gondol, vajon az év többi napján hányszor visznek haza egy szál virágot a nejüknek, “csak úgy”?
A Nőnap hivatalosan március 8-án van, de én, ebben is deviáns módon, megrögzötten március 9-én “tartom”.
Ez a szokásom visszavezethető viszolygásomra a “kötelező” ünnepeket illetően (Nőnap, Anyák Napja, Bálint-nap). No, meg az sem elhanyagolható tény, hogy a Nőnap másnapjára eltűnik az őrült roham az üzletekből, és a virágboltosok fél áron igyekeznek megszabadulni az el-nem-adott virágcsokroktól…
(Egyébként, a Szomszédokból a kedvenc jelenetem az volt, amikor Taki bácsi nem visz virágot…)
Mondjuk, én Nőnapra is inkább könyvet ajándékozok, mint virágot. Az én érdekemben ugyan egy szál (10.000 Ft értékű!) hóvirágot se szakítsanak le…
Egyébként, tudtad, hogy a Nőnap eredete éppen száz évre vezethető vissza?
1911 tavaszán egy ruhagyári tűzben (the Triangle Shirtwaist Factory) 140 asszony veszítette életét, amelynek hatására országszerte tüntetések indultak a nők munkakörülményeinek javítására. Más források szerint viszont az első Nőnapon egy nők által szervezett tüntetésre emlékeztek. 1857. március 8-án, New York-ban ruhagyári munkások vonultak fel, tiltakozásul a lehetetlen munkakörülmények miatt. (A békésnek indult tüntetést brutálisan szétoszlatta a rendőrség.) A legnagyobb hasonló tüntetés 1908 március 8-án történt, amikor több tízezer nő vonult New York utcáira, szavazati jogot és jobb fizetéseket követelve.
A Nőnap üzenetének lényege tehát nem a szépség elismerése, vagy a szeretet, hanem… a Nők megbecsülése!
A Rhino Club munkatársai a mai napon egy apró ajándékkal kedveskednek a Rhino klub hölgytagjainak, amely egy újabb különleges hanganyag…
AJÁNDÉK ÁLLÁSVADÁSZOKNAK
A Rhino Club tagjai között végzett felmérés eredménye azt mutatja, hogy az egyik leggyakoribb probléma, amire megoldást kerestek: Hogyan találjak dolgozni akaró munkatársakat?
A legújabb ajándékkönyv (amelyet egyébként a mai napon postázunk a Rinóknak!), ezt a témát öleli fel.
Habár a könyv elsősorban az állásvadászoknak szól, ugyanúgy használható a “másik oldal” számára is: azoknak a cégvezetőknek, vállalkozóknak, akik interjút készítenek egy potenciális jelölttel.
Mivel a hazai piacon évek óta hiánycikk a toborzásról, munkatársfelvételről szóló szakkönyv, ezt a könyvet néhány éve adtuk ki azzal a céllal, hogy az ügyfeleinknek segítsünk a toborzásban.
Az első randi kivételével talán nincs is az állásinterjúnál keményebb tárgyalási helyzet, éppen ezért érdemes átolvasni ezt a könyvet, amelyben tippeket, sztorikat és humoros megoldásokat találtok a fenti helyzetre.
A dolognak két oldala van - az egyik a munkaadó, akinek gyorsan fel kell mérnie, érdemes-e egyáltalán időt pazarolnia az előtte ülőre, a másik pedig az álláskereső, aki azon gondolkodik, mit mondhat el magáról, amivel növeli az esélyeit.
Az elmúlt húsz évben talán soha nem volt még olyan időszak, amikor ennyire nehéz mind állást, mind hatékony munkatársat találni.
Ez a könyv pedig kifejezetten hasznos útravaló azoknak, akik…
RHINO SELLING - JÖN A RINÓ KÖNYV ANGOLUL
Sokan kérdezitek, mikor lehet megvásárolni a Rinocérosz üzletkötés-t angol nyelven. Örömmel jelentjük, hogy mától elérhető Ben honlapján az angol fordítás betekintője.
Ez a kiadás a Dél-Afrika-i piacra készült, ezért át kellett írnom a “magyar változatot”. Jelenleg tart a Milliomos könyvek fordítása, és ugyanitt jelentem, hogy elindul a Milliomos II. könyv román nyelvű kiadásának előkészítése.
Habár nem panaszkodhatunk a könyveladásokat tekintve, az igazi nagy áttörés minden író életében akkor jön el, ha a könyvei elkezdenek megjelenni angol nyelven.
Reméljük, hogy ez az áttörés nálunk 2011-ben megtörténik!
Rhino Club tagok - kattintsatok a megadott linkre, és máris elérhetitek a Rhino Selling bemutatóját!
A CÉLÁLLÍTÁS TITKA (II. RÉSZ)
Hétfő hajnal van. Nézem az Oscar-díj kiosztás közvetítését, ami ezekben a percekben zajlik Los Angelesben. Eszembe jut az a célom, amit tizennyolc évesen tűztem ki: hogy egyszer én is ott legyek az Oscar-díj kiosztáson. Akkoriban ez nem tűnt túl “reális” célnak, mivel sem angolul nem beszéltem, sem pénzem nem volt. Öt éven belül mégis sikerült eljutnom személyesen a díjkiosztóra. (Igaz, nem éppen meghívott vendégként, hanem elég kalandosan… de erről majd később.)
Abban az évben Mel Gibson volt a nagy sztár (A rettenthetetlen), aki skót szoknyában érkezett egy hatalmas testőr társaságában. Már elkezdődött az ünnepség, amikor utolsóként befutott (a nem éppen józan) Quentin Tarantino, és a fotósok között végigvonult a piros szőnyegen. A vacsoránál olyan emberekkel beszélgettem, mint Jim Carrey vagy Kurt Russel, és bulvárhírként azt is el szoktam mondani, hogy a férfi mosdóban összefutottam John Travoltával, aki azt mondta nekem “Hi!”
Mondhatom, óriási élmény volt ilyen szupersztárokat közelről látni, de ami még ennél is jobban számít: miközben ott ültem a hátsó sorban, az dübörgött a fejemben: Öregem! Megcsináltad!
A rákövetkező években kevés olyan célom volt, aminek elérésekor ekkora örömmámort tapasztaltam. Azóta sokszor végiggondoltam, miért/hogyan sikerült elérnem ezt a célt, és miben különbözött ennek a célnak az elérése más céljaim megvalósításától?!
Ami viszont még jobban érdekelt: miért kellett öt évet várnom ezzel a céllal?
Mint tudjuk, az álmainkból akkor lesznek célok, ha határidőt szabunk a megvalósításukhoz.
De mit válaszolnál, ha valaki megkérdezné: MIÉRT ennyire fontos az időtényező?…
A NULLÁRÓL A MILLIÓS FIZETÉSIG - MOTIVÁCIÓS INTERJÚ RHINO CLUB TAGOKNAK
Olyan sok visszajelzés érkezett tőletek a legutóbbi audio-interjú kapcsán, hogy elhatároztuk, kitesszük a blogoldalra is a hanganyagot, hogy el tudjátok mondani a véleményeteket.
Ezzel a hanganyaggal egy új sorozatot indítunk, amelyben a Rhino Club tagjait kívánjuk bemutatni.
Fontosnak tartjuk, hogy megismerjük egymást, hogy tanuljunk egymástól - és hogy lehetőséget nyújtsunk számotokra ahhoz, hogy elmondjátok, ti milyen eszközöket használtok az érvényesüléshez.
Mától meghallgatható egy újabb hanganyag a Rhino Club oldalán, amely kizárólag a Rhino Club tagok részére, a Hangtárban elérhető. Ez a hanganyag a szóban forgó bemutatkozó sorozat első része.
CSAK NYERHETSZ, HA NINCS VESZÍTENIVALÓD
Bevásárlás közben összefutottam egy volt évfolyamtársammal, akiről már ezer éve nem hallottam. Mély karikák voltak a szeme alatt, mint aki végigsírta az éjszakát. Kérdésemre beszámolt a helyzetéről: itt van 33 évesen, nincs lakása, nincs gyereke, pár hete lelépett a barátja, nincs megtakarított pénze, az év végén az utolsó kétszázezer forintját is elveszítette, valami internetes befektetési játékban (7DayWealth). Ráadásul épp előző nap, a válságra hivatkozva felmondtak neki a nyelviskolában, ahol eddig angolul tanított.
Azt mondta nekem: - Beni, úgy érzem, én innen már nem fogok soha talpra állni…
Erre azt válaszoltam: - Ezt meg se akarom hallani! Te mindig egy energikus, vadóc lány voltál. Jól emlékszem, a gimis évekből, hogy nagyon szeretted a pezsgőt?
- Még mindig szeretem. Miért?
- Itt van ez az üveg orosz pezsgő. Egy barátom szülinapjára vettem. Fogadd el tőlem! Menj haza, hívd fel a legjobb két barátnődet, hogy jöjjenek át hozzád. Bontsátok ki, és ünnepeljetek!
Értetlenül nézett rám.
- Lehet, hogy még ezt nem látod, de te most rendelkezel a legnagyobb előnnyel, ami a meggazdagodáshoz szükséges, és amit sem a műveltség, sem a neveltetés, sem a diplomák, de még egy gazdag apa sem tudna megadni. És ez nem más, mint az a tény, hogy nincs veszítenivalód.
Tudom, sokaknak ez csak egy jól hangzó szlogen, de egy percre állj meg a mindennapi mókuskerékben, és gondold végig: szinte az összes vagyonos ember (leszámítva azokat, akik örökölték a vagyonukat, mint például George W. Bush vagy Fenyő János özvegye, akire 11 milliárdot hagyott a meggyilkolt médiamogul), akinek ismerem az élettörténetét, abból merítették az erőt a vagyonszerzést, hogy nem volt semmi, amit elveszíthettek volna.
Ez az igazság: ha nincs veszítenivalód, bármibe kezdesz bele, nem követhetsz el olyan hibát, ami további veszteséghez vezet. Nem igaz?
Azok, akik már felépítettek valamit (ház, kocsi, család, gyerek, karrier stb.), sokkal nehezebben mozdulnak, mert természetesen félnek attól, hogy elveszítik ezeket. És óriási előnyöd van azokkal a pályakezdőkkel szemben is, akik csak most kezdenek neki a pénzhajtásnak, nulla tapasztalattal.
Az élet ritkán kínál meg minket azzal, hogy teljesen a nulláról, újra tudjunk kezdeni, és VALÓBAN mi határozzuk meg, hogy mit akarunk csinálni az életünkkel.
Ma megtanuljuk, mi az a hat dolog, ami a gyors elinduláshoz szükséges…
HAPPY BIRTHDAY RHINO CLUB!
Jelentem minden “rajongóknak”, tagunknak és támogatónknak, hogy ma éppen három éves a Rhino Trust Club!
Mindenféle öntömjén és erőltetett büszkélkedés helyett, annyit kívánunk: Így tovább Rinók!
Nincs jobb reklám, mint amikor egy klubtagunk sikereket ér el.
Go Rhino!!!
A Rhino Club tagok részére különleges szülinapi ajándékkal készülünk. (Meglepi!)
Addig is, íme néhány visszajelzés, amit ti írtatok nekünk a klubról:
Szia Ben!
Teljesen meg vagyok hatva a személyes megkeresésedtől. Ilyen figyelmességet még soha más tanácsadótól nem tapasztaltam. Rögtön megosztottam az örömhírt a gyermekemmel, akitől karácsonyi ajándékba kaptam a klubtagságot. Biztos vagyok benne, hogy javamra válik majd minden ismeretanyag, amihez általad juthatok.Most kezdtem el böngészni az oldaladat, kezdve a hangtárral, videótárral, majd a blog következik. Szeretettel üdvözöllek:
Nagy Lászlóné/Mária
Sziasztok!
Örömmel jelentem, hogy a férjemnek sikerült munkát találni, nem sokkal azután, hogy beszélt Bennel .
Nagyon meglepődtünk mindketten, mikor Ben telefonált és foglalkozott velünk (tudom-tudom, hogy Neki/Nektek ez természetes, de eddig ilyet nem tapasztaltunk még soha, és ezúton is nagyon KÖSZÖNJÜK) . Kaptunk Tőle ötleteket, tanácsokat, minek következtében elkezdtünk saját vállalkozáson törni a fejünket. Szóval kezdenek helyrezökkeni a dolgaink, és minden remekül alakul
, majd megírom személyesen Bennek is .
Mégegyszer köszönünk minden támogatást és segítséget, és hogy vagytok nekünk
Rinós üdv,
Molnár Adrienn
Hello Ben!
Tegnaptól vagyok rínó tag. Ha havonta csak annyit tanulok tőled, mint tegnap, amikor a remekül felkészített kolléganőd felhívott és hihetetlen ügyesen kikérdezett, már megérte regisztrálni. Kb. 3 perc kellett mire észrevettem milyen tudatosan irányítja az interjút… Gratulálok! Ezt biztosan eltanulom tőletek… Kb. 4 évvel ezelőtt került kezembe a rinó üzletkötéses könyved. Debrecenben jártam főiskolára, és mivel az én szüleimnek ez anyagilag nagy teher volt, egy autós hirdetési újság üzletkötője lettem. A neten kerestem segítséget, így akadtam a könyvedre. Mit mondjak, régen nevettem ennyit, mint a könyv olvasásakor. A személyes példáid nagyon jók!!! A könyv olvasása utána beindultak az eladásaim. Akkor bementem a könyvtárba, és az összes könyved kihoztam és egy hétvége alatt elolvastam mindet. Csak gratulálni tudok!
Üdv: MechaPista
Kedves Bence!
Biztosan nagyon sok visszajelzést kap a könyveire, de gondolom mindig jól esik az írónak az olvasó véleménye. Szerintem nincs jobb, mint amikor az olvasó azt érzi, hogy nem lehet letenni ezt a könyvet! Én így jártam hétvégén az Ön könyvével!( Harcosok 2.)
Üdvözlettel:
Simon Judit
Hello Ben!
A múlt hétvégi szemináriumról (Hotel Radisson) a véleményem: még soha ilyen profi módon megtartott tréninget nem láttam, minden a helyén volt, a munkatársak, az előadó, a technika, a terem, a közönség… valahogy minden klappolt! Büszke vagyok rád, barátom!
Sz. Attila
A válasz pedig magában rejti az érvényesülés felé az első lépést…
JOBB ÉLNI, MINT MEGIJEDNI!
Egy előadás anyagának megírásán dolgoztam a hétvégén, amelynek a fenti címet adtam, és a félelmek kezeléséről szól. Íme, néhány sor a bevezetőből!
(Ha akarod, használd fel a saját előadásodhoz…)
Az Óz, a csodák csodája című népszerű meseregényben az én kedvenc figurám nem Dorothy, vagy a bádogember, vagy a madárijesztő, hanem Zeke, a gyáva oroszlán. Aki annyira fél mindentől, hogy képtelen még aludni is. Azért indul el a Smaragdvárosba, hogy a nagy varázslót arra kérje, szabadítsa meg őt a félelmeitől.
Ha egy dolgot kellene kiemelned, mit válaszolnál arra a kérdésre: Mi az, amitől jelenleg a legjobban félsz?
(Mielőtt továbbolvasod ezt a blogot, egy cetlire írd le ezt a bizonyos dolgot!)
Az átlagos vállalkozó tele van félelmekkel. Például hogy nem tudunk eladni annyi terméket, amennyire számítottunk. Hogy senki nem néz meg az új honlapodat. Hogy nem lesz pénz kifizetni a számlákat. Hogy valaki már nem szeret annyira minket, mint korábban. Hogy hónapok óta nem sikerült feljebb tornázni a bevételeket. Hogy nem tudjuk fizetni a hiteleket. Hogy nem tudunk kikecmeregni ebből a csávából, amibe olyan ügyesen belehúztuk magunkat.
Nincs még egy téma, amivel többet foglalkoznának a trénerek, a személyiségfejlesztők, ezoterikus könyvek, mint a félelmeink leküzdése.
Ebben nincs semmi új.
Csak van ezzel egy nagy probléma. Az áttörés valójában akkor keletkezik, amikor az ember rájön, hogy a cél nem a félelmeink leküzdése, hanem… azok felhasználása!
Más szóval, hogyan tudjuk átfordítani a félelmeinket oly módon, hogy éppen hogy előnyt kovácsoljunk belőlük?
Ez az igazi kérdés!!!
A válasz pedig magában rejti az érvényesülés felé az első lépést…
A CÉLÁLLÍTÁS TITKA (I. RÉSZ)
Ma valaki azt kérdezte tőlem: neked vannak megbukott céljaid? Egyből gyerekkori célom jutott eszembe: tizenöt éves koromig zoológus akartam lenni.
Később egyszerűbb célokat tűztem ki. Például, hogy megtanulok angolul (kipipálva!), hogy Afrikában fogok élni (kipipálva!), hogy felvesznek egy amerikai egyetemre (kipipálva!), hogy részt veszek az Oscar-díj kiosztáson Los Angelesben (pipa!), 25 éves koromig írok egy könyvet, (kipipálva!), megmászom a Kilimanjaro-t (még nincs kipipálva, bár a bakancsot már megvettem…).
Persze, téged nyilván nem az én céljaim érdekelnek, hanem a sajátjaid.
Akkor most felteszem a kérdést: VALÓBAN összeírtad őket erre az évre?
Mert ha nem, akkor MOST tegyél félre mindent, és legalább EGY ÓRÁT tölts azzal, hogy összeírod a céljaidat.
Most nem a “lecserélem a függönyöket a nappaliban” típusú célokról beszélek, és nem a “kifizetni a hitelkártyát” típusú kötelezettségekről.
Emlékszem, az első “cél-listámat” éppen húsz évvel ezelőtt, 1990. decemberében készítettem. Három célt írtam fel, a következő sorrendben: 1. Letenni a jogosítványt 2. Trabant Kombi 601. 3. leérettségizni a gimiben.
Akkoriban persze tervet még egyáltalán nem készítettem, sőt, egy teljes évig rá sem néztem ezekre a célokra. Csak a következő szilveszterkor került elém ez a cetli - és megdöbbenve láttam, hogy MIND A HÁROM célt sikerült megvalósítani.
Azóta szorgos “célgyártó” vagyok. A mai blog egy Célállítás sorozat első része, amely lépésről lépésre, gyakorlatiasan segít a céljaid összeírásában. Mert a célok összegyűjtésének nem ám egy nehéz, “jaj-de-kínos-alig-tudom-megszülni” helyzetnek kellene lennie. Inkább egy lelkesítő, felszabadító gyakorlatnak, ami után SOKKAL jobban érzed magad…
ÜZENET TŐLEM - NEKTEK!
Az év utolsó napján szeretném személyesen megköszönni az egész éves kitartást, együttműködést, és a számtalan jókívánságot, amit tőletek az év végén kaptunk.
Az ünnepek nagy részét most nem rokonlátogatással, hanem a felhalmozódott olvasási hátralékom behozásával töltöttem - és mondhatom, NINCS jobb motiváció, mint az olvasás.
De ezzel, gondolom, nem mondok újat.
Attól tartok sokan egyet fognak érteni velem, ha azt írom: VÉGRE itt van az év utolsó napja, mert már nagyon sokan várták, hogy ennek a 2010-es évnek (végre) vége legyen.
Egyik “marketing gurunk”, karácsonyi üdvözletként kiküldött egy örvendező körlevelet, amelyben világgá kürtöli, hogy neki mennyire fantasztikus éve volt, milyen rengeteg pénzt csinált, és “miközben mindenki sír, hogy milyen nehéz az élete”, ő az egyik legjobb évét tudhatja maga mögött, amikor a bevételei a válság ellenére a plafont súrolják.
Nem tudom, neked mennyire “jön be” ez a fajta önpromóció, én csak annyit mondhatok, hogy nézzünk szembe a tényekkel:
A 2010-es év, úgy ahogy van, pocsék volt.
Ezen nincs mit szépíteni. Egy olyan év volt ez, aminek a végén valószínűleg nagyon sokan szeretnénk azt kiáltani: TÖRÖLVE!
Figyelem! Nem csak egy új év kezdődik holnap, hanem egy új évtized is. Éppen ezért, az év utolsó napján most még fegyelmezettebben végig kell gondolnunk: vajon mennyi esélyt kapunk az élettől, hogy újrakezdjük?
Persze ilyenkor közhely, hogy az ember átgondolja, hová is tart valójában, mit kellene másképp csinálni, milyen fogadalmakat kellene tennie. A legtöbb ember persze annyira elmerül a mindennapi tennivalókban, gondokban, egyik napról a másikra próbál túlélni, hogy ?nincs ideje? leülni, és megtervezni a holnapot.
Én nem értem, hogyan lehetséges, hogy valakinek nincs ideje arra, hogy megoldja a problémáit, amikor éppen azért vannak problémái, mert nincs elég ideje megoldani azokat.
Általában éppen az hiányzik: HOGYAN tegyük ezt, hogy valódi változást érjünk el?
Ehhez kell egy jó stratégia, amelyet öt pontba szedtem, hogy könnyebb legyen megvalósítani…
KARÁCSONYI AJÁNDÉK, TŐLÜNK-NEKTEK!
Kinek: Rinóklub tagok
Kitől: Nógrádi Bence, alapító
Dátum: 2010. december 24.
Tárgy: Egy kis ajándék - tőlünk, nektek!
Karácsony napján szeretnénk meglepni téged egy különleges ajándékkal.
A Karácsony az újjászületés, a teremtés, a szeretet ünnepe. Ennek alkalmából megkértem édesapámat, hogy olvassa fel az egyik meséjét (kizárólag a Rhino Club tagjai részére).
Gyerekkoromban nálunk hagyomány volt, hogy Karácsony másnapján, reggel “összegyűlt” a család apuék ágyában (őseim, tesóm, én, meg Bobi, a tacskó), és vagy magyar népdalokat énekeltünk együtt, vagy apám mesélt nekünk.
Amikor egy szusszanásnyi békére, csendes megpihenésre vágysz, kapcsold ki a tévét, rádiót, magadat… és hallgasd meg (családoddal együtt) ezt a mesét!
Küldjük neked, nektek, szeretettel!
Tovább… »
NAPLÓJEGYZETEK AFRIKÁBÓL
“A gép hajnali négykor indul Ferihegyről. Terminal 2/B. A hivatalos felhívás szerint két órával korábban már ki kell érni. Ez nekem még szinte soha nem sikerült, és most sem fog: mire elindulunk Ferihegyre, sűrű pelyhekben esni kezd a hó. Az M0-án már vészvillogóval, csigaléptékben vánszorognak az autók. Most tuti, hogy senki nem lépi túl a sebességhatárt.
Az egész terminál üres, csak egyetlen sor kígyózik: mind az Egyiptomba induló gépre várnak. Persze megint túl sok a cucc, a viharvert, még Dél-Afrikában vásárolt bőröndöt csak nagy nehézségek árán (ráüléses technika) sikerült bezárni. Államilag hitelesített fürdőszoba mérlegünk 22 kilót mutat. Ez pont két kilóval több, mint amit ugye kimond az utazási feltételek 0,01-es betűméretű paragrafusa.
A nagyobb gond a 80L-es katonai hátizsákom lehet, ami enyhén szólva méretesebb, mint a klasszikus kézipoggyász. A blogoláshoz szükséges technikai kellékek lapulnak benne, úgy mint laptop, fényképezőgép, objektívek, videókamera, állvány, könyvek, telefonok stb.
No meg persze a három rúd téliszalámi - biztos, ami biztos, hátha a gyomrom nem kompatibilis az arab konyhával. Ha az ember Afrikába megy dolgozni, nem bízhat semmit a véletlenre…”
Tovább… »
HA KEDVES AZ ÜZLETED…KOMMUNIKÁLJ!!!
Az ügyfél, aki soha nem hív vissza.
A beszállító, akinek a telefonja ki van kapcsolva.
A barát, aki nem jön el a megbeszélt találkozóra, de erről elfelejt időben szólni.
A bank, ami az ügyfél számára elérhetetlen. (Bár “Hívása fontos számunkra…”)
Ismerős?
Konkrét példa: a Kisokos nevű hirdetési újság nyugat-magyarországi irodájának vezetőjét hiába próbálta valaki elérni. Soha nem vette fel a telefonját, sem a neki küldött levelekre, sem a hangpostáján hagyott üzenetekre nem reagált. Ez a bizonyos vállalkozó (aki mellesleg hirdetni akart az újságnál) végül egymás után küldött neki hét db sms-t, ugyanazzal a szöveggel: “Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el, hogy ennyire tahó lehet valaki…”.
Tény, hogy ez nem éppen egy diplomatikus megközelítés, de célt ért: a pasas a hetedik sms után jelentkezett, és sűrű bocsánatkérések közepette magyarázkodni kezdett, hogy azért nem válaszolt eddig, mert ő bizony annyira, de annyira elfoglalt…
Ezek az emberek mindig képesek megmagyarázni, hogy miért nem kommunikálnak NORMÁLISAN (időhiány, leállt az internetkapcsolat, “nem hallottam a csörgést” stb.), de valójában ők is pontosan tudják: bődületes zűrzavar van a fejükben azzal kapcsolatban, amit úgy hívunk: KOMMUNIKÁCIÓ.
Ha azt mondom “kommunikáció”, az emberek alig bírják elnyomni az ásításukat. (Ahogy most valószínűleg te is…).
Az egyetlen nyilvános tréning, amit az elmúlt tíz évben a jelentkezők hiánya miatt le kellett mondanunk az volt, amit úgy hirdettünk meg: “Varázslatos Kommunikációs Szeminárium”. Jóformán senki nem vett rá jegyet. Amikor ugyanezt a képzést “Mikor Leszel Milliomos?” címen kezdtük reklámozni, egymás után kétszer kellett idő előtt lezárni a regisztrációt, hogy a résztvevők beférjenek a rendezvényterembe.
Pedig a milliók megszerzésének titka tényleg ennél a végletekig lerágott témánál kezdődik.
Van ugyanis egy törvényszerűség a kommunikációval kapcsolatban, amelyet ha valóban megértesz, és következetesen alkalmazni kezdesz az üzletedben, szinte egyik napról a másikra meg tudod változtatni az áramlásaidat.
Ez annyira fontos szabály, hogy érdemes kitenni az irodád vagy a szobád falára hatalmas, piros betűkkel, hogy minden nap emlékeztesd rá magadat - és a partnereidet is.
Ez pedig nem más, mint az, hogy…
NAGY DILEMMA: AMIKOR A VEZETŐM ÉS A TANÁCSADÓM MÁST MOND…
Ezt a levelet az egyik Rhino Club tagunktól kaptam. A többiek okulására közzé teszem a levelet és a válaszomat is.
Kedves Ben!
Miközben az új honlapomon dolgoztam, szem előtt tartottam a webtanfolyamodon leírtakat - amiket igyekeztem többször és figyelmesen elolvasni. Az oldal kapcsán lenne egy kérdésem hozzád. Megmutattam a közvetlen vezetőmnek, aki azt mondta, hogy “fel kell még turbózni” egy kicsit, meg hogy képeket kellene tennem szerinte az oldalsávba. Ez ellentmond annak, amit te írtál - hogy legyen minél egyszerűbb.
(Megjegyzem, én ebben veled értek egyet, és nem akarok olyan össze-vissza mindenféle képeket feltenni, mint azok az oldalak, amik összekeverik a honlapot a papagájjal…)
Azután még több olyan dolgot is mondott a vezetőm, ami pont az ellenkezője annak, amit te tanácsolsz nekünk. Például hogy szerinte nagyon jó a fotóm, és azt mondja mindenképpen tegyem fel az oldalamra. Ellentétben veled, aki azt mondtad, hogy a kép “gyengus”, ami “nem egy üzleti oldalra való” - igazából ezt én magam is tudtam, csak megerősítésre volt szükségem.
Rövidre fogva, komolyan érdekelne a véleményed azzal kapcsolatban, hogy mi tegyek akkor, ha a vezetőm és egy általam nagyra tartott profi (TE) (akitől mellesleg a vezetőm és a szakmában szinte mindenki más is csak tanulhat) ellentétes dolgokat mond nekem.
Ez engem arra emlékeztet, mint amikor egy gyereknek mást mond az apja és mást az anyja.
Én azért lettem RHINO klubtag, mert ki akarom használni ezt a lehetőséget, hogy személyesen tőled tanulhatok, és követni az útmutatásaidat, hogy sikeresebb legyek.
(Egyébként felhívtam a vezetőm figyelmét a klubtagságra, amit ő megköszönt, de nem mondott mást, se igent, se nemet…)
Ez egy nagy probléma, mert nem szeretném a felső vonalamat (a vezetőimet) “leszólni”, de azért nem tudom, hogy mit tegyek, mert ha túl sokat “ellenkezem”, akkor idővel ők joggal mondhatják esetleg, hogy jó, akkor keressek másik szponzort, vagy legyen a vezetőm a Nógrádi Bence, ha már úgyis mindig őt emlegetem…
Szóval várom a segítséged, és addig is, nagyon köszönök mindent!
V. Lilli
Tovább… »
WEBLAPKÉSZÍTÉS - HOGYAN VÁLASSZUNK WEBMESTERT? (7.)
“Szeretnék egy weblapot, de nincs erre több százezer forintom. Mit csináljak?”
Ismerős a probléma?
A kérdés másképpen így szól: mi a jobb, egy valamilyen honlap vagy egy semmilyen?
Logikus, hogy az ember azt mondja, ha már van egy weboldalam, az legyen profi, hiszen az emberek ott találkoznak velem, a cégemmel először.
Márpedig mindannyian ismerjünk a mondást az első benyomásról…
Ha engem kérdezel, azt mondom: egy gyenge honlap is jobb, mint a semmilyen!
De az is igaz: a legdrágább honlap az, amelyik nem működik (bármilyen olcsó volt elkészíteni).
Mi az első gondolata manapság egy magyar vállalkozónak, ha honlapkészítésről van szó?
“Kéne egy honlap. Majd megkérem a húgom barátját, a Józsit, aki már videókat is töltött le a Youtube-ról? Ő vállalja húszezerért is.”
Tíz esetből kilencszer mi ennek a vége? A honlap nem működik (úgy, ahogy szeretnénk), a Józsi a te honlapodon próbálja megtanulni a programozást, és legtöbbször még hat hónappal később is arra vársz, hogy végre befejezze az oldaladat…
Ma néhány gyakorlati tippet olvashatsz arról, hogy…
a) Mire kell figyelni, amikor webkészítőhöz fordulsz?
b) Mennyibe kerül egy honlap “alap hangon”?
c) És végül három ajánlás olyan szolgáltatókhoz, akiket mi is ajánlunk az ügyfeleinknek.
Tovább… »
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (6.)
Ha honlap készítésről beszélünk, nem lehet kihagyni azt az eszközt, ami egyetlen valamirevaló weboldalról sem hiányozhat. Arra gondolok, amelynek segítségével valóban meg tudjuk növelni a látogatottsági számaidat - mégpedig látványosan!
És most ne a már csontig lerágott “social media”, avagy “közösségi média” oldalakra gondolj, amelyek elözönlötték az internetet.
A minap kaptam egy promót egy olyan szemináriumról, ahol valaki azt ígéri, hogy hat órában megtanítja, hogyan kell használni a Facebook-ot és a többi közösség oldalt, hogy “milliókat tudjunk szerezni” belőlük (idézem a promót).
Ne ijedj meg, ez a mai bejegyzésem, nem követi azt a trendet, amit a webmarketingesek lobogtatnak, hogy a közösségi média a marketing új világának előszele.
(Bár vannak ellenvélemények is - a Microsoftos Stephen Baker, a BusinessWeek-ben megjelent kirohanását
itt tudod elolvasni (ha beszélsz angolul).
Facebook, Twitter, IWIW, Linkedin… mindez nagyon jól hangzik, de mindez SEMMIT nem ér, ha a honlapodon nem használod azt az eszközt, amiről most írok.
Vajon mi az, ami egyszerűen NEM hiányozhat a weboldaladról, ha növelni akarod a látogatottságot, és ha azt szeretnéd, hogy a látogatóid jobban megismerjék AZ EMBERT a cég mögött…?!
Mit tippelsz?
Helyesen gondolkodsz, ha azt mondod, hogy ez a bizonyos dolog nem más, mint a…
Tovább… »
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (5.)
Online marketing tanfolyamunk soron következő részében egy fő témával foglalkozunk: hogyan érjük el, hogy az ügyfeleink rátaláljanak a honlapunkra az interneten?
Bővebben, három kérdést tettetek fel leggyakrabban a honlap készítéssel kapcsolatban:
-
1. Mi alapján döntsük el, hogy milyen domain nevet regisztráljunk?
2. Hogyan kutassuk fel, milyen keresőszavakat érdemes elhelyezni az oldalunkon?
3. Hogyan írjuk meg a honlapon található szöveget, hogy ezzel javítsuk a keresőprogramok által adott találati listán elfoglalt helyezésünket?
Ha honlap készítésen töröd a fejed, nem árt, ha ismered legalább az alap fogalmakat.
Ennek a blogbejegyzésnek a célja, hogy valami fogalmad legyen az alapokról. Tehát amikor beszélsz egy webfejlesztővel, akkor legalább úgy csinálj, mintha értenéd, hogy miről is van szó…
Tovább… »
HOGYAN LEGYÜNK NÉPSZERŰEK?
Sok ember úgy éli az életét, hogy minél érdekesebbnek próbál látszani, vagy igyekszik jobb színben feltüntetni magát.
Ez legegyszerűbben a tinédzsereknél és az üzletkötőknél figyelhető meg. Ők azt “tanulták”, hogy minél jobban produkálja magát, annál több figyelmet kap, és minél több figyelmet kap, annál jobban szeretik őket.
Később azután rájönnek, hogy ez nem így működik, de sokszor nem értik, hogy miért. Ezért esetleg elkezdik kritizálni az embereket, vagy elkezdik kerülni az embereket.
Az, hogy megpróbálunk érdekesnek látszani képes teljesen megrontani az emberi kapcsolatainkat (nem beszélve az üzletről).
Miért?
A népszerűség titka egyetlen mondatban összefoglalható… Tovább… »
VÁLSÁGKOMMUNIKÁCIÓ: NULLA!
Az elmúlt napokban (Angelina Jolie itt tartózkodása mellett) egyetlen hír uralja a hazai médiát: a vörösiszap okozta kataklizma elemzése. Már minden létező szakértő elmondta a véleményét - a katasztrófavédelemtől az orvosokon keresztül a politikusokig. Jóval kevesebb szó esik azonban a megsérült tározóért felelős vállalat vérlázító válságkommunikációjáról.
A tragikus események mellett ugyanis egy másik szerencsétlenség is sújtott minket: a katasztrófa kommunikációja. Nem csak az iszap törte át a gátat, hanem a hülyeség is, ami ugyanolyan mérgező hatású, maróan fájó, és ami azóta is bőven ömlik kiapadhatatlannak tűnő forrásaiból.
Az egymásra mutogatás és a felelősség nem vállalása már megszokott nálunk (emlékezzünk csak az augusztus 20-i viharra vagy a tavaszi árvízre), de a Magyar Alumínium Zrt. vezetői úgy tűnik, mindezt most módszeres következetességgel valósítják meg.
Akik a kommunikációból élünk, érdemes végig gondolnunk egy percre, hogy mi is történt itt “válságkezelés” címén.
És közben tanuljuk meg a válságkommunikáció öt alapvető törvényét… Tovább… »
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (4.)
Online tanfolyamunk soron következő részét egy levéllel kezdem, amit egy új Rhino Club tagunk írt nekem:
“Kedves Ben! Nemrég léptem be a Rhino Club-ba, és nagyon tetszik, amit a honlapjaidon találok infókat. Arra ösztönzöl minket, hogy írjunk neked, ha “baj van” (meg akkor is, ha nincs), úgyhogy én most írok. Régóta tervezem, hogy kilépek a munkahelyemről (ahol nagyon rossz a közérzetem, bár elég jól keresek), és elkezdem a saját internetes vállalkozásomat. A kérdés az, hogy milyen termékkel tudnék elindulni. Hogyan kezdjek el egy olyan vállalkozást, aminek a középpontjában egy weboldal áll, és ami termel havonta annyi pénzt, hogy el tudom belőle tartani a családomat? Hogyan indulnál el a helyemben? Nagyon szeretem a könyveidet, és nagyon remélem, hogy fogsz írni egy könyvet az internetes marketingről is. Mert akárki akármit mond, nincs olyan könyv a magyar piacon, amiből ezt meg lehetne tanulni… Szeretnék jó irányba menni, egy jó üzletágban megjelenni. És ebben kérem a segítségedet, tanácsaidat, hogy merre induljak…? Köszönöm!”
dr. Szalay Péter, Budapest
Nem vitás: az internet a legnagyobb lehetőség, hogy valaki nagyobb befektetés és tudás nélkül egy vagyonra tegyen szert. És ahogy a levélben olvashatjuk, vannak szakértők, de ők elsősorban arra koncentrálnak, hogy a már meglévő vállalkozás számára hogyan lehet jobban kihasználni az internetet.
De én sem találok olyan oldalt, legalábbis magyarul, ahol arról lenne szó: milyen terméket vagy szolgáltatást válasszunk, amit el lehet adni a neten?!
Végül is, az egész vállalkozásunkat a termékre építjük. Ha azt rosszul választjuk meg, lehetünk akármilyen kitartóak, akár éveket vesztegethetünk el egy eladhatatlan termék reklámozásával.
Ha az interneten akarsz pénzt keresni, tudnod kell, mi az az ÖT szabály, amelyek meghatározzák, hogy milyen terméket válasszunk az induló üzletünknek.
Akarod tudni, melyik ez az öt aranyszabály…? Tovább… »
DON’T WORRY! BE HIPPIE! AZAZ HOGYAN SZÜNTESSÜK MEG AZ ÁLLANDÓ AGGÓDÁST?
A johannesburgi 702 Talk Radio-n hallgatom a Freak out! című dalt a Le Chic-től…
(ha esetleg nem ismered, itt tudod meghallgatni, miközben ezt a blogbejegyzést olvasod)…
…és közben azon gondolkodom, hogy az aggódás (”Freak out!” = Beijedve) mennyire behálózza az egész életünket.
Van egy ügyfelem, ötven éves, két gyerekes családapa, nyomdász. Minden reggel ötkor felébred, kimegy a konyhába, rágyújt egy cigire, hallgatja a fali óra mutatójának kattanásait, ahogy telnek a másodpercek, és közben a fejében beindul a “nagyüzem”. Mint amikor hirtelen megnyitnak egy lezárt útszakaszt, ezerrel kezdenek áramlani a problémák, amiket meg kell oldania - APEH ellenőrzés, beszállítók, tartozások, hitelek, a felesége depressziója, a gyerek egyetemi felvétele… és ott ül egészen nyolc óráig, amikoris munkába kell indulnia. Mire beér, hulla fáradtnak érzi magát, a titkárnője első kérdése mindig az: “Valami baj van, főnök?”
Ez így megy már nyolcadik éve.
Az aggódás az a szokásunk, ami leggyorsabban aláássa a képességeinket, a teljesítményünket, ami a leggyorsabban megöli az ambíciót, az álmokat, a kapcsolatokat és bármilyen akciótervet.
Ahogy vannak emberek, akik függnek bizonyos kémiai szerektől (drog, cigi, alkohol stb.), léteznek “nem-kémiai szerektől” való függőségek is. Ilyen például a vásárlás-mánia vagy a kleptomania (lopási kényszer). És ide tartozik maga az AGGÓDÁS is.
A mai blogbejegyzésben két izgalmas gyakorlatot ajánlok: az egyik egy check-lista, amelynek segítségével gyorsan ellenőrizheted, hogy te beletartozol-e a “krónikus aggódók” táborába.
A másik pedig egy KONKRÉT módszer, amellyel egy csapásra (!) meg tudod szüntetni az állandó aggódást.
Megér ez neked öt perc olvasást?
Akkor… rajta! Tovább… »
LAZY WAY UP - ROBOGÓVAL A DUNA FORRÁSÁHOZ
Hello Rinók!
Van, akinek a feltöltődést az jelenti, ha a Balaton partján napozik naphosszat, de van ügyfelem, aki a szabadságán öt napig ki sem kel az ágyból, egész nap csak videózik és alszik.
Talán nem meglepő, hogy nálam a legnagyobb “kikapcs”, amikor két keréken robogok - és ezúttal tényleg ne tessék száguldásra gondolni!
Két barátommal robogóval indultunk a Duna forrásához (Fekete-erdő), majd tovább gurultunk a német-svájci-olasz országutakon, hágókon, hegyeken át. Ez nem csak “lazy-way” (lusta út) motoros túra volt, de “low-budget” is, ezért végig kempingeztünk, sátoroztunk. Volt minden, ami egy motoros túrába belefér: hó, jég, eső, (jégeső), és a végén még egy szép perecelés is…
(Ezúton örömmel jelentem: ezt is megúsztam! 
)
A mai blogbejegyzésben néhány részt olvashattok a naplómból.
PORSZÍVÓÜGYNÖK 2010 - ÖT PERC, ÖT BŐDÜLETES HIBA
Alapvetően kedvelem a porszívóügynököket.
De tényleg!
Ennek nyilván az egyik oka, hogy értékesítői karrierem hajnalán (az edénykészlet mellett) én is értékesítettem porszívókat, és ezért minden porszívó-bemutatót látva nosztalgiával gondolok serdületlen ifjúkoromra.
De ami igazán tetszik, ahogy képesek látványosan és minden cécó nélkül belenyomni az orrunkat a valóságba: hogy micsoda koszfészekben lakunk!
A termékkel nincs semmi baj.
A probléma ott kezdődik, amikor valaki veszi a fáradtságot, hogy rászánjon három órát egy ügyfélre (utazással együtt), azt állítja, hogy túl van több száz eladási bemutatón, és közben képes öt perc alatt elkövetni az értékesítés ÖT legalapvetőbb hibáját.
Hogy a lényegre térjek: a minap meglátogattam egy kedves ismerősömet, akinél éppen véget ért egy porszívókat áruló cég üzletkötőjének házi-bemutatója.
(A névjegykártyáján persze nem porszívóügynök van, hanem “területi képviselő” - de az igazat megvallva, soha nem értettem, mi a baj azzal a szóval, hogy “porszívóügynök”? Kérem szépen, hát ez a munkája!)
Az ismerősöm bemutatott minket egymásnak. Pár percig beszélgettünk. Az elhangzott dialógust, miután az üzletkötő távozott, gyorsan leírtam egy jegyzetfüzetbe, mert már akkor tudtam, hogy ebből bizony blogbejegyzés lesz…
Most nincs könyvajándék, nincs könyvutalvány, nincs hátba veregetés - ma egyszerűen felajánlok (nettó!) ÖTEZER forint pénznyereményt annak, aki az elhangzott dialógus elolvasása alapján először eltalálja, hogy mi az az öt eladási hiba, amit ez az üzletkötő öt perc leforgása alatt elkövetett.
Van kedved nyerni 5000 forintot?
Teszteld a tudásodat!
Ready…?
Steady…?
GO!!!!! Tovább… »
A VILÁG LEGGAZDAGABB ÍRÓI
A héten elkezdett keringeni ez a lista a neten - íróként természetes, hogy nem maradhat ki az én blogomból sem.
Bár folyamatosan halljuk, hogy válságban van a könyvszakma és nincs kiút, a könyvnyomtatás ideje lejárt, az e-könyvek eladásából folyó bevételek pedig csak töredékei a nyomtatott könyvekből befolyó pénzeknek, a világ legsikeresebb szerzőinek nincs oka panaszkodni.
Az amerikai Forbes magazin minden évben összeállítja a világ legjobban kereső íróinak listáját.
(Az alább következő számadatok azért is megdöbbentőek, mivel egy könyv eladásából származó bevételnek csak néhány százaléka illeti a szerzőt, a nagy summát a könyvterjesztők teszik el.)
Kíváncsi vagy, kik szerepelnek ezen a bizonyos Forbes listán?
EGY VÉGZETES MARKETING HIBA
Ma reggel egy marketing-tanácsadó körlevelére hívta fel a figyelmemet egyik olvasóm, akit ez a bizonyos levél jócskán felháborított.
Íme az első pár sor:
“Kedves Kovács Péter! Nemrég beszéltem egy ügyfelemmel, aki azt mondta, hogy a válság miatt még mindig nincs pénze az embereknek. Szerintem ez átverés. Mi ebben (…) nem veszünk részt. Az év első felében háromszorosára nőtt a bevételünk. Az elmúlt fél évben megduplázódott a listánk, és több mint kétszeresére nőtt az ügyfeleink száma…”
Majd a szövegben következik pár mondat, hogy aki magyarázkodik, amiért “rosszul áll a szénája”, az csak a szegénységi bizonyítványát mutatja, hogy nem ért az eladáshoz, és az csak egy tudatlan, senkiházi, lusta disznó… stb.
Majd a promó végén megtudom, hogy nemsokára lesz egy vállalkozói konferencia, amire mindenképpen menjek el, mert az előző alkalommal ő maga (mármint a tanácsadó, aki a levelet írja) több mint 3 millió forintot keresett, még ott a helyszínen…
És a legvégén jön az isteni dörgedelem:
“És ha Te nem leszel ott a kapcsolati tőkédet építeni, akkor utána ne halljam Tőled, hogy a válság miatt milyen rossz Neked!”
Az egy dolog, ha valakinek ez a stílus “nem jön be”, és kinyílik a bicska a zsebében. De valójában marketing szempontból érdemes közelebbről megvizsgálni ezt kommunikációt, hogy megértsük: hogyan kerüljük el, hogy az üzenetünk éppen az ellenkező hatást váltsa ki a vásárlóinkból?
Ha kíváncsi vagy, melyik végzetes marketing hibára gondolok, olvasd el a bejegyzés többi részét… Tovább… »
ÚJ ELŐADÁS-SOROZAT A RHINO CLUB RÉSZÉRE
Biztosan hallottál már arról az adatról, hogy az induló vállalkozások 50 százaléka az első három évben, további 30 százalék az első öt évben fizetésképtelenné válik. A fennmaradó üzletek közül is csak mindössze KETTŐ százalék ér el kiugró sikert a hetedik év végéig.
Százból KETTŐ!
Ha azt nézzük, hogy az átlagos magyar vállalkozó semmiféle felkészültséggel nem rendelkezik egy cég felépítésével és vezetésével kapcsolatban, valójában azon kell csodálkoznunk, hogy egyáltalán van olyan kezdeményezés, amelyik sikeres lesz.
Vajon mi az, ami megkülönbözteti a szárnyaló üzletet attól, amelyik tulajdonosa évek óta igyekszik a fejét a víz felszínén tartani?
A Rhino Club részére elindítunk egy előadás-sorozatot, amely azt az öt “területet” foglalja magában, amelyek meghatározzák a siker és kudarc közötti különbséget.
Az első jó hír, hogy a Rhino Club tagjai számára (LION tagság felett) a részvétel teljesen KÖLTSÉGMENTES!
A második jó hír, hogy nem három napos megarendezvényekről, hanem INTENZÍV, rövid előadásokról beszélünk.
És most lássuk, hogy melyik ez az öt terület, amelyet mi, a Rhino Club-nál különösen fontosnak tartunk, annyira, hogy külön ezekre a témákra szervezzünk előadásokat.
(Meg tudod helyesen tippelni, mire gondolok? Tegyél egy próbát - mielőtt felmész a blogoldalra, firkantsd le egy papírra azt az öt területet - úgy mint szervezés vagy eladás vagy tervezés stb. - amelyek szerinted meghatározzák egy vállalkozás alapjait.) Tovább… »
HASZNÁLD A BLOGOT!
A legmagányosabb foglalkozás a világon az íróé.
Még a hosszú távfutó magányossága is eltörpül az övé mellett, mert őt nem bíztatja az út szélén álló tömeg, és nem találkozik más írókkal, akik hasonló úton járnak.
A kitalált történetek (detektívregények, kalandregények) szerzőinél még egy fokkal nehezebb a dolga annak, aki a “motivációs” vagy üzleti könyvek írására adta a fejét. Ül a négy fal között, szemben egy számítógép képernyő villódzó, merev tekintetével (főleg éjszaka, mert nappal túl meleg van a padlásszobában), és végtelen órákon keresztül küzd a saját bizonytalanságával: hogyan lehet papírra vetni olyan gondolatokat, amelyek hónapokkal, esetleg évekkel később segítenek az olvasóinak, hogy sikeresebb legyenek.
Egy könyv megírása akár hat-nyolc hónapig is tarthat. De van, hogy valaki egy egész évtizeden át dolgozik egy könyvprojekten (lásd: Nógrádi Gábor: Ide nekem a címlapot is! (Kertész Imre 13 év alatt írta meg a Sorstalanság című könyvét, amiért harminc évvel később Nobel-díjat kapott.)
Ez idő alatt az írónak minden egyes nap valóságos csatát kell megvívnia önmagával: vajon jó-e, amit éppen ír? Vagy törölje ki az egészet, amit tegnap tíz órán át papírra vetett, és kezdje az egész fejezetet elölről?
Mindeközben szinte egyáltalán nem kap visszajelzést, hogy jó úton halad-e, hogy lesz-e bárki, aki elolvassa majd a könyveit. Hiszen a “célpiac” még azt sem tudja, hogy egy mű készülőben van. Az pedig, hogy valójában van-e értelme annak, amit csinál, csak hónapokkal, esetleg évekkel később derül ki.
Nincs még egy olyan munka a világon, amelyik esetében ennyire távol lenne a termék “legyártása” és a “felhasználás” ideje - hogy a marketing nyelvén fejezzem ki magam.
Miért ezzel a felvezetővel kezdem a mai blogbejegyzésemet?
Mert van egy jó hírem… Tovább… »
A KILÁTÁS KÁRPÓTOL MINDENÉRT…?
A múlt hónapban egy visegrádi wellness hotelben tartottunk tréninget.
A szállodával és a szolgáltatással kapcsolatos tapasztalatainkat osztom meg veletek a mai blogbejegyzésben, mert lehet tanulni abból: hogyan kezelik a vendéget egy négycsillagos szállodában, miközben a vendéglátóipar hónapok óta attól hangos, hogy a “válság miatt” egyre kevesebb a vendég, csökken a bevétel.
A valóság az, hogy a válság nem “magától” jött a semmiből, hanem a vállalkozások saját maguknak teremtik meg a “kongó szobákat” azzal, hogy elhanyagolják a legalapvetőbb szabályokat is, amelyek az ügyfelek kiszolgálására vonatkoznak.
Elöljáróban szeretnék tisztázni egy, a tréningek/konferencia-szervezés üzletben rendszeresen semmibe vett törvényszerűséget.
A tréningszervezési üzlet “táplálékláncában” a sorrend a következő:
Legfelül van az ügyfél, aki minden számlát fizet.
Utána következnek a cég munkatársai, azaz a tréning (konferencia) résztvevői.
A következő szint az előadóé, aki a tréninget tartja.
Ezután jönnek a tréning cég munkatársai.
Végül, a tápláléklánc LEGALJÁN vannak a szállodai alkalmazottak (recepciós, felszolgálók, stb.)
Vajon minek kellene történnie, hogy a magyar vendéglátóiparban ezt a koncepciót végre megértsék, és ne azt gondolják, hogy a vendégnek kellene megköszönnie, hogy egyáltalán kiszolgálják?
Olvasd el a három nap alatt megfigyelt jelenségeket. (Igyekszem csak a tényekre hagyatkozni, és kihagyni az érzelmeket és a véleményeket a leírásból.) Azt javaslom, vond le a tanulságot a saját üzletedre nézve: mit kell tenned, hogy a te ügyfeleid a szolgáltatás után ne írjanak a blogjukba rólad negatív kritikát?!
APÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR
Apám sokszor hangoztatott jelmondata szerint “minden ember zseninek születik, csak később lesz az a középszerű hülye, akinek felnőttként megismerjük…”
Van, akit felbőszít a stílusa, mások tisztelik az őszinteségét, de a tény tény marad: több mint egymillió magyar ember olvasta a könyveit. A mi generációnk az ő kötetein nőtt fel: Gyermekrablás a Palánk utcában; Segítség, Ember!; Hogyan neveljünk…?; PetePite stb.
Több mint negyven éve vívja magánháborúját az elbutulás és az irodalom lezüllése ellen. Tőle lestem el, hogyan kell önmagunkat eladni. Ebben a küzdelemben többet tanultam tőle a marketingről és az eladásról, mint az összes szakkönyvből együttvéve, amit valaha a témában olvastam.
Nógrádi Gábor ma 63 éves.
(Szülinapi üzenetet a honlapján keresztül tudtok küldeni neki: www.nogradi.hu )
A Rhino Club tagjainak pedig ajándékba küldöm az egyik kereskedelmi rádióban nemrég vele készített interjú hangfelvételét, amiből megérthetitek: hogyan kell sikerrel harcolni a céljainkért, az elveinkért.
Ötödik osztályos tanuló voltam, amikor az egyik órán az irodalomtanár, Patkó Jutka néni “Mi leszek, ha nagy leszek?” címmel íratott fogalmazást az osztállyal. Én a következőket írtam:
“Az én apukám egy nagyon okos ember, aki azt tanította nekem, hogy ha elég sokat tanulok, akkor nem kell rabszolgaként leélnem az életem, másoknak dolgozva, hanem a magam ura lehetek, és azzal foglalkozhatok, amivel csak akarok. Ha én nagy leszek, még nem tudom, hogy mit fogok csinálni, de egy dolgot tudok: nem akarok rabszolga lenni, aki kilenctől ötig dolgozik. Szabad ember akarok lenni.”
A Jutka néni a fogalmazásomra egyest adott, és behívta apámat egy “elbeszélgetésre”.
Apám megtanított három dologra, aminél többet egy apa aligha adhat útravalóul az élethez a fiának: olvasni, írni és gondolkodni. Ezek a képességek tettek azzá, aki ma vagyok: sikeres író, előadó, üzletvezetési tanácsadó.
Apám zsenialitása abban rejlett, hogy csendben figyelte, mi érdekli a fiait, és mindig támogatott
minket abban, amit éppen választottunk.
Akkor is, amikor hat éven keresztül etológus (az állatok viselkedését kutató tudós) akartam lenni, és hat négyzetméteres szobámat telepakoltam mindenféle szőrös, pikkelyes és tollas élőlénnyel,
amit az állatkereskedésben csak kapni lehetett, vagy amit erdei kirándulásaim alkalmával hazacipeltem. Bármelyik másik apa százszor ki vágott volna engem a csuklyás patkánnyal, a hörcsögkolóniával és a teknősökkel együtt. (Nem beszélve Matyiról, az ideggyenge szajkó bébiről, aki mindig pontban éjfélkor kezdett fülsüketítő károgásba.)
De mit csinált az én apám? Tovább… »
MARKETING AKCIÓ: HA DÉL-AFRIKA NYER, TE IS NYERSZ!
A Rhino Trust Club tagjainak száma 2010 első fél évében ugrásszerűen emelkedett, ezért szeretnénk megjutalmazni minden aktív tagunkat. A mai napon meghirdetjük a következő akciót:
Ha DÉL-AFRIKA NYER, TE IS NYERSZ!
Minden egyes gól után, amit Dél-Afrika szerez a világbajnokságon, 10% engedményt adunk a honlapomon kapható könyvek árából.
(Magyarul, ha a Bafana Bafana 3 gólt lő az ellenfélnek, az árengedmény mértéke 30%.)
Ezzel kívánjuk támogatni a házigazdák csapatát, hogy minél többen szurkoljanak nekik!
Az akció feltételei: Tovább… »
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (3.)
Folytassuk a múlt héten elindult online tanfolyamunkat, amelyben a weblapkészítés Tíz Aranyszabályát elemeztük.
1. Legyen könnyen érthető a menüsor!
2. Figyeljünk, hogy egyszerű legyen a design!
3. Fő szempont, hogy az oldalak gyorsan letöltődjenek!
4. Ne alkalmazzunk pop-up (felugró) ablakokat!
5. Felejtsük el a zenét játszó programok használatát!
Íme a következő öt aranyszabályunk: 6. Könyörgöm, ne használjunk “beszélő-arc videót”!
Egy honlapra ugyanaz érvényes, mint az emberekre: a jó első benyomás megszerzésére csak egyszer van esélyünk. Van néhány dolog, amivel ezt a bizonyos jó benyomást egy csapásra elszúrhatjuk, és ezek közül elsőként emelkedik ki, amikor az oldalra lépve egyszer csak megjelenik valaki, és elkezd orrhangon dumálni. (Ennél már csak egy rosszabb létezik: amikor nem lehet “lelőni” sem.)
Habár mostanában tele van a net a “webvideók” propagálásával (ezt főleg a webvideó készítő tanácsadók reklámozzák…), és ez most a legújabb őrület, ami az USA-ból végül megérkezett hozzánk is. De azért nem árt, ha tisztában vagyunk az ilyen automatikusan beinduló videó-üzenetek kockázatával.
Röviden: ha működik a dolog, annyit érünk el, hogy a látogató megnézi az oldalunkat. Ellenkező esetben viszont10 másodperc alatt elveszítjük az ügyfelet.
Bővebben: ha az oldalunkra látogatónak speciel éppen nem tetszik a beszélő megjelenése, akcentusa, öltözködése (stb.), akkor magáról az egész honlapról hoz ítéletet, és… Bye Bye!
Az igazi gond az, hogy egy ilyen “bemutatkozó szöveget” felmondani színészt-próbáló feladat. Kevés átlagember jár közöttünk, aki tagoltan, nem hadarva, nem affektálva, nem dadogva képes egy kamerába végigmondani tíz értelmes mondatot. Még kevesebben vannak, akiknek sikerül elsőre jó első benyomást kelteni.
(Nem véletlen, hogy a kereskedelmi tévékben a legnehezebben betölthető állás az esti híradóban a tévébemondó és a műsorvezető.)
És akkor még nem beszéltünk a világításról, a hangminőségről, a kameráról, a fel- (és le-)töltés bonyodalmairól stb.
Ismétlem: ha tetszünk a látogatónak, keveset nyerünk - legfeljebb annyit, hogy egy perccel több időt töltenek az oldalunkon. Ha viszont veszítünk, akkor mindent veszítünk - legfőképpen magát az ügyfelet.
Ez ugye nem hangzik túl jól!
Most pedig lássunk egy élő honlapot, ahol a videó-reklám használata gyakorlatilag az egész oldalt pár másodperc alatt “hazavágja”:
A CHRIS GARDNER SZTORI
Chris Gardner Kezdd ott, ahol vagy! című új könyvét olvasom. (Start Where You Are, Amistad / Harper Collins, New York, 2010.) Az író ugyanaz a Chris Gardner, akinek az életéből egy híres amerikai filmsztár főszereplésével néhány éve mozifilm is készült.
Tudom, mi magyarok torkig vagyunk az amerikai siker sztorikkal, meg azzal, hogy valaki hogyan lett a Föld másik felén milliomos, csak mert szerencséje volt, vagy mert “jó helyen volt, jó időben” - pl.: Bill Gates (Microsoft), Hugh Heffner (Playboy), a Google fiúk stb.
Chris Gardner története annyiban más, hogy ő tényleg nem értett semmihez, és minden esélye meg volt arra, hogy vagy egy börtönben, vagy a hajléktalanszállón végezze. És nem változott meg az élete “egyik napról a másikra”, nem lett milliomos két hónap alatt és nem nyert a lottón sem. Ma mégis egész Amerika ismeri a nevét, és ő most az egyik legkeresettebb motivációs előadó azon a földrészen. Bár mi messze vagyunk Amerikától, azért nem árt tudni, ki is ez az ember.
Egy hollywoodi forgatókönyvíró sem tudott volna jobb sztorit kitalálni.
Minden adva volt egy bukott élethez: egy fiú, akit elhagyott az apja, a mostoha apja verte, börtönbe került, kirúgta a barátnője, egy évig az utcán élt - két éves kisfiával! Chris Gardner útja a pokolból a csillagokba a San Francisco-i Állami Kórház parkolójában kezdődött. Az évszám: 1982. Gardner orvosi eszközökkel házalt, üzletkötőként egész nap klinikákat és kórházakat keresett fel. Rozzant, rozsdásodó kocsijában ült a kórház előtt, amikor észrevette, hogy egy piros Ferrari vezetője hajt el mellette, parkolóhelyet keresve. Hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott a kocsijából, intett a sofőrnek, hogy álljon meg, és amikor az türelmetlenül “letekerte” az ablakot, így szólt hozzá: “Uram! Átadom Önnek a parkolóhelyemet, ha válaszol két kérdésemre. Mit csinál, és hogyan csinálja azt, hogy megengedhet magának egy ilyen autót?”
A Ferraris pasas kurta válasza a következő volt…:
Tovább… »
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (2.)
Valaki megkérdezte tőlem a héten: “Miért írsz a blogodban a weboldal készítés rejtelmeiről, miközben téged motivációs előadóként ismernek az emberek?”
A válasz röviden és tömören: mert most erre van szükség!
Megvan az ideje a motivációnak, és megvan az ideje a gyakorlati lépéseknek - és a zűrzavar abból fakad, amikor a kettőt felcseréljük, és összekeverjük, mikor melyikre van szükség.
Marketing & Sales. Webdesign. Online jelenlét. Hogyan csináljunk pénzt az interneten? Ez a négy fő téma, amelyekről manapság a legtöbb kérdést kapom az olvasóktól és a Rhino Club tagjaitól.
Ahogy a Biblia is írja: “Add meg az embereknek, amire vágynak, hogy neked is megadassék vágyaid tárgya…” (Ez most nem Károli-Gáspár, hanem echte Nógrádi fordítás…)
Ám legyen!
Az online marketingesek oldalait böngészve azt látni, hogy hosszan beszélnek arról, mit kellene csinálni (”legyen weboldalad!”, “készíts webvideót” stb.), de nagyítóval kell keresni az olyan (ingyenes) írásokat, amelyek azt is elmondják: HOGYAN tegyük mindezt?!
Ezt a hiányt igyekszik pótolni ez az online marketing “gyorstalpaló-tanfolyam”, amelyet a Rhino Club tagjai számára állítottam össze.
Az előző részében arról volt szó, hogy a honlapunk céljának meghatározásánál mi az a négy fő irány, amelyek közül választhatunk: azaz mit akarunk a weboldallal elsősorban elérni (prioritás).
Megtanultuk, hogy a tíz évvel ezelőtti internetes állapotokhoz képest a jelentős különbség a felhasználói szokásokban, hogy manapság sokkal kevesebb időt töltünk el egy weboldal pásztázásával. Ha nem találjuk meg, amit keresünk, már megyünk is tovább. Azaz van kb. 20, maximum 30 másodpercünk, hogy a honlapunkhoz “ragasszuk” a látogatót. Ha ez nem sikerül fél perc alatt, azt a személyt (és vele egy potenciális bevételt) egy életre elveszítettük.
A soron következő részben azt nézzük át, hogy mi A Honlapkészítés Tíz Aranyszabálya, amelyeket minden valamirevaló programozónak (értsd: honlap-készítőnek) ismernie kell annak érdekében, hogy hatékony weboldalakat hozzon létre.
Az itt olvasható tudnivalók tartalmaznak negatív és pozitív példákat, amikor konkrét honlapok analízisén keresztül tanuljuk meg, mit kell elkerülnünk, és milyen ötleteket, megoldásokat érdemes beépíteni a saját weboldalunk felépítésébe.
Lássuk tehát azt a bizonyos Tíz Aranyszabályt:
1. Követhető struktúra!
Nincs annál gyorsabb “honlap-ölő” hiba, mint amikor az ügyfél egyszerűen elvész a menük-almenük rengetegében, vagy amikor nem egyértelmű, hogy melyik menüben milyen információ található. Amikor weboldalt készítesz, használd a fokozatosság elvét: indulj kevés (max 4-5) menüvel, és idővel bővítsd a menüsort, de CSAK akkor, ha valóban fontos információt akarsz elhelyezni, ami egy külön “kategóriába” tartozik.
Sok honlapot találni a Neten, amelyek tulajdonosa abban a hitben él, hogy minél több menü közül lehet választani, annál komolyabbnak tűnik majd a weboldal.
Ez egy brutális tévedés!
Az igazság az, hogy minél több menüből lehet választani, annál inkább összezavarodik a látogató, és annál nagyobb az esély, hogy megunja a keresgélést.
Az átlagos internethasználó (de főleg a mi potenciális ügyelünk) nagy változáson ment keresztül az elmúlt tizenhárom évben, amióta a világháló megjelent a magyar valóságban. Ma már nem “szörfözget” csak úgy órákig, rácsodálkozva az újdonságokra, hanem konkrét dolgokat keres a neten: egy bizonyos árucikket, egy bizonyos céget, egy bizonyos személyt, a bolt nyitvatartási idejét, az étlapot, a szálloda árait, a komp menetrendet, fogorvost a közelben, egy könyvet, kutyanyakörvet, szexpartnert… stb. És ha azt nem találja meg villámgyorsan az oldalunkon, bosszúsan kattint a “Bezár” gombra. Éppen ezért létfontosságú, hogy az információt könnyedén elérhetővé tegyük.
Íme, egy példa egy olyan honlapról, amikor a kevés szövegből a menüsorral próbálunk sokat kreálni, miközben jól megkavarjuk az ügyfelet:
HOGYAN KÉSZÍTSÜNK WEBLAPOT? (1.)
Üzenet érkezett a weboldalamon keresztül:
„Kedves Ben,
Mindig bíztatsz bennünket, az olvasóidat arra, hogy ha segítségre van szükségünk, szóljunk.
Most szólok - egyébként én is Rhino Club tag vagyok. Egy új honlapot készítünk a cégnek, és abban kérném a segítségedet, hogy mi az, amire figyeljünk, hogy hatékony legyen ez a weboldal?! Ha néhány gyakorlati tanácsot tudnál adni… Köszönöm előre is a segítségedet! Üdv, B. Edit.”
Tíz évvel ezelőtt száz cég közül harmincháromnak volt saját weboldala. Ma száz cég közül nyolcvan rendelkezik honlappal, és tíz százalékuk kettő vagy több weboldalt is fenntart.
Tíz évvel ezelőtt száz cégből hatvanhétnek volt e-mail címe. Ma az arány 99%.
Tíz évvel ezelőtt hétszázezerre saccolták a magyar internetfelhasználók számát. Ma ez a szám 4.1 millió.
Az internetpiac tehát robbanásszerű növekedésen ment keresztül, de vajon ugyanilyen változás történt a honlapok minőségében is?
Nemrég készítettünk egy felmérést, amely során azt vizsgáltuk meg, hogy ötven honlap közül hány felel meg a mai internet-biznisz szabályainak megfelelő elvárásoknak?
Az eredmény?
Húsz százalék.
A felmérésben vizsgált maradék nyolcvan százalék vállalkozás weboldala a legalapvetőbb online-marketing szabályokat is figyelmen kívül hagyja.
Tíz évvel ezelőtt a honlapkészítők még flash-videós, hosszú intrós-bevezetős, „színes-szagos-képes”, látogatószámlálót is felrakó honlapokat készítettek. Egy komolyabb webkészítő ma egy ilyen honlapon csak mosolyog.
Online-marketing sorozatunk első részében a weboldaltervezésről tanulhatsz röviden.
Egy modern honlap megtervezésének legelső lépése, hogy meghatározzuk a weboldal célját. Az említett vizsgálatnál azt tapasztaltuk, hogy a vállalkozók többségének fogalma nincs, mi az alapvető cél, amiért a honlapot eredetileg létrehozták. Pedig a design, a felépítés, a felhasznált programok - mind ezt a bizonyos célt kellene, hogy szolgálják.
Első hallásra (olvasatra), erre a kijelentésre nyilván sokan felkiáltanak: „Hogy hogy? Hát nem minden valamirevaló honlap célja az eladás?”
Nos, jó ha rögtön az elején tisztázunk valamit: a weboldal (és a többi internethez kapcsolható módszer) a marketingünk része, és a funkciója (feladata) az értékesítés támogatása (sales support).
A vállalkozásunk típusától függően azonban maga a vásárlás nem minden esetben a honlapon keresztül történik. Sőt, ma még ritka az olyan termék vagy szolgáltatás, amelyet közvetlenül a honlapon keresztül meg tudunk rendelni, anélkül, hogy előtte leültünk volna tárgyalni az adott cég képviselőjével.
Amennyiben a fenti állítást elfogadjuk, készülő honlapunk célját négy csoportra oszthatjuk:
- Egyszerű bemutatkozás/promóció
- Adatbázis-gyűjtés.
- On-line értékesítés
- Ügyfeleink „képzése”
Természetesen a legjobb honlap az, amelyik mind a négy funkciót ellátja, de még ebben az esetben is a négy közül az egyikre több figyelmet kell fordítanunk.
Az első három célkitűzés magáért beszél, a negyedik pedig arról szól, hogy manapság a megfontolt értékesítés része, hogy ügyfeleinket szó szerint „képezzük” a termékünkkel, szolgáltatásunkkal kapcsolatban. Például egy ingatlan-fejlesztő cégnek lehet egy olyan honlapja, amelynek fő irányvonala, hogy a potenciális ügyfelek (akik később lakást akarnak vásárolni az épülő lakóparkban) részére egyfajta on-line tanfolyamot indítanak, amelynek segítségével a lakás berendezésére, vagy a megfelelő helyszín kiválasztására tanítják a honlapra látogatókat - mindenféle konkrét reklám vagy ajánlat feltüntetése nélkül.
Egy másik példa ugyanerre: egyik ügyfelem képgalériát vezet, és honlapján olyan tréning-sorozatot indítottunk, amely a festményvásárlás rejtelmeibe vezeti be az olvasókat.
Más a célja annak az egyéni vállalkozónak, aki most kezd vitaminok értékesítésébe, vagy egy szobafestő vállalkozónak, aki cégeknek akarja promózni a szolgáltatását, vagy a marketing tanácsadónak, aki valójában csak azért tart fenn egy honlapot, hogy a hírlevelére feliratkozók számát növelve adatbázist gyűjtsön a több napos tréningje számára.
Ha eldöntöttük, hogy melyik a fő irányvonal, amely miatt a honlapot egyáltalán létrehozzuk, a webdesigner (honlapkészítő) előtt tudnunk kell a választ a mindent eldöntő kérdésre, amely megvilágítja, hogy mi határozza meg a honlapunk elkészítésének irányát?
A kérdés ez: Mi a LEGNAGYOBB különbség a tíz évvel ezelőtti, magyar internet felhasználók és a 2010-ben internetet használók között?
“SEGÍTSÉG! TANULNI SZERETNÉK, DE NINCS PÉNZEM…”
A hölgynek írt válaszomat itt olvashatod - mindazok számára útmutatásul, akik hasonló helyzetben vannak, mint Csilla, és keresik a kiutat az anyagi függőség szorításából.
Leveledre válaszolva köszönöm kedves visszajelzésedet a Harcosok könyvről.
Megértem a helyzetedet, magam is voltam nem egyszer hasonló szituációban, amikor pénzre lett volna szükségem, hogy megtanuljak valamit (pl: nyelvtanfolyam, egyetem), amiből azután pénzre tudtam (volna) szert tenni. A könyvírás (és könyvkiadás) egyébként éppen ugyanezzel a lehetetlen helyzetből indul: először ki kell fizetni több millió forintot egy könyv elkészítéséhez, hogy később bevételt tudjunk belőle szerezni.
A “nincs pénzem!” problémára a következő négy ismertebb megoldás létezik:
1. Kölcsönkérünk egy baráttól (családtag stb.)
Ezt mind a kölcsönt kérő, mind a kölcsönt nyújtó oldaláról hibás lépésnek tartom. Ezért ezt a “megoldást” én személy szerint elutasítom - még abban az esetben is (és most talán magam ellen beszélek), ha egy tanfolyam kifizetésére szánjuk a kölcsönkért pénzt.
2. Felveszünk a banktól hitelt
Dettó rossz megoldás, sőt, még vészesebb, mint a szimpla kölcsönkérés. Az okokat itt most nem részletezem, gondolkozó emberek számára azt hiszem, nem is szükséges. Nézd meg a világ (és nem csak Magyarhon!) jelenlegi gazdasági helyzetét, ami teljes egészében a folyamatos hitelfizetésre épül. Amerika és Németország a két kiugró példa. Görögországról nyilván hallottál a napokban…
3. Hozzányúlunk a megtakarításainkhoz
Mindig ez tűnik a legkönnyebb lépésnek: az ember odalép egy bank automatához, és kivesz a takarékszámláról X ezer forintot, azzal a felkiáltással, hogy “majd később visszarakom”. És pontosan ezért nem sikerül soha félreraknunk pénzt. És egyik nap azt vesszük észre: elfogytak a megtakarításaink is, és már NINCS MIBŐL elvenni. (Ezért lényeges, hogy a megtakarításainkat olyan helyen tartsuk, amihez nem tudunk könnyedén hozzáférni.) Rengeteg emberrel találkozom, otthon is, de itt Dél-Afrikában is, akik panaszkodnak, hogy korábban milyen jól ment nekik, most meg a bank el akarja vinni a házat, nincs bevétel, minden összeomlik. És ha őszinték, kérdéseimre elismerik, hogy bizony-bizony: jobban kellett volna figyelni a pénzre, amikor volt, mert akkor költöttek sok olyan dologra is, amire nem is volt igazán szükség.
4. Még többet dolgozunk
Ez még akár elvileg működő módszer is lehetne, ha nem lenne előttünk Bandi, a jószívű ló példája Orwell Állatfarm című szatirikus regényéből, akinek ugyanez a jelszava, majd szegény a vágóhídon végzi. A helyzet az, hogy ha 8 órában nem tudunk elegendő jövedelmet szerezni a jelenlegi munkánk révén, akkor valószínűleg nem az idő mennyiségével, hanem a hatékonysággal (vagy magával a munkával) van a gond. A “dolgozz többet - keress többet!” egy jól hangzó szlogen, de szinte biztosan nem vezet el minket az anyagi függetlenséghez. Legalábbis szerintem. Ha ez valóban működne, akkor mindenki, akinek ma két vagy akár három állása van, jólétben élne. Ehelyett gondold végig, hány olyan embert ismersz te is, akik keményen végigdolgozták az egész életüket, és ma szinte semmit nem tudnak felmutatni, amit birtokolnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell keményen dolgozni. Dehogynem! Sőt, a siker elérésnek első lépése a “hard work”, vagyis a kemény munka. Csak azt mondom, hogy magában ez az egy lépés nem húz ki minket a sz…egénységből.
No, de ha a négy népszerű lépés nem működik, akkor most mit csináljunk?
Menjünk el lopni?
Vegyünk lottószelvényt?
Írjunk könyvet? (Egyébként ez nem rossz megoldás, csak éppen irtó sokáig tart, amíg egy ötletből eladható könyv lesz, nekünk meg MOST kell a pénz…)
Vagy folytassuk a siránkozást és adjuk fel az álmainkat?
SZÓ SEM LEHET RÓLA!
Itt van még nekünk az ÖTÖDIK MEGOLDÁS, amit ugyan ma még nagyon kevesen alkalmaznak (okosan), pedig ez valójában az egyetlen gyors és valóban hatékony módszer.
Ez pedig nem más, mint az, hogy…
DIPLOMAOSZTÁS DÉL-AFRIKÁBAN
A fényképek egyik tanfolyamunk végén, a diplomaosztás napján készültek.
Rinós üdvözlet Afrikából!
Osvát Judit és David Sucess, Ubong Hercege (Nigéria)
Diplomaosztás a tanfolyam végén
Mandisa “Mama Africa” - Judy asszisztense
AMIT MA MEGTEHETSZ…
A jelenlegi gazdasági helyzet megerősített, hogy még elszántabban folytassam azt a tíz évvel ezelőtt megkezdett kutatómunkát, amelynek célja az okok feltárása: miért van az, hogy bizonyos emberek boldogok és sikeresek, miközben mások bánatosak és kedvetlenek, és napról napra komoly anyagi gondokkal küszködnek.
Százszámra találni az interneten könyveket, tréningeket, CD-ket, amelyek a technikai megvalósításról szólnak ? eladás, marketing, internet-biznisz, befektetések, amit csak akarsz. De több ezer vállalkozó és üzletember képzése során felismertem egy alapvető törvényszerűséget: a siker nem az eladásnál vagy a pénzügyi tervezésnél kezdődik, hanem abban a percben, amikor először rájössz: mi az, ami igazán számít neked, és mit szeretnél valójában kezdeni az életeddel.
Megpróbálva elkerülni a paulocoelhós stílust, megosztok veletek egy történetet, ami jól illusztrálja, mire gondolok valójában.
Johannesburgban egy konferencián léptem fel, mint vendégelőadó. Előadásom előtt a hotelszobában várakoztam, amikor megcsörrent a telefonom. Valaki rossz hírrel hívott. Egyik barátom, várandós feleségével a Kanadai Sziklás-hegységben vakációzott. Amatőr hegymászó volt, aki minden szabadidejét a hegyekben töltötte. Az év elején döntötte el: feladja internetes vállalkozását, hogy hegyi vezető legyen. Gyakorlott alpinistaként már volt néhány komolyabb csúcson (Mount Blanc, Matterhorn, Mount Logan), és újabb kihívásra készült: Észak-Amerika legmagasabb hegye, a McKinley (Denali) megmászására.
A barátom éppen egy meredek lejtőn vágott keresztül, amikor… Tovább… »
In memoriam
popper tanár úr
Mit csinál az ember, amikor egy reptéren ragad, mert valamiféle kimondhatatlan nevű vulkán kitörése miatt lezárták Észak-Európa reptereit, és a légitársaság nem indítja el a Londonba induló gépet? Keres egy helyet, ahol van a közelben wi-fi (internetkapcsolt), kinyitja a laptopját, és megpróbál friss híreket szerezni otthonról.
Az első hír, ami feltűnik a hírportálon: „Elhunyt Popper Péter”.
Mi a ménkű folyik odahaza??? – ez a legelső gondolatom. Botrányos választások, rekordokat döntögető benzinárak, izlandi hamufelhő, öngyilkos kormányszóvivő, és most még a Tanár úr is itt hagy minket?
Nekem Popper Péter mindig is a „Tanár Úr” marad, amióta, 20 évvel ezelőtt, emberismeretet és pszichológiát tanított nekünk az újságíró iskolában.
Popper tanár úr könyvein nőttem fel. Már a gimiben is azt kérdezte Balogh Judit töri tanárnő, amikor rajtakapott, hogy a pad alatt egy könyvet bújok: „Mi van, Nógrádi fiam? Megint Poppert olvasol?…”
Később előadásainak rendszeres látogatója lettem. Még az ELTE-re meg a Színház és Filmművészetire is belógtam az óráira. No, nem a pszichoterápia iránti vonzalom miatt – hanem az irodalmi élményért, a lenyűgöző műelemzésekért. Ő vezetett be az olyan írók világába, mint Tolsztoj, Thomas Mann, Márai vagy Füst Milán. „A Popper túl kommersz” – vádolták az irigy kollégák. Talán azért, mert más pszichológusok és orvosok 32 írásvetítő fóliát raktak ki egy fél órás előadás alatt, és a megjelent tíz hallgató egy hangot nem értett az egészből. Ehhez képest a Tanár úr előadásain százak vettek részt, mert világosan fogalmazott, még akkor is, amikor „nehéz” témákról beszélt, mint a válás, a félelmeink, az öngyilkosság.
Különösen vonzó volt az állatokhoz való viszonya – Részemről mondjunk mancsot! című könyvét alapműként ajánlom az életben eligazodni próbálóknak. Egyszer Kossuth téri lakásában fogadott, amikor interjút készítettem vele a párkapcsolatokról. Udvarias volt, de távolságtartó.
Példamutató volt számomra, ahogy a világvallások között „jött-ment”, Indiában élt, Izraelben tanított, megélte a buddhizmust, a judaizmust, a hinduizmust. Toleranciára nevelt minket, de egyben azt is hangoztatta: kötelességünk, hogy kiálljunk önmagunkért.
Soha nem próbált a „guru” képében tetszelegni, de mégis nagy tanító volt, olvasmányos volt, érthető volt, humoros volt, „jó fej” volt. És közben egy bonyolult, nehéz ember volt. Csak az tudott igazán tanulni tőle, aki minden hibájával együtt elfogadta. Ahogy ő is elfogadott minket, a tanítványait olyannak, amilyenek voltunk. Ő volt az a professzor, aki nem próbálta ránk erőltetni a tudást – sőt bátorított minket, hogy kritizáljunk, kérdezzünk bátran. Lehetett vele vitatkozni, szembeszállni. Egyik kedvenc szállóigéje volt: „Kételyek nélkül nincs valódi megismerés!”
„Emberből volt”, aki figyelmeztetett minket: tanuljunk meg önmagunkkal és másokkal békében együtt meglenni, és próbáljunk egy viszonylag normális, örömökben bővelkedő életet élni. Ezt is vallotta magáról: "Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."
Három hónappal ezelőtt, egy Mesterkurzus előadás végén beálltam a rá várók hosszú sorába, majd amikor én következtem, megszorítottam a kezét: „Köszönök mindent, Tanár úr!” Mire ő, meglepett mosollyal, halkan annyit válaszolt: „Nincs mit.”
Ez volt a mi rövid búcsúnk.
Utolsó levele a 168 óra legutóbbi számában jelent meg, amelynek vége igazi „popperes” üzenet azok számára, akik értik és értékelik a Tanár úr fanyar humorát.
De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.
Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? – kérdezte. Haldoklom.
Kis szünet. Majd: különben hogy van?
Különben?
Különben jól vagyok.”
Popper Péter
(1933 – 2010)
Popper Péter életbölcsességeiből, idézeteiből egy csokorra való ide kattintva olvasható!
Tovább… »
HA EZT MEG TUDNÁNK TANULNI AFRIKÁTÓL…
A minap valaki a Skype-on azt kérdezte tőlem: “Mit szeretsz te annyira azon a Dél-Afrikán? Ott talán kolbászból van a kerítés?”
Szó sincs róla! Sőt! Többnyire villanydrótból.
De van valami, amire az embernek óriási szüksége van a boldogsághoz, és amivel Afrikában még mindig nap mint nap találkozni lehet.
Az interneten olvasom, hogy otthon megint botrányosan zajlottak a választások. Meg hogy a Fidesznek most aztán össze kell szednie magát, hogy négy év alatt elérjék a magyarok a jóléti társadalmat. Mert most már aztán igazán emelkednie kell az életszínvonalnak, ha négy év múlva is nyerni akarnak…
Valójában az embereknek (és ez nem csak a magyarokra érvényes) nem több pénzre van szükségük, hanem… egy emberi szóra! Hogy ha bemennek egy boltba, vagy ha egy állami hivatallal kerülnek kapcsolatba, vagy ha vásárolnak valamit, akkor ez az “élmény” ne tegye tönkre rögtön az egész napjukat.
És ezt nem az államtól, a hivataloktól, az új kormányfőtől kell elvárni… ez bizony RAJTUNK MÚLIK!
Engedd meg, hogy egy egyszerű példával világítsam meg, mire is gondolok.
Egy barátom bement Magyarországon egyik hírhedt szupermarketünkbe. (Direkt nem írom le, melyikről van szó - de úgyis tudjátok. Hát az!) Péntek délután, tömeg, tömött sorok a pénztárnál. A pénztárosnő a futószalagra dobálta az élelmiszert, majd odalökött egy pár szatyrot, és noszogatni kezdte a vásárlót: “Nem tudná gyorsabban pakolni? Nem látja, hogy mennyien várnak magára…?”
A barátom annyit mondott halkan: “Talán ha segítene, haladnánk…”
A pénztárosnő válasza? “Hát engem nem azért fizetnek, hogy pakoljak…!”
Nos, EZ A VALÓDI BAJ a jelenlegi magyar társadalommal, és nem az, hogy irigyek vagyunk, vagy hogy nem értünk a focihoz.
És nem csak ez, hanem az is, hogy a sorban álló tíz ember, akik hallják, hogy hogy beszél a pénztáros az ügyféllel, nem szólnak semmit. Ahogy a menedzser sem, aki a közelben állva figyeli a pénztárosokat.
Mert kérdem én, mennyivel kellene többet keresnie annak a pénztárosnőnek, hogy segítsen a megvásárolt élelmiszert a szatyorba pakolni? Vagy ez egyáltalán pénzkérdés?
Most pedig elmesélem, hogy mi történik egy dél-afrikai élelmiszerboltban.
Amikor az esti vacsoravendégeknek magyaros zöldséglevest akarok főzni, és kiválasztom a szükséges alapanyagot, ezzel odasétálok egy pulthoz, ahol két JÓKEDVŰ asszonyság átveszi tőlem a kosárnyi zöldséget. Szakszerűen MEGTISZTÍTJÁK, megmossák, becsomagolják, majd amikor MOSOLYOGVA átnyújtják, azt mondják: “Thank you, sir!”
Íme Tabita:
És María:
Vajon miért ilyen kedvesek, ilyen szolgálatkészek ezek az asszonyok?
Talán mert többet keresnek, mint a magyar-honban dolgozó, undok pénztárosnő? Nem. Megkérdeztem. Kevesebbet. Vajon jobban megbecsüli őket a boltvezető? Nem igazán. Akkor talán világ életükben egy zöldségespult mögött képzelték el az életüket, ahol egész nap ananászt meg répát hámozhatnak? Nem igazán.
Megkérdeztem őket: mi az oka, hogy Önök ilyen kedvesek a vevővel? Tudod, mit válaszoltak? Tovább… »
PROBLÉMA-KEZELÉS RINÓ MÓDRA
Barátom - aki távollétemben a házra szokott vigyázni - felhívott, hogy dörgedelmes értesítés érkezett a pest megyei kábelszolgáltatótól, amelyiktől a tévé előfizetést kapjuk.
A cég szerint “nyilvántartásukban észrevették”, hogy kilenc (!) hónappal korábban nem fizettem be az egyik számlájukat. Amennyiben 48 órán belül nem fizetem be ezt a bizonyos elmaradt havidíjat, “azonnali hatállyal felbontják a szerződést és megszüntetik a szolgáltatást”.
Barátom megkérdezte, hogy “mit csináljon a tévével”?
Instrukcióm rövid és tömör volt: a szerződést a szolgáltatóval azonnal felmondani, a tévét pedig…
Nos, ahogy mondják, egy fotó ezer szóval felér:
Hja, ha mindent ilyen egyszerűen lehetne megoldani az életben…
Neked mi erről a véleményed? Tovább… »
MA IS TANULTAM VALAMIT…
Afrika a világon az egyetlen hely, ahol a legváratlanabb pillanatban is előfordulhat, hogy valaki, akivel azelőtt nem találkoztál, úgy szólít meg: „Boss!” (Főnök!)
Egy johannesburgi shopping mall (az itteni „pláza” neve) mosdójában találkoztam tegnap este Igorral, a takarítóval. Ő a padlót súrolta, én éppen fogat mostam, és közben feltűnt, milyen örömmel végzi a munkáját. Még fütyörészett is.
”How are you today?” - kérdeztem tőle. (Hogy vagy?)
„Hey Boss! I am as happy as a fish can be in the lake.” (Főnök! Olyan boldog vagyok, amilyen csak egy hal lehet a tóban.)
Ejha! Ilyen választ sem hallottam még. Beszédbe elegyedtünk. Bevallottam, hogy nem sok vécépucolóval találkoztam ez idáig, aki munka közben fütyörészett volna.
„Miért ne lennék boldog?” - felelte nevetve. „Van egy csodálatos feleségem, két gyönyörű gyermekem és van munkám, amiben a legjobb vagyok az egész mall-ban…”
„Ennyi elég lenne a boldogsághoz?” kérdeztem, és Igor válaszát hallva újra rádöbbentem: soha nem szabad valakit megítélnünk az első látásra.
Afrikában az is előfordulhat, hogy éppen egy nyilvános vécében hoz össze a sors egy (nem) mindennapi filozófussal…
Tovább… »
DÉL-AFRIKA MÁR FOCILÁZBAN!
Dél-Afrikában hamarosan kezdődik a futball világbajnokság. Még 66 nap van hátra az első meccs kezdetéig, amely 2010. június 11-én 16.00-kor lesz itt Johannesburgban.
(Az első mérkőzés: Dél-Afrika-Mexikó.)
Íme a világbajnokság hivatalos kabalája, Zakumi:
(Ha nem lenne elsőre nyilvánvaló, ez egy leopárd.) A figura nevének első két betűje a “ZA”, Dél-Afrika rövidítése. A “kumi” jelentése pedig a helyi nyelvjárásban: tíz.
A Rhino Trust Club tagjai első kézből kapják Dél-Afrikából a híreket. Nógrádi Bence ezúton jelenti: a foci őrület elkezdődött!
Miért kiemelkedő esemény, hogy Dél-Afrikában rendezik a világbajnokságot?
Tovább… »
Állítsuk meg az e-mail áradatot!
Hogyan kerüljük el, hogy 240 üzenet lapuljon a fiókunkban?
Egy dél-afrikai nagyvállalkozó ügyfelemet konzultáltam e-mailen keresztül. Azt vettem észre, hogy rendszeresen 7-10 napos késéssel válaszol a leveleimre. Amikor rákérdeztem ennek okára, annyit válaszolt: “A helyzet az, hogy fizikailag nem bírok lépést tartani a beérkező e-mail áradattal.” Amikor legközelebb találkoztunk, az első dolgom volt, hogy megnéztem a laptopján az Outlook (levelező) programot: 240 megválaszolatlan e-mail figyelt az Inbox-ban.
Ha a Beérkezett üzenetek mappád TELE van e-mailekkel, az azt jelenti, hogy itt az idő egy nagytakarításra!
Nem csak a gépeden, de az életedben is!
Az e-mail a XX. század egyik legnagyobb vívmánya - és egyben az egyik legveszélyesebb átka is. Mégpedig azért, mert ha nem teszünk RENDSZERT a levelezésünkbe, idővel az e-mailek átveszik az irányítást, és elkezdik meghatározni a mindennapjainkat.
(Akiknek reggel vagy a munkába érkezéskor az első dolguk, hogy megnézik, jött-e üzenet, pontosan tudják, miről beszélek…)
A szóban forgó ügyfelem problémáját pontosan tíz perc alatt megoldottuk - azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, villámgyorsan válaszol az e-mailekre, és a számítógépes konzultáció “mellékhatásaként”: SOKKAL kevesebb idejét rabolja el a levelezése karbantartása.
Akiket érdekel, hogyan tudják csökkenteni az e-mailekkel való állandó küzdelmet, azoknak kapóra jöhet néhány gyakorlati tipp valakitől, akinek a fiókjába NAPONTA érkezik átlagosan 100-120 e-mail.
A következő módszert alkalmazom évek óta, és büszkén jelentem, hogy rendkívüli sikerrel?
Hogyan kell időpontot egyeztetni?
www.helloben.com
Tegnap épp a kasszánál álltam egy zöldségesnél, amikor csörgött a telefonom. A számomra ismeretlen hívó azt mondta “üzleti ügyben” szeretne beszélni velem. Kérdeztem, hogy miről lenne szó, de ködös választ kaptam valami újszerű vásárlói programról meg ukrán üzleti lehetőségről. A hívó megismételte, hogy személyesen szeretne beszélni velem. Munkatársaimhoz irányítottam őt, amire ő közölte, hogy nem egy kollégával akar beszélni, hanem személyesen velem. Nem ragozom tovább, meglehetősen hűvös hangulatban fejeztük be a hívást. Nem sokkal később a következő e-mail üzenetet kaptam:
Sokat köszönhetek a könyveidnek. Talán mindketten profi “kommunikátornak” tartjuk magunkat, mégis a telefonbeszélgetésünk megfelelő mederben tartását mindketten figyelmen kívül hagytuk. Őszintén sajnálom, hogy belementem egy EGO-harcba.
Nem a kollégáimmal hívattam fel a cégedet. Nekem Te voltál fontos. Azt hittem, hogy a termék neve Nógrádi Bence.
Sajnálom, hogy megzavartalak a hívásommal. A mai beszélgetésünk miatt talán mégis jobb, ha az együttműködésünk lehetőségét eltoljuk egy később időpontra.
Üdvözlettel:
XY.
Mit tanulhatunk ebből az esetből?
Hogy ne vegyük fel a telefont, ha idegen számról hívnak?
Hogy az ügyfélnek “mindig igaza” van, akkor is, ha nincs?
Hogy mindent magunknak kell intéznünk?
Nem. Amit ma ebből tanulhatunk, hogy hogyan is kell egy időpontot megbeszélni a telefonon.
Van kedved átismételni velem az alapokat?… :)
GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK
Tengernyi e-mailt, telefonhívást kapok naponta, és sokan teszitek fel ugyanazokat a kérdéseket, ezért úgy gondoltam, a blogon keresztül válaszolok a leggyakoribb kérdésre.
Igyekszem egyúttal eloszlatni néhány, a személyemmel és a Rhino Clubbal összefüggő rejtélyt és félreértést.
1. Miért nem olvashatók a blogon megjelenő bejegyzések teljes egészében minden látogató számára?
A blogírás pár éve kezdett elterjedni a magyar internethasználók körében. A blogok célja lehet az adatbázisgyűjtés (hogy az olvasóid feliratkozzanak a hírleveledre), burkolt reklám (termékek eladása) vagy egyszerűen információ, hogy mi történik veled, mi a véleményed a világ dolgairól (napló-blogok). A helloben.com blog egy extra szolgáltatás a Rhino Trust Club tagjai számára, és nem titkolt szándékom, hogy ezzel is ösztönözzem az olvasóimat, hogy csatlakozzanak a klubhoz. Bizonyos bejegyzések olvasását ezért csak a klubtagok számára teszem elérhetővé. A blog-ban a legérdekesebb rész valójában nem a bejegyzés, hanem az olvasók által hozzáfűzött megjegyzések, amiből néha többet lehet tanulni, mint magából a bejegyzésekből. Amikor időszakosan nyitottá tettem a blogot, nem tudtam megszűrni a hozzászólásokat, így olyan hozzászólások is felkerültek, amiknek semmi helye nem volt ezen a blogon. A spamekről most nem is beszélve, amelyekkel mindenki, akinek honlapja van, folyamatos háborút vívunk.
2. Kinek érdemes csatlakoznia a Rhino Trust Club-hoz?
A RTC elsődleges előnye, hogy személyemben egy “személyes tanácsadóhoz” jutnak a tagok, akitől segítséget, tippeket, ötleteket kapnak. A könyveimnek több százezer olvasója van, és egy idő után olyan tetemes mennyiségű levelet, üzenetet kezdtem kapni olyanoktól, akik tanácsokat kértek, hogy fizikailag lehetetlenné vált minden megkeresés megválaszolása. Ezért hoztuk létre a Klubot, hogy megszűrjük a levél-áradatot.
Legegyszerűbben megfogalmazva: A Rhino Trust Club tagjai elsősorban kis és középvállalkozók, akiknek a bevételük egyenesen arányos az üzleti felkészültségükkel és tudásokkal, és ezért folyamatosan képezik magukat.
Azoknak érdemes csatlakozni hozzánk, akik szeretik és sikerrel használják a könyveimet, az írásaimat, és akiknek segítségre van szükségük egy magamfajta üzleti tanácsadótól. A Klub tagjai egyben hozzájárulnak, hogy időm nagy részét legfontosabb tevékenységemnek tudjam szentelni: az írásnak. (Mondhatnánk, hogy a Rhino Trust valójában egy “rajongói klub”, de ennek a szónak nálunk pont olyan kétes fogadtatása lenne, mint amikor azt mondjuk valakire, hogy “sztár”…)
Magyarul: akkor csatlakozz hozzánk, ha szükséged van arra, amit a Klub a tagoknak tud nyújtani. (Új blogolvasóknak információ a tagság előnyeiről: www.rino.hu)
3. Miért kell a Rhino Trust Club-hoz csatlakozóknak a bankjuknak megadni a tagsági díjra vonatkozó átutalási megbízást?
Köztudott, hogy “nyugaton”, vagy az USA-ban a klubtagságokat hitelkártyával fizetik. Egy tagságot kínáló üzleti klub Magyarországon komoly akadályba ütközik a díjfizetés kérdésében. A magyar ember nem szívesen adja meg a hitelkártyája számát (ha egyáltalán használ ilyet), a paypal rendszer tapasztalatunk szerint a magyaroknak még nem “reális”, az egyéni banki átutalás pedig nem kontrollálható. A magyar üzleti klubok a tagdíj fizetésre azt a megoldást választják, hogy éves tagdíjat kérnek, számlát küldenek és a tagságot csak a pénz beérkezése után aktiválják. Nálunk nincs “hűségnyilatkozat”, nincs éves tagdíjfizetés, mivel a RTC lényege a havi díjfizetés. Ezért jelenleg a rendszeres banki átutalás beállítását találtuk működőnek. A tagok számának növekedése azt jelzi, hogy bár az aktiválás így adminisztrációhoz kötött, még mindig ez a legkézenfekvőbb módszer. Ha van jobb ötleted a “probléma” megoldására, örömmel fogadunk minden konstruktív javaslatot! :-)
(A Rhino Trust Clubbal kapcsolatos további kérdésekre adott válaszokat itt olvashatod!)
4. A Rhino Trust Club és a blogod elsősorban MLM hálózatépítőknek szól?
Szó sincs róla! A tagjaink között megtalálhatóak motorkereskedő, utazási iroda vezetője, képgaléria tulajdonos, ingatlanügynök, internetes tanácsadó, reklámszakember és nyomtatógép kereskedő, hogy csak néhány példát említsek.
A Rhino Trust Club tagság nem azon múlik, hogy valaki milyen üzletből szerzi a jövedelmét (vagy akár éppen alkalmazott egy cégnél). A multi-level marketinget kritizálók egyébként gyakran megfeledkeznek arról a tényről, hogy ez az üzleti forma csak az értékesítési rendszerében különbözik a hagyományos vállalkozásoktól.
5. “Azt hallottam, hogy Nógrádi Bence egy MLM tanácsadó, aki csak az üzletépítést tanítja és nekik ír könyveket. Igaz ez?”
Nem igaz. Az MLM vagy más néven network marketing üzletág csak az egyik célpiac, amellyel az elmúlt években foglalkozni kezdtem. Az, hogy az olvasóim, tanulóim jelentős százaléka az üzletépítésben dolgozik, annak köszönhető, hogy ez a “célcsoport” jóval nagyobb mértékben nyitott a tanulásra, a szakmai fejlődésre. Ennek oka, jövedelmük növekedése egyenesen arányos az üzleti felkészültség mértékével, ezért a komoly hálózatépítők folyamatosan képezik magukat.
Még egy megjegyzés ehhez a kérdéshez: mondj egy másik üzletágat, amelyikben csak Magyarországon a népesség több mint öt százaléka szerez rendszeres jövedelmet, (az egész világon pedig ez a szám több millióra rúg), és máris nekiülök írni nekik egy könyvet!
6. Mit mondanál magadról, mi a foglalkozásod? Előadó? Tréner? Tanácsadó?
Az elsődleges pozícionálásom az, hogy író vagyok, aki üzleti és motivációs könyveket ír olyan emberek számára, akik autodidakta módon igyekeznek fejleszteni a képességeiket. Másrészt motivációs előadó vagyok, ami Magyarországon (még) egy nem létező szakma.
7. Miért éppen Dél-Afrikát választottad második otthonodnak?
A romantikus válasz erre a kérdésre az, hogy gyerekkoromban sokat olvastam a nagy magyar vadászok (Kitternberger K., Széchenyi Zsigmond) könyveit, és Afrikáról álmodoztam, ezért ez egy gyerekkori álmom megvalósulása volt A másik ok, hogy Dél-Afrikába határozott szükség van arra, amiben jó vagyok: a nagy közönségek előtt tartandó képzésekben. Dél-Afrikában több mint ötven millió ember él, és óriási szükség van tapasztalt előadókra. Afrikába először egy konzultáns/tréning cég ajánlatára utaztam, és aki járt már ott, nem csodálkozik, hogy rögtön beleszerettem a Fekete Földrészbe.
8. Hol nehezebb tréninget tartani: Afrikában vagy Magyarországon?
Ez nem kérdés: Magyarországon a felnőttképzés sokkal nagyobb kihívás. Annak ellenére, hogy Afrikában időnként nyelvi problémákat is át kell hidalni, mivel az afrikaiak nem beszélik mindenhol jól az angolt. Viszont az afrikaiak a tréninget egy izgalmas, kalandos, “cool” dolognak fogják fel, itthon pedig egy tréningen gyakran több óra elmegy azzal, hogy az előadó elérje: kezdjenek figyelni rá, mert lehet, hogy tudnak tanulni valami újat. A magyar társadalommal a legnagyobb gond, hogy “túlképzett” és alulmotivált. Mivel (a felnőtt-oktatásban) számtalan (mondjuk ki végre!) működésképtelen, hamis módszer, filozófia, elmélet létezik, nagyon sokat kell küzdeni a beidegződésekkel, előítéletekkel. Afrikában, ahol közel ötven évig egyáltalán nem képezték az afrikai vállalkozókat (itt most elsősorban a vállalkozók képzéséről van szó), számukra könnyebb újat tanítani.
9. Miért nehéz motiválni a magyar embert?
Azért, mert a motivációhoz bizalom kell, a magyar emberből pedig hiányzik az embertársakba vetett bizalom, és különösen az önbizalom. Az elmúlt hatvan év alapján ez nem egy meglepő jelenség, mivel a túléléshez az elmúlt rendszerekben szükséges volt, hogy az ember ne bízzon a másikban. A céljait, álmait pedig fokozatosan és folyamatosan elnyomták. Gyorsan tegyük hozzá: MINDEN embert lehet motiválni, a kérdés az, hogy megtaláljuk-e azt a dolgot, amivel motiválni lehet, és ha igen, mennyi idő alatt sikerül erre rávezetni őt.
10. A neked küldött levelekre valóban te válaszolsz, vagy a cégedből valaki más?
Fura, de ezt a kérdést már többször is feltették nekem. A válasz: minden NEKEM címzett levél eljut hozzám, és - ha választ várnak - mindegyikre válaszolok. Akik ismernek, tudják, hogy én nem vettem fel azt a bizonyos hírhedt “guru státuszt”, amikor az embert már nem lehet elérni, annyira fontos és elfoglalt… Az ügyfeleim, az olvasóim mindig el tudnak érni, ha szükségük van rám.
11. Miért nem lehet kapni könyvesboltokban a könyveidet?
Ennek két egyszerű oka van. Az egyik, hogy a magyar könyvesboltok irreálisan magas terjesztői jutalékot kérnek. A másik, hogy a könyvterjesztők többsége bizományi értékesítési rendszerben veszi át a könyveket, amelyben mi nem kívánunk részt venni.
12. Kitől tanultál írni?
Apámtól, Nógrádi Gábortól, aki ma a könyveladások alapján a legolvasottabb gyermek és ifjúsági író az országban. (Fogadni merek, hogy te is olvastad már a könyveit, vagy ha van gyermeked, már ő is találkozott legalább egy könyvével.) További “mestereim” pedig mindazok az írók voltak, akiknek a könyveit olvastam, olvasom. Régi szabály, ma is igaz: ha valaki meg akar tanulni írni, sokat kell olvasnia.
13. Miért a rinocéroszról nevezted el a vállalkozásaidat?
Nagyon egyszerű: mert ez a kedvenc afrikai állatom. Meg azért is, mert az orrszarvú jellemzi számomra azt a hozzáállást, ami szerintem a sikerhez szükséges: kitartó, robosztus, erős, és barátságos. (Igen, ezt sokan nem tudják a rinókról, de alapvetően könnyen barátkozó állatok.) És vastag bőre van, hogy el tudja viselni a vérszívókat…
14. Igaz, hogy a célod az, hogy egymillió példány elfogyjon a könyveidből?
Igaz. És mindenki, aki nekem ebben segít, akár csak egy könyvem megvásárlásával, számomra értékes ember.
15. Hogyan lehet neked segíteni elérni ezt a célt?
(oké, elismerem, ez egyáltalán nem egy gyakori kérdés, de azért kihasználom az alkalmat, hogy válaszoljak rá! :-)
Ha van egy honlapod, vagy van egy aktív címlistád, csatlakozz a Rhino Books Kiadó viszonteladói-programjába. Ezáltal még több emberhez juttatjuk el a könyvek (és előadások) hírét, te pedig minden egyes “ajánlott vásárlás” után jutalékot kapsz. Ez a valódi passzív jövedelem!
Ha a fentieken kívül van még kérdésed, amit szeretnéd, hogy megválaszoljam, kattints a TOVÁBB gombra és a Hozzászólásoknál írd be a kérdésedet. Ígérem, ahogy az időm engedi, válaszolok rá!
Tovább… »
ÚJ ÉV - ÚJ ÉLET
Részlet NB készülő új könyvéből:
A leköszönő év utolsó napján készítettek egy felmérést Amerikában (hol máshol?), több mint ötezer internethasználó megkérdezésével, az újévre kitűzött legsürgetőbb egyéni célokat illetően. A felmérés a következő sorrendet eredményezte:
- Fogyókúra (30%)
- A boldogság elérése - „Be Happy” (20%)
- Szerelembe esni (15%)
- Új állást szerezni (12%)
- Egzotikus utazás (10%)
- Leszokni a dohányzásról (7%)
- Megházasodni (5%)
- „Elveszíteni a szüzességemet” (1%)
Ehhez képest az ismerőseim körében végzett felmérés eredménye egészen más: húsz megkérdezettből…
- öt az adósságait akarja kifizetni,
- egy be kívánja fejezni a háza építését,
- egy legfőbb célja, hogy lezárja végre hosszan húzódó válóperét,
- négy fogyni akar,
- egy meggyógyulni egy betegségből.
Negyven százalékuk, azaz nyolc ismerősöm viszont SEMMILYEN döntést nem hajlandó meghozni az új év első napjaiban, azzal a felkiáltással, hogy „Úgysem tartana sokáig…”.
Nézzünk szembe a tényekkel: a legtöbb „újévi fogadalom” néhány hét alatt hamvába hall, és szépen visszatérünk a régi szokásainkhoz. Ez annyira megszokott történet, hogy sokan megesküszünk: „Soha többet új évi fogadalom!”
Persze vagyunk néhányan, megrögzött optimisták, akik a végletekig hisszük, hogy az új év egyben egy új élet kezdetét jelenti, és igenis lehetséges változni, nem elérhetetlen a kitűzött cél.
Miközben maximálisan támogatom az optimisták táborát, saját magam is tapasztalom, hogy a környezetemben mennyire elenyésző százalék képes valóban kitartani az év elején hozott elhatározások mellett.
Mi a probléma az újévi fogadalmakkal?
A megoldást az okoknál kell keresni, amelyek miatt feladjuk a küzdelmet. Ugyanis, ha rájövünk, hogy valami miért NEM sikerül, abból következtetni tudunk, hogy MIT KELL tennünk, hogy a végén össze tudunk állítani egy listát, hogy mire kell figyelnünk, ha sikert akarunk elérni.
Újévi Fogadalmak - A Kudarc Lehetséges Okai:
- A legnagyobb problémával kezdjük, amivel szembe kell néznünk, és amikor beletörik a bicskánk - elmegy a kedvünk a kisebb céljaink elérésétől is.
- Attitűd problémák - amikor csak „úgy csinálunk”, mintha hoznánk egy döntést, de valójában csak nyugtatgatni akarjuk magunkat (vagy másokat), hogy akarunk változtatni. (Óriási különbség van aközött, hogy „Most hoztam egy döntést!” és aközött, hogy „Na jó, hát próbáljuk meg, hátha sikerül…”)
- Túl sok - túl hirtelen! Magyarul, túl drasztikusan akarunk változtatni a szokásainkon, amelyet sem mentálisan, sem fizikailag nem tudunk sokáig tartani.
- Túl hosszú távú vagy túl ködös célt tűzünk ki, és amikor az ÉLET akadályt gurít elénk, villámgyorsan elveszítjük a kezdeti lelkesedésünket.
- Nem készítünk „haditervet” a céljaink apró lépésekre bontására, ezért a célt, mint fölénk tornyosuló hegyet látjuk, és megfutamodunk.
- A megszokás nagy úr - ha nem lépjük meg az első lépést elég határozottan, nem tudjuk megváltoztatni a megszokott cselekvés-sorozatot - vagy nézőpontunkat. Más szóval, elég drasztikus módon kell megváltoztatnunk a berögződést annak érdekében, hogy azután kondicionálni tudjuk magunkat egy új viselkedési (gondolkozási stb.) sémára. (Angolul tudóknak: „You need to break your fixed behaviour pattern in order to start a new one!”)
- Korábbi, berögzült szokásunkat egyszerűen csak megpróbáljuk elhagyni - de nem helyettesítjük új szokással.
- Kitűzött céljainkat magunkban tartjuk, ezért könnyebben feladjuk őket, hiszen a kudarcunkról rajtunk kívül senki nem tud, és ezért senkinek sem kell elszámolnunk a céljainkkal.
- A közvetlen környezetünk nemhogy nem segít vagy motivál, de cinizmusukkal, pesszimizmusukkal vagy saját tehetetlenségükkel kifejezetten visszafognak minket.
- Az újévi fogadalom (pl. egy rossz szokás elhagyása) csak arra az egy adott célra fókuszál, és nem veszi figyelembe, hogy a siker kulcsa, hogy elérjünk egy egész életmód változást, ami nem csak „fél évre” szól, hanem egy életre. (Magyarul: nem az számít, hogy sikerül-e lefogyni, hanem hogy sikerül-e megtartani…?!)
- Nem követjük és mérjük szorgalmasan az eredményeinket, ezért nem tudjuk, hogy éppen hol tartunk a kitűzött cél felé vezető úton, és mikor kell „belehúzni”.
- Elfelejtjük megünnepelni, megjutalmazni magunkat, amikor (mérhető) sikereket érünk el, és egy idő után már „nyűgként” éljük meg a célért folytatott küzdelmet.
Léteznek még a kudarcnak egyéb okai is a felsoroltakon kívül, de a fentiek éppen elegendőek nekünk ahhoz, hogy készítsünk egy bombabiztos tervet: hogyan fogjuk elérni a céljainkat az új évben?
IN MEMORIAM JIM ROHN (1930-2009)
Negyven éven keresztül Jim Rohn volt a leghíresebb amerikai motivációs előadó.
Biztosan van a te szakmádban is olyan ember, akire felnézel, akitől szívesen tanulnál, akit biztosan elmennél meghallgatni, ha a városodban tartana előadást.
Számomra az egyik ilyen személy Jim Rohn volt.
Sajnos nem sikerült személyesen találkoznom a Mesterrel, de néhány éve küldtem neki egy levelet (200 Swisher Road, Lake Dallas TX 75065), amelyben megköszöntem azt a csodálatos inspirációt, amit a hanganyagai, könyvei jelentettek számomra előadói karrierem elején.
Tizenhét éves koromban debütáltam a direkt-értékesítési szakmában, amikor egy svájci cég edényeit kezdtem árulni. A cég neve AlfaMetalCraft Corporation volt. A munka abból állt, hogy egy lapozgatós mappa útmutatásait követve termékbemutatót rendeztem rokonaim, vagy a család barátainak konyhájában.
Nagyjából el tudjátok képzelni, hogy tizenhét évesen mennyire voltam hiteles, miközben a középkorú háziasszonyok konyhájában főzőcskéztem öltönyben és csokornyakkendőben…
Négy hónap alatt negyvenöt prezentációt tartottam, száznyolcvan ember előtt. Egyetlen edényt sem sikerült eladnom.
De a pénznél egy sokkal fontosabb nyereségem lett: akkor döbbentem rá, hogy egy embernek a szavai, gondolatai szemvillanásnyi idő alatt képesek pozitív irányba megváltoztatni a nézőpontunkat.
Az értékesítési vezető (egy Nándi nevű jugoszláv pasas) tucatnyi, összekarcolt audiokazettát nyomott a kezembe, hogy napközben azokat hallgassam sárga Sony walkmanemen, miközben a metrón, villamoson utazom. Ezek között volt egy Jim Rohn előadás, ami az egyik legelső ilyen “motivációs előadás” volt, amit valaha hallottam.
Azt az előadást egymás után legalább hússzor meghallgattam, pedig az én akkori, kezdetleges angolommal talán a felét sem értettem a szövegnek. Jim Rohn nem eladási stratégiát tanított, hanem a célokról beszélt, és hogy mit kell tennünk, ha sikeresek akarunk lenni az életben.
És én NAGYON sikeres akartam lenni!
Azon a bizonyos legelső kazettán hallottam két olyan “sikertippet”, amelyek később nagymértékben befolyásolták az életemet.
Az egyik az volt, hogy a siker kulcsa: meg kell tanulnunk keményebben dolgoznunk saját magunk személyiségén, mint amilyen keményen a munkánkat végezzük. (”You must learn to work harder on your self than you do on your job.”)
És hozzátette: folyamatosan, minden nap azon kell dolgoznunk, hogy mi magunk egy fokkal jobbak legyünk. (”Constant And Neverending Improvement”)
A másik, hogy a gondolkodásunk, életmódunk, fizetésünk megegyezik a legközelebbi öt barátunk (üzlettársunk, családtagunk stb.) gondolkodásának, életmódjának, fizetésének átlagával.
Nincs olyan valamirevaló motivációs előadó, üzletkötő, üzletépítő, aki ne tanult volna Jim Rohntól, aki ne idézné állandóan az ő szavait.
Jim Rohn rendkívüli tehetséggel rendelkezett abban, hogyan kell megfogalmazni a sikerre, az érvényesülésre vonatkozó szabályokat. Bármelyik előadását kezdjük hallgatni, mindig találunk olyan gondolatokat, amelyek hozzásegítenek minket az életünkben felbukkanó akadályok leküzdéséhez.
Ha ismered a könyveit, hanganyagait, akkor tudod, miről beszélek.
Ha most hallasz először róla, soha nem késő elkezdeni a tanulást: a Tovább… gombra kattintva el tudod olvasni leghíresebb idézeteit.
Mr. Rohn, köszönöm, hogy tanulhattam Öntől!
R.I.P.
Nógrádi Bence
A RHINO-ÖSZTÖNDÍJ ÚJABB NYERTESE ANGOLUL TANUL
Mint tudjátok, a Rhino Trust Club tagjai (bizonyos tagsági szint felett) pályázhatnak tanulást elősegítő projektek támogatásáért.
A Rhino-ösztöndíjakat a Club alapítóinak kuratóriuma ítéli meg minden hónapban az alapján, hogy az igényelt támogatás milyen mértékben segíti a pályázót egy adott képesség, szakértelem elsajátításában.
Bujáki Péter (golfedző) angolul szeretne tanulni, és egy intenzív nyelvtanfolyam költségeinek fedezésére adta be pályázatát.
A pályázat elbírásának eredménye: Péter nyelvtanfolyami költségének 40 százalékát a Rhino Trust Club fizeti a támogatásokra elkülönített pénzalapból, amely összeget már át is utaltuk a pályázó számlájára.
Gratulálunk, és kívánunk Péternek gyors haladást!
Well done Sir, and we wish you a speedy progress in your studies!
Ezúton bátorítjuk a Rhino Trust Club tagjait, hogy pályázzatok bizalommal tanulási céljaitok megvalósításáért!
Az ösztöndíjak részletei megtalálhatóak a www.rino.hu honlapon!
Go Rhino!
Ben Nogradi
VILÁGSZÁM: NÉGY ÉV ALATT 500 ELŐADÁS GYEREKEKNEK
Édesapám, Nógrádi Gábor 2005. májusa óta járja az országot, hogy kisebb-nagyobb városok, községek, falvak könyvtáraiban, általános iskoláiban egy író-olvasó találkozó keretében találkozzon könyveinek olvasóival: a 6-14 év közötti gyerekekkel.
Ezeken az előadásokon, találkozókon arra buzdítja a gyerekeket, hogy az életben merjenek álmodni, célokat kitűzni, gondolkodni, kérdezni.
Büszkén jelentem: a mai napon volt az 500. előadás (Kazincbarcikán)!
Szerintem simán bekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe, ha lenne ott ilyen kategória. Ezúton szeretnék szülőatyámnak gratulálni ezért a hihetetlen teljesítményért!
Szép volt, fater!
Az előadásokból készítünk egy CD sorozatot, amelyet a Rhino Trust Club tagjai kedvezményesen tudnak majd megvásárolni. Egy kis ízelítő gyanánt, klubtagjaink már most megnézhetik az egyik előadást, amelyet a közelmúltban rögzítettünk.
Ben Nogradi
ÁTÜTŐ SIKER - A HARCOSOK2 KÖNYV ELSŐ KIADÁSA ELFOGYOTT!
Hahó kedves Rhino Club tagok!
Büszkén jelentem, hogy a Harcosok2 könyvből elővételben elfogyott a teljes első kiadás. Reméljük, hogy a kezdeti lendületnek köszönhetően sikerül elérnünk a bestseller címhez szükséges példányszámot.
Tegnap kaptam valakitől egy sms-t: „Egész évben a Harcosok az első könyv, amit elolvastam. De ezt rögtön egymás után kétszer…”
Szeretném megköszönni mindannyiotoknak, hogy kitartotok mellettem, mellettünk. Ez a könyv NEM JÖHETETT VOLNA létre a Rhino Trust Club létezése nélkül. (És ez nem reklámszöveg, ez tény!)
Most pedig egy kis meglepetés: íme a könyvről készült új promóciós videó!
Kérek minden aktív Rinoklub tagot, aki már olvasta a Harcosok könyvet, hogy legyen olyan drága, szánjon rá pár percet, és a Hozzászólás rovatba írja le a véleményét a könyvről!
Harcos üdvözlettel,
Ben Nogradi
Tovább… »
SIKERES ÜZLETI TRÉNING
Ezúton gratulálok minden résztvevőnek, akik sikeresen elvégezték a múlt hétvégi Mikor leszel milliomos?® üzleti szemináriumot!
Büszkék vagyunk rátok - tizenhat órát végigtanulni…. Ez bizony férfimunka volt!
Biztosan voltak, akik azt gondolták, hogy ez a bizonyos fogadás (amelynek lényege az volt, össze lehet-e hozni egy üzleti szemináriumot legalább 50 fővel egy hónap alatt ilyen válságos időszakban, ráadásul egy nemzeti ünnepen…) csak jól hangzó marketingfogás volt. A fogadás valódi volt, de amit igazi nyereségként könyvelünk el a munkatársakkal, hogy a létszámot sikerült megtöltenünk mindössze három e-mail kiküldésén keresztül.
Köszönöm nektek a megelőlegezett bizalmat!
Egy üzleti tréningen fontos a remek hangulat, de a képzés valódi hasznát a képzést követő hetek, hónapok alatt elért eredmények mutatják. A résztvevőktől éppen ezért várjuk a visszajelzéseket - írjátok meg, milyen volt a tréning, és hogyan alakul a következő időszak!
Addig is… GO RHINO!
Ben
HÁROM LÉPÉS KIFELÉ A GÖDÖRBŐL
Az év eleje óta mást sem hallani a médiából, minthogy “itt a gazdasági világvége”, meg hogy Magyarországot még csak most fogja elérni a gazdasági “cunami” legnagyobb hulláma. Ezzel szemben mi az, amit mi üzenünk a blogolvasóknak? Hogy ami jelenleg a világban történik, az egy pontosan megjósolható és nyomon követhető gazdasági folyamat eredménye. És éppen ezért, már lehet látni a kivezető utat is!
A javulás jeleit mi a “saját bőrünkön” érezzük - az elmúlt két hónapban beindult a verkli, meglódultak a könyvmegrendelések, naponta kapunk árajánlatkérést előadásokra, tréningekre. Folyamatosan növekszik a Rhino Business Club taglétszáma!
Mintha végre már nem a problémákon, hanem a megoldásokon kezdenénk gondolkodni.
Három tippem van, ami nálunk működik, hogyan tudunk a “Válság” közepette is sikeresen működni…
Nógrádi Bence októberben Budapesten tart tréninget!
Hölgyeim és Uraim!
Néhány nappal ezelőtt összefutottam egy rendezvényen egy tréner kollégával, aki keserűen panaszolta, hogy a “Válság” miatt az emberek már a tanulásra sem hajlandók pénzt költeni. E kijelentését kétkedve fogadtam. Szó szót követett, és a szóban forgó tréner fogadást ajánlott, amelynek lényege: 2009 őszén, egy hónap alatt találunk-e a csapatommal ötven embert, akik örömmel részt vesznek egy általam tartott üzleti tréningen.
Jelentem: a kihívást tisztelettel elfogadtam!
Ez jó hír mindazoknak, akik az elmúlt évben küldtek e-mailt vagy hívták a Rhino Training irodáját, hogy mikor lesz a következő Nógrádi Bence tréning?
Ezúton üzenem minden érdeklődőnek:
MOST!
Ha régóta vársz az alkalomra, hogy részt vegyél egy NB tréningen, akkor eljött a te időd.
Ide kattintva tudsz jegyet vásárolni!
Személyesen garantálom, hogy ez lesz az év legjobb, legpörgősebb, leggyakorlatiasabb tréningje, vagy visszakapod a pénzedet. Pont.
A Rinó legyen veletek!
BEN
Tovább…
HÉTKÖZNAPI HARCOSOK 2. - AZ ÚJ KÖNYV MÁR ÚTBAN VAN HOZZÁTOK!
Örömmel jelentem, hogy megérkezett a Harcosok 2. első szállítmánya (3000 pld.) a nyomdából.
A Rhino lányok ezekben a percekben csomagolják és postázzák a Rhino Trust Club tagjainak a több száz tiszteletpéldányt, amelyeket - ígéretünkhöz híven - a hivatalos megjelenés előtt egy teljes hónappal kézbesítünk tagjaink részére.
Ezúton hívom fel a figyelmét a legfürgébb olvasóimnak, hogy mint minden korábbi könyvemnél, itt is a tökéletes minőségre törekedtünk, és a “minőség-ellenőrzés” a kiadás után az olvasókra hárul. A lényeg: a szövegben talált minden helyesírási hibáért, elírásért, nyomdahibáért stb., amelyet elsőként veszel észre, a kiadó 1000 Ft jutalmat tűz ki!
A Rhino Trust Club tagjai részére írt személyes levelem olvasásához kattints a Tovább linkre!
HÉTKÖZNAPI HARCOSOK 2. EZEKBEN A PERCEKBEN KÉSZÜL A NYOMDÁBAN!
Debrecenből jelentkezem, ahol az új könyv nyomdai munkálatainak minden részét árgus szemekkel követem nyomon. Tudom, sokan várják már a Harcosok folytatását, és ezúton szeretném megnyugtatni a kedélyeket: a Rhino Club tagjai elsőként a világon, hamarosan kézbe vehetik az új kötetet!
Íme, ahogy az első kinyomtatott lapokat olvassa a büszke szerző:
És íme a könyv első fejezete, már kinyomva (kötés előtt):
Most pedig egy kis ajándék az olvasóimnak - íme egy részlet a könyvből (ahogy Ámerikában mondanák: “sneak preview”), egy titkos bepillantás erejéig…
PSZT! MÉG TITOK, DE TE MÁR TUDSZ RÓLA: ELKÉSZÜLT AZ ÚJ KÖNYV!
Örömmel tájékoztatlak (mégpedig az elsők között!), hogy a mai napon befejeztem a Hétköznapi harcosok 2. könyv írását.
Yee-haa!!!
A Hétköznapi harcosok interjú-kötet sorozat tisztelgés az olyan kreatív, energikus emberek előtt, akik a ?gazdasági válság? ellenére rendületlenül haladnak a céljaik felé vezető úton.
A kéziraton dolgozva ismert és kevésbé ismert személyekkel beszélgettem, akiknek élete és eredményei bizonyítják, hogy az álmaink igenis elérhetők ? még akkor is, ha időnként úgy tűnik, minden összeesküdött ellenünk. Csöndes elismeréssel régóta figyelem ezeket a férfiakat és nőket, akik gyakorlatilag a nulláról indultak, és önerőből valósították meg elképzeléseiket, legyen az egy üzleti vállalkozás, sportteljesítmény vagy a művészet területén elért kiugró siker.
Maradjon most még titok, hogy pontosan kik kerültek be végül a könyvbe, de annyit elárulhatok, hogy bemutatkozik Polgár Judit (sakknagymester), Bessenyei Péter (sportrepülő világbajnok), Máté Bence (a leghíresebb magyar természetfotós) és Jane Goodall, a világ leghíresebb csimpánzkutatója (Az ember árnyékában és más könyvek szerzője).
Van még valaki, aki ugyan nem szerepel e könyvben, de mégis ráillik a “Harcos” megnevezés: az olvasó, aki időt és pénzt áldoz a szellemi fejlődésére, és aki ezzel azt bizonyítja: nem hajlandó beletörődni, hogy a sors “rossz lapokat osztott”.
Természetesen minden aktív Rhino Trust Club tagunknak nemsokára postázzuk a tiszteletpéldányt. (Van, akinek kettőt is…)
Hogy pontosan mikor?
A könyv megjelenésének hivatalos dátuma:
ELÉG ERŐS VAGY AHHOZ, HOGY ELISMERJ EGY TÉVEDÉST?
Mikor hallottad utoljára valakinek a szájából ezeket a szavakat: “Nincs igazam!” ?
A legtöbb ember számára elképzelhetetlen, hogy ne legyen igaza.
Mi a helyzet veled? Amikor tények mutatják, hogy tévedsz, képes vagy elismerni, hogy nincs igazad és megváltoztatni az álláspontodat?
Annak a képességnek a hiánya, hogy el tudjuk fogadni: TÉVEDTÜNK! - képes tönkre tenni kapcsolatokat, egészséget, sőt, egész karriereket is.
“Nem ismeri el, hogy igazam van, ezért nem is akarok többet beszélni vele!”
“Semmit nem tudsz mondani, ami megváltoztatná a véleményemet!”
“A munkahelyemen a vezetők nem értik meg, hogy nekem van igazam ? ezért otthagytam az állásomat.”
Ismerős mondatok?
Ha a fenti mondatok a múltban tőled is elhangzottak már néhányszor, akkor ez a bejegyzés pont neked szól!
Van olyan ember, akivel korábban jóban voltál, de egyszer összekülönböztetek, ma már nem beszéltek, viszont még ma is gondolsz rá néha, hogy talán mégsem teljesen neked volt igazad, és szeretnéd “lezárni” magadban ezt a dolgot?
Olvass tovább, adok néhány tippet, hogyan teheted ezt meg egyszerűen.
ÚJ SPAMTÖRVÉNY - AVAGY MÉG EGY ON-LINE STOP A MAGYAR VÁLLALKOZÓNAK
Akár 500 ezer forint bírság szabható ki rám, figyelmeztet engem e-mailen egy biztosítási bróker úr.
Vétkem az volt, hogy e-mailben felhívtam a figyelmét új üzleti könyvem megjelenésére. Szerinte ez spam volt. Mellesleg igaza van. A spam - a wikipedia.hu szerint: “a fogadó által nem kért, elektronikusan, pl. e-mailen keresztül tömegesen küldött hirdetés, felhívás”. A törvény pedig (hivatalos nevén: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. tv.) úgy szól, hogy reklámüzenet “kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető elektronikus úton, levelezés során”.
A biztosítási brókert valóban nem kérdeztem meg, hogy felhívhatom-e a figyelmét néhány könyvre. Mert leginkább csak spam-mal kérdezhettem volna. Tehát valahogy meg kellett volna kérdeznem őt, hogy megkérdezhetem-e, hogy küldhetek-e neki levelet?
(Nem mellesleg, a szóban forgó bróker nevét és e-mail címét egy közeli barátjától kaptam meg, mint “ajánlást”).
Érdekes. Magam is tucatnyi kéretlen levelet kapok naponta a világ minden tájáról. Bejelölöm, szemétbe dobom. Max. tíz másodperc.
A biztosítási ügynök levele után egy órával éppen a párom körül jártam udvarlási táncot, amikor hívott a Nem-értettem-a-nevét HitelKözpont munkatársa, és egy befektetést ajánlott. Sajnos, nem küldhettem el a mindannyiunk által jól ismert címre azzal, hogy én éppen egy másik befektetésen dolgozom, ezért két percembe került, míg lebeszéltem a rábeszélésről. Szívem választottja közben felkapta, amit előzőleg leimádkoztam róla, és rám csapta az ajtót.
Ez a mobilhívás természetesen nem volt spam.
Bánatomban kimentem az újságért, hogy a sok rossz hírrel megnyugtassam magam, másnak sem fenékig tejfel, de a levélszekrényből kiömlő reklámnyomtatványok és prospektusok ledöntöttek a lábamról. Ha a kutyáim nem ásnak ki a papírhalmaz alól, a bevásárlóközpontok saját halottjuknak tekinthettek volna. Az egyik szórólap arra buzdított, hogy szavazzak az X párt jelöltjére, mert ezzel hozzásegítem Magyarországot egy “Új világ” felépítéséhez.
Természetesen ez a sok szórólap se spam volt.
Kitántorogtam az utcára, hogy városom szépségét élvezzem, ha már más nem jött össze mára, de a plakátok, falragaszok elsöpörték az esztétikai orgazmus lehetőségét.
A törvény szerint azonban ez sem spam.
Végül bezárkóztam a lakásba, hogy nyolcadszor is megnézzem egyik kedvenc filmemet, amit aznap este adtak a televízióban. A legtragikusabb jelenetnél azonban, amikor a szerelmesek halomra halnak, hirtelen azt láttam könnyeimen át, hogy egy zilálttá kefélt hajú nő, arról biztosította édesanyját telefonon, hogy egyedül van, miközben egy fehér és egy fekete fickó félmeztelenül kiosont a lakásból. (Reklámblokk!)
Hogy is szól az a paragrafus: reklámüzenet “kizárólag az igénybe vevő egyértelmű, előzetes hozzájárulásával küldhető”? No, de tisztelt törvényhozók, akkor tessenek szívesek megmondani: ki kérte a Bankot, hogy hívjon fel? Ki kérte a politikusok szórólapját a postaládájába? Ki akarta plakáttal eltorlaszoltatni az utcát? Ki kért zilálttá kefélt nőt a kedvenc filmembe?
ÉN NEM!
Sajnos a törvény szerint nem tehetem, pedig szívesen elküldeném a fenti okfejtést a már említett, tiltakozó biztosítási ügynöknek. Már csak azért is, mert egy internetes újságot kinyitva, elém ugrott egy úgynevezett “pop-up” reklám (banner, link vagy amit akartok) az ő biztosítójáról (!), és nem tudtam elolvasni az alatta levő cikket.
Apropó! Ezt ki a fene is kérte???
Szülinapi Akció!
Születésnapom alkalmából szeretnélek megajándékozni titeket.
Menjetek fel a honlapomra és az ott található könyveimből válasszatok EGYET!
Ezt a könyvet a kiadó elküldi nektek ajándékba!
Hogy teljesen világos legyen: még a postaköltséget is a kiadó fizeti, bizony!)
(Figyelem! Felhívjuk a figyelmet, hogy a fenti akciót csak a RHINO TRUST CLUB tagjai vehetik igénybe, valamint…
EGY KÉP, AMI MINDENT ELÁRUL, MI A BAJ A MAGYAR ÜZLETI MENTALITÁSSAL…
Ez a fénykép egy budapesti zöldségkereskedésben készült, de az olvasóm, aki beküldte, készíthette volna bárhol Magyarországon.
Mi jut először eszedbe erről a képről?
Talán az, hogy harminc évvel ezelőtt milyen óriási dolognak számított, ha Karácsonykor banán meg narancs került az asztalra?
Nekem ez jutott eszembe először: Johannesburgban (Dél-Afrika), a házunkhoz közeli élelmiszerbolt vezetője, ha már látja, hogy nem tudja eladni a gyümölcsöt, mielőtt megromlana, INGYEN odaadja ajándékba azoknak a vevőknek, akik aznap nála egy bizonyos érték felett vásárolnak.
(Valaki nemrég mesélte, hogy Izraelben a megmaradt gyümölcsöt a piac zárásakor a szegények között szétosztják).
Ezzel szemben milyen üzleti mentalitást sugároz ez a kép felénk?
Tovább… »
AMIT AZ ELEJÉN TISZTÁZNI KELL…
Egy rendkívül energikus, pozitív hozzáállású, optimista házaspárt kezdtem konzultálni az üzletük építésével kapcsolatban. Ritka az olyan ügyfél, aki gond nélkül belemegy, hogy felvegyük a tanácsadást magnóra, de számukra teljesen természetes volt, hogy mások okulására ezt kérem tőlük. Habár a konzultáció elsősorban az üzletépítés (network marketing) témakörét érinti, minden tanulni akaró vállalkozónak ajánljuk meghallgatásra ezt a hangfelvételt, aki tudni szeretné, melyek a legfontosabb kezdeti lépések bármilyen vállalkozás elindításakor.
Széleskörű piackutatásunk során egyetlen olyan hangfelvételt nem találtunk az üzleti tanácsadók, oktatási cégek honlapjain, amely egy valódi üzleti konzultáció felvételét tartalmazza az ügyfél és tanácsadója között. A Rhino Trust Club tagjai számára ezért ez egy különleges alkalom, hogy először meghallgathatják, hogyan is zajlik egy ilyen üzleti „konzultáció”.
Az első felvétel egy kezdeti beszélgetést tartalmaz, (az első óra konzultáció ingyenes! J), amikor az ügyfél - ebben az esetben ügyfelek - először találkoznak a tanácsadóval.
A felvételből kiderül, hogy mi a legfontosabb kérdés, amit az első konzultáció során meg kell tudnunk válaszolni; hogyan kérdezzünk
A többi felvétel sorozatban elérhető lesz csak a Rhino Trust Club tagjai számára.
Hallgasd meg, gondold végig, tanulj!
A Rhino Trust oldalára a regisztrációkor megadott kóddal bejelentkezve a Hangtár menüben, a „Konzultáció 1.” nevű könyvtárban megtalálod a hangfelvételt!
„KERÜLD A LÚZEREKET!”
Tóni két éve meló nélkül van, amióta kitették a szűrét a cégétől, mert vagyonőrként szolgálatban elaludt. Azért aludt el, mert hajnalig pókerezett hetente háromszor. Egy lerozzant Opellel jár, aminek fél éve kiszakadt a kipufogója. A szombat éjszakákat techno-zene megadiszkókban tölti, ahol több ezer fiatallal együtt tíz órákon keresztül ütemesen „táncolnak”. Napi két doboz cigit szív, a könnyű drogokat sem veti meg, s ez utóbbit még büszkén hirdeti is. Mivel jóképű srác, váltogatja a barátnőket, de komoly kapcsolata még egy sem volt. Amikor szereztem neki munkát egy építkezésen ezer forintos órabérért, nem vállalta, mert ő „öltönyös munkához szokott”, és nem fog talicskát tologatni. Albérleti szobájában délig lustálkodik, vagy videofilmeket néz. Ha kifogyott a cigi vagy a kaja, az anyjától kér pénzt, aki ápolónőként maga is éhbérért dolgozik. Közben pedig tele van adósságokkal.
Tóni egy igazi lúzer.
(Lúzer = ang. ‘loser’ = fn vesztes; önmegvalósításra alkalmatlan; kilátástalan jövőjű személy.)
A múltkor összefutottunk a Westend-ben. Kérdőre vont, hogy miért van az, hogy egy ideje már az e-mailjeire sem válaszolok, nem tud telefonon sem elérni. „Mi van, a nagy Író Úr már kerüli a társaságomat…?” - szegezte nekem a kérdést cinikus felhanggal.
A válaszom váratlanul érte, talán mert őszinte volt és egyenes: „Igen. Ahogy mondod! Az a helyzet öregem, hogy kerülöm a társaságodat…”
A lúzerekkel az a gond, hogy nem csak saját magukat húzzák le, hanem a környezetüket is. És néha csodálkozva figyelem azt az embert, akit meglep, hogy csupa rossz dolgok történnek vele, miközben körbeveszi magát lúzerekkel. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezzel a szóval óvatosan kell bánni, hiszen mindannyiunknak vannak időszakai, amikor úgy tűnik, mi magunk is lúzerek vagyunk. Amikor nem sikerülnek a dolgok, amikor „minden összejön”, amikor úgy tűnik, a világ összeesküdött ellenünk.
Szerencsére a valódi lúzert nagyon jól meg lehet különböztetni attól az embertől, aki csak időlegesen a padlóra került.
Szeretnéd tudni, hogyan ismerheted fel magad körül a lúzereket?
„MIT CSINÁLJAK, AMIKOR A BANK EL AKARJA VENNI A LAKÁST?”
Sajnos pénteken vettem át a levelet, amiben közölte az OTP, hogy felmondta a jelzálogomat. Igazából nem is értem, hogyan történt. Természetesen voltam a végrehajtónál, beszereztem, és elküldtem minden igazolást, de úgy tájékoztattak, hogy technikai okok miatt egyáltalán nem biztos, hogy vissza lehet állítani a hitelt. S akkor ugrott a lakás. S arra gondoltam, megkérdezem Öntől, Dél-Afrikában esetleg számomra van-e munka, érdemes-e ott szerencsét próbálnom. Mert ha igen, szívesen mennék én is. Számomra bármilyen munka megfelel, amit megfizetnek. Sajnos még csak alap szinten beszélek angolul. A számítógéphez sem igazán értek.
Milyen tanácsot adna, hol van a kiút?
Üdvözlettel: Horondi Marika, Dunaújváros
Válasz a szerzőtől:
Kedves Marika!
Sajnálattal értesültem erről a rossz hírről. Szívből kívánom, hogy meg tudjanak egyezni a bankkal - nekik sem érdekük, hogy elveszítsék a hitelezőiket. (Azon morfondírozom, hogy ha mindenkivel megszüntetik a szerződésüket, aki időlegesen a „válság” miatt pénzügyi gondba kerül, ügyfél nélkül maradnak…)
Dél-Afrikában mostanában nem nagyon érdemes gondolkodni, mert a munkavállalásra csak akkor van reális esély, ha az illető fiatal fekete nő…Most ilyen szelek fújnak arrafelé.
Mindenesetre, a következő stratégiát javaslom:
„ELÖNTI A FIÓKOMAT A SZEMÉT!”
A legutóbbi RhinoNews hírlevelünk után tucatnyi leiratkozást észleltünk. Kérésemre munkatársam kapcsolatba lépett a szóban forgó személyekkel, és megtudakolta a leiratkozás okát.
Az eredmény?
Nyolc válaszolóból HAT a következő okra hivatkozott:
„Kizárólag csak azért iratkozom le hírlevelükről, mert már annyi a szemét a fiókomban, hogy nem győzöm törölni…”
Őszintén szólva, teljesen igazat adok a hírlevelemről a fenti okból leiratkozóknak. Néha én is úgy érzem, a legjobb lenne, ha az összes kért vagy kéretlen hírlevéltől, ami naponta elárasztja a postafiókomat, egy mozdulattal meg kellene szabadulni. (Én ugyan nem leiratkozni szoktam, hanem a Tiltott Feladók Listájára helyezem az adott e-mail címet.)
A gond csak az, hogy az ilyen „tavaszi nagytakarítással” kitörölöm azokat a hírleveleket is, amelyekre anno azért iratkoztam fel, mert szükségem van az általuk közölt információra.
Közhelyesen szólva, a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is.
Miért van az, hogy a hírlevelek mennyiségi növekedésével egyenesen arányosan csökken a hírlevelek minősége, mint a tartalmat, mind a design-t tekintve?
És hogyan döntsük el, hogy melyik hírlevél érdemli meg a lojalitásunkat, és melyik érdemli meg a kukát?
És ami talán még fontosabb: mire figyeljünk, ha mi küldünk hírlevelet?
Tovább… »
NINCS ÜZLET ÜGYFÉL NÉLKÜL
RÉSZLET BEN KÉSZÜLŐ ÚJ KÖNYVÉBŐL
Három évvel ezelőtt bejárta a bulvársajtót a hír, hogy Russel Crowe filmszínészt letartóztatta a New York-i rendőrség. Az ausztrál világsztár egy tüzes szóváltást követően egy telefont vágott a manhattani hotel recepciósához, „kisebb fejsérülést és jelentős fájdalmat okozva”. Miközben elismerem, hogy a fizikai erőszak nem megoldás, Dél-Afrikából visszatérve szinte napi rendszerességgel kerülök olyan helyzetbe a magyar boltokban, éttermekben, amikor kész szerencse, hogy nincs egy dobálnivaló telefon a kezem ügyében…
Egyszer már itt az ideje nyíltan kimondani: a magyar customer service (ügyfélszolgálat) színvonala A BÉKA SEGGE ALATT VAN!
Miközben állítólag már Európában vagyunk, a vásárlók kiszolgálását tekintve talán soha nem voltunk közelebb a balkáni léthez. Persze most mondhatnánk, hogy amikor nyakunkon a „pénzügyi válság”, amikor emberek ezrei, sőt, tízezrei veszítik el egyik napról a másikra az állásukat, vagy fizetésképtelenség miatt a lakásukat, vagy amikor Szabolcs-Szatmár megyében dögkútból szerzett húsból főz pörköltet az ötgyermekes családnak a háziasszony, mit számít, hogyan szól hozzánk az eladó a cipőboltban.
Ugyanakkor üzletviteli tanácsadóként és előadóként meggyőződésem, hogy Magyarország gazdasági helyzetének javítását nem a milliárdos hitelfelvétellel vagy a kormány tehetetlenségének kritizálásával, hanem az egyéni vállalkozói hozzáállás drasztikus megváltoztatásával kellene kezdeni.
Ennek érdekében szeretnék lejegyezni néhány gondolatot, remélve, hogy akik a könyveimet olvassák, szövetkezni fognak velem önként vállalt missziómban: hogy ezt a felháborítóan ostoba szolgáltatási nézőpontot, amivel nap mint nap találkozunk a bolti eladók, felszolgálók, értékesítők vagy biztonsági őrök részéről, kíméletlenül megváltoztassuk.
Közhely, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de ha már a szólásoknál tartunk, az is igaz, hogy sok lúd disznót győz.
Íme néhány példa, mit tanulhatunk Dél-Afrikától a szolgáltatás színvonalát tekintve, illetve mit tehetünk mi magunk, hogy kijavítsuk az esetleg elkövetett hibát, hogy az ügyfél mégis úgy érezze, érdemes hozzánk visszajönnie…
BEN NOGRADI - RÁDIÓINTERJÚ
Nemrég meghívott vendég voltam az egyik kereskedelmi rádió műsorában. A Rhino Trust tagok részére mától elérhető a hangfelvétel. Az érintett kérdések:
Milyen az élet ma egy fehér embernek Dél-Afrikában?
Mi a különbség a tanácsadó, a coach és a mentor között?
Mi egy hatékony üzleti tanácsadó legértékesebb tulajdonsága?
Van-e jövője Magyarországon a public speaking (nyilvános beszéd) üzletágnak?
Milyen hibákat követünk el, amikor előadást tartunk?
Mi egy érdekes, izgalmas előadás három titka?
A Rhino Trust oldalára belépve a Hangtár menüben megtalálod az interjút!
Tovább… »
Tévéinterjú - az előadói szakmáról, afrikáról, az üzleti sikerről…
A videó megtekintéséhez kattints a képre!
No Xmas cards, please!
Hogyan NE küldjünk ügyfeleinknek Karácsonyra képeslapot?
A minap dél-afrikai ügyfelem így fejezte be hosszúra nyúlt telefonbeszélgetésünket: „Most már mennem kell, ma este még ki kell küldenem kétezer karácsonyi üdvözlőlapot!”
Erről rögtön eszembe jutott, hogy tíz éven keresztül, december közepén mindig óriási sürgés-forgás volt az irodánkban: munkatársainkkal éjszakába nyúlóan borítékoltuk, címeztük, nyálaztuk a karácsonyi és újévi üdvözlőlapokat, hogy azok még december 24 előtt megérkezzenek ügyfeleinkhez, partnereinkhez.
Idén az irodában éjszakánként csend és nyugalom honol.
No, nem ám a mostanában sokat emlegetett „pénzügyi válság” hatása érte el a céget! A Rhino Training-nél rendhagyó stratégiát vezettünk be, amellyel sikerült megszakítani az év végi üdvözletek kiküldésének monoton szokását.
S hogy ennek lényegét megértsétek, néhány szót kell ejtenem a hozzánk érkezett év végi üzenetekről. (Ezek 80 százalékát már e-mailben küldik.)
Íme az első „karácsonyi e-mail” egy cégtől, melynek ügyfele vagyok:
MIRŐL SZERETNÉL TANULNI?
A folyamatos tanulás megszállottjaként minden ígéretes honlap hírlevelére feliratkozom, amit csak találok a világhálón. Így nem csoda, hogy hetente több mint ötven hírlevelet kapok a világ minden tájáról.
A legtöbb cég vagy honlap-fenntartó elköveti azt a hibát, hogy a hírlevelet összetéveszti a direkt marketinggel, és hírek helyett hirdetésekkel bombázzák a feliratkozót. „Vegyél ezt! Vegyél azt!”
De még soha, egy cég sem kérdezte meg tőlem, hogy „Kedves Uram! Mire van igénye?”
Ami pedig minden marketing stratégiának az alapja.
A Rhino Trust rendszeresen szemináriumokat, előadásokat szervez a tagjai részére. Hogy az imént említett hibát (a felmérés hiánya) még véletlenül se kövessük el, szeretném megkérni a Rhino Trust-hoz csatlakozókat, hogy (itt, a Blog-on keresztül!) írják meg:
Miről szeretnétek tanulni?
A kérdést még pontosabban úgy lehet megfogalmazni, hogy…
Tovább… »
DECEMBER 5: ÚJRA AKCIÓBAN A PUTTONY BRIGÁD!
Hamarosan itt van újra a „Puttonyok éjszakája”.
Az akció részletes leírását megtaláljátok itt: www.puttonybrigad.hu
A Puttony Brigád lényege: az akcióban résztvevők évente egyszer, december 5-én megtömnek egy „puttonyt” (dobozt, zsákot, kosarat) élelmiszerrel, és elviszik valakinek, akiről tudják, hogy rászorul egy „ismeretlen jóakaró” törődésére.
Mindezt bármiféle ellenszolgáltatás vagy hála elvárása nélkül tesszük, sőt, az „ajándékozó” kiléte titokban marad.
Mindenki ismer legalább egy olyan családot a környezetében, akiknek életében egy kosárnyi étel hatalmas segítséget jelent a karácsonyi készülődés idején.
Fontos megjegyezni, hogy a Puttony Brigád nem egy jótékonysági szervezet által irányított adakozási misszió. Ez egy egyéni kezdeményezés, amiben mindenki a saját elhatározásából, önállóan vesz részt.
A Puttony Brigád rövid története: gyerekkoromban megtanultam, hogy egy ember legjobb „személyiségi tesztje”: segít-e az elesetteken, a rászorultakon. Szociális gondozóként, anyám minden karácsonykor a Terézvárosi családsegítő-központ képviseletében felkereste a létminimum alatt élőket, hogy élelmiszert és használt ruhát vigyen nekik. Ezekre az utakra mindig én is elkísértem, hogy a negyedik emeletre ne egyedül kelljen felcipelnie a nehéz dobozokat. Felkerestünk hajléktalanokat, három gyerekét egyedül nevelő özvegyet, nyugdíjasokat, kilencfős roma családokat. Soha nem felejtem el a megajándékozottak hitetlenkedő pillantását, és anyám szigorú intelmét: „Mindezért soha, semmit sem kérünk cserébe! Kötelességünk, hogy segítsünk a rászorultakon!”
A Puttonyok Éjszakája akciót egy baráti társasággal akkor indítottuk el, amikor 1998-ban Dél-Afrikába költöztem. Megdöbbenve figyeltem a házunkhoz vezető út mellett lévő bádogvárosban élő feketék életét, akiknek gyakran a rajtuk lévő ruhán kívül gyakorlatilag semmijük nincs.
Évente egy alkalommal a mai napig összeállítunk csomagokat, és december 5-én este „futárnak öltözve” kézbesítjük családoknak.
Évről évre egyre többen csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Az akció erre az évre kitűzött célja, hogy a Puttonyok éjszakáján 100 család (rászoruló) kapjon váratlanul élelmiszer-csomagot.
Felhívom a Rhino Trust Club tagjait, hogy aki részt kíván venni az akcióban, kattintson ide, és jelentkezzen a Puttony Brigád űrlapján!
Az akció leírása: www.puttonybrigad.hu
Ezekben a „válságos” időkben sokat beszélünk a pozitív gondolkodás fontosságáról. De a pozitív gondolkozás önmagában nem elég. Tennünk is kell valamit azért, hogy egy szebb világot teremtsünk magunk körül. Ez pedig nekünk, akiknek több adatott, nem csak jogunk, de kötelességünk. A valódi alázat ott kezdődik, amikor nem azért adunk, mert van miből, hanem azért adunk, mert ezzel megsegítünk egy másik embert.
Számítok rátok!
Barátsággal,
Nógrádi Bence
Tovább… »
„ELLOPTÁK A KÖNYVEMET!”
„VAN ESÉLYEM 55 ÉVESEN NULLÁRÓL KEZDENI?”
Hello Ben!
Az Adj el még ma című könyved bevezetőjében írtad, hogy akik ezt a könyvet megvették vagy ellopták valakitől, egy a lényeg, hogy valamiért olvassák. Akkor sokat gondolkodtam miért kellene ellopni egy könyvet, egyszerűbb elkérni vagy megvenni. A közelmúltban valaki elemelte tőlem a Rinocérosz üzletkötés és a Mikor leszel milliomos I és II- vel együtt.
Amit kérdezni szeretnék: Szerinted van-e esélye annak, hogy valaki 55 évesen nulláról, a béka feneke alól talpra tud állni.
Köszönettel:
K. Judit
Válasz a szerzőtől:
Kedves Judit,
Így igaz, én már 12 évvel ezelőtt leírtam, hogy az ember vigyázzon a könyvére, mert elemelik. Ezért akkor kaptam is nem egy negatív kritikát, hogy mit feltételezek én az emberekről… stb.
Tessék kinyitni a mai újságot és mit látunk a címlapon? „Húszmillió forintnyi kárt okoznak Budapest közkönyvtári hálózatának az olvasók évente, mert megélhetési bűnözés címén lopják a könyveket”…
Speciel, engem személy szerint egy kicsit büszkeséggel tölt el, hogy már „lopják a könyveimet”, mintha egy értékes kódex vagy egy Monet festmény lenne, bár ez téged gondolom nem „dob” fel.
A kérdésedre egy kicsit hosszabban válaszolok, mert tapasztalataim szerint nem az egyetlen vagy, akinek hasonló problémával kell szembenéznie…
Tovább… »
INDUL BEN NOGRADI BLOGJA!
Üzenet a szerzőtől:
Ezúton értesítek minden kedves érdeklődőt, hogy a mai napon elindult (beindult?) a blogom.
A blog elérhető a www.helloben.com honlapcímen.
Ez annyiban különbözik majd a megszokott blog-oldalaktól, hogy a bejegyzéseket a Rhino Trust Üzleti Klub aktivált tagjai/szponzorai tudják elolvasni. Nem titkolt szándékunk, hogy ezzel is bátorítsuk az olvasóimat, a tréningeimen résztvevő tanulókat, valamint a munkám iránt érdeklődőket, hogy csatlakozzanak a Rhino Club-hoz.
A blog a Rhino Trust Üzleti Klub tagjai részére induló újabb szolgáltatás. (A Rhino Trust tagjai minden új bejegyzésről e-mailben kapnak értesítőt.)
Amilyen idők mostanában járnak felénk, szükségünk lesz minden optimizmusra, tudásra és pozitív információra, amihez csak hozzáférhetünk.
Miről olvashatsz Ben Blogjában, és hogyan segíti ez a szolgáltatás az üzletedet, az életedet?
Tovább… »
